„Egy férfi rendezőtől ritkábban kérdezik azt, hogy férfi filmet készített-e, míg egy női direktor munkáját női alkotásnak címkézik” – interjú a Cicaverzum főszereplőjével, Törőcsik Franciskával

Megérkezett a mozikba Szeleczki Rozália debütáló nagyjátékfilmje a Cicaverzum, melynek főhőse (Törőcsik Franciska) egy gyermekkori traumája gátolja a párkeresésben: ha megtetszik neki valaki, azonnal elképzeli a halálát. A harmincéves Fáni a morbid képek elől egy nárcisztikus, rapkarrierről álmodozó kandúr karmai közé menekül, akit három macska alakít a vásznon, Törőcsik Franciska pedig maga is részt vett a cicák, Nyugi, Bagira és Hopi felkészítő foglalkozásain a Gödöllői Kutyasport Központban Halász Árpád állatkoordinátor vezetésével. „Még véletlenül sem idomításról volt szó, hanem tréningről. A macskák szeretik, ha szellemi kihívások elé állítják őket. Segített, hogy már korábban is sokat olvastam ezekről az állatokról, mivel nekem is van két cicám. A filmbeli cicákat viszont nem simogathattam a felvételek alatt, csak ha az adott jelenet megkívánta azt” – meséli a színésznő.

forrás: (Fotó: Lupa Pictures)

Törőcsik Franciska a Cicaverzum díszbemutatóján

Franciskát hamarosan a Hazatalálsz sorozat második évadjában, a Demjén Ferenc dalain alapuló Hogyan tudnék élni nélküled? című musicalben és a Hunyadi János életét feldolgozó szériában (Rise of the Raven) láthatod majd viszont. Egyébként már tudatosan csak azokat a szerepeket vállalja el, amiben ki tudja magából hozni a maximumot, mert ha mindenre igent mondana, a teljesítménye rovására menne. Mindig szem előtt tartja azokat, akik fontosak számára, hogy elegendő időt szánhasson rájuk: „Ha hosszútávon színészettel akarok foglalkozni, figyelnem kell a lelki harmóniámra és az egészségemre. Feltölt, ha a szeretteimmel, cicáimmal lehetek, filmet nézhetek, sportolhatok, vagy kiszakadhatok a természetbe. Nincs extravagáns hobbim, mert az extravagáns hobbim a szakmám” - emeli ki nevetve Franciska, akivel a Cicaverzum sajtópremierje után beszélgettünk.

Október 19-én került a mozikba a Cicaverzum, melyben te alakítod a főhőst, Fánit, akinek karakterét a rendező-forgatókönyvíró, Szeleczki Rozália lényegében rád, neked írta. Laikusként el sem tudom képzelni, milyen érzés lehet az, ha az ember egyszer csak megtudja, neki szánták egy film főszerepét…

Jó érzés volt nagyon, amikor elmondta, hogy velem képzeli el ezt a történetet, de őszintén szólva ebben a szakmában az ember idő után megtanulja, azért nem szabad semmit sem készpénznek venni. (mosolyog) Bár Rozival már dolgoztunk korábban egy korábbi rövidfilm, a Rozgonyiné kapcsán, én mégsem merek előre örülni, de természetesen már önmagában az megtisztelő volt, hogy egy forgatókönyv megírása közben úgymond inspiráltam őt. Nehéz egy színésznek, amikor a rendezők azzal hitegetnek valakit, hogy még biztosan találkoznak: abban a pillanatban persze lehet, hogy az alkotók valóban így éreznek, de ez a későbbiekben könnyedén megváltozhat. Én például már elengedem a fülem mellett ezeket az ígéreteket, de egy pályakezdő színészt még rosszabbul érinthet egy ilyen csalódás. Úgy gondolom, szerintem rendezőként a diplomatikusságra kell törekedni ilyenkor.

Végül nemcsak főszereplőként, hanem kreatív konzulensként is erősítetted a csapatot. Mit takar pontosan az utóbbi pozíció?

A castingban segítettem, jobban bevonódtam ebbe a folyamatba, mint általában, továbbá a forgatókönyv alakulását illetően is voltak észrevételeim: mivel a pályám során, az elmúlt tizenöt évben több százat olvastam már, sok tapasztalatot gyűjtöttem azzal kapcsolatban, mitől válik egy párbeszéd elmondhatatlanná a színészek számára.

forrás: (Fotó: Glódi Balázs / Lupa Pictures)

Törőcsik Franciska és Szeleczki Rozália a Cicaverzum forgatásán

Apropó csapat! A Cicaverzum esetében nem csak a rendező és a producer, a társforgatókönyvíró, a jelmeztervező és a vágó pozíciót is nők töltötték be. A közhiedelem továbbra is úgy tartja, hogy ahol sok nő dolgozik, ott rosszindulat van, elindul a pletyka és az áskálódás. Hogyan cáfol(t) rá a Cicaverzum stábja a cicaharcokról szőtt sztereotípiákra?

Gyakorlatban! Ez csak egy közhelyes előítélet, mert a rosszindulat, az áskálódás nem a nemekkel hozható összefüggésbe, hanem a jól neveltség, az edukáció, vagy az érzelmi intelligencia hiányával, ami a férfiak esetében ugyanúgy előfordulhat.

Nem titkolod, hogy szereted az embereket ellazítani, megnyugtatni, kellemes hangulatban tudni másokat magad körül. A forgatások alatt akkor te voltál a hangulatfelelős is?

Igyekeztem. (nevet) De mindenki nagyon figyelt a másikra, hiszen állat-, és gyerekszereplője is volt Szeleczki Rozi első nagyjátékfilmjének, amihez ráadásul különleges látványvilágot álmodott meg a rendező: ez egytől egyig óriási vállalás volt, amiért mindenkinek áldozatot kellett hoznia, ám ezt szívesen meg is tettük, az egész stáb nagyon lelkes és fegyelmezett volt. Már csak azért is, mert a macskák óriási figyelmet, türelmet igényeltek tőlünk, ha velük forgattunk, csendnek kellett lennie. Visszagondolva aranyos pillanat volt, amikor közel harminc felnőtt ember arra várt, hogy egy cica leborítson valamit az asztalról. (nevet) Mégis, egyfajta küldetéstudat összekapcsolt minket, szóval mindannyian hangulatfelelősök voltunk, de rám ez tényleg különösen igaz, pláne akkor, ha egy ügy kifejezetten fontos nekem. Szeretem, ha jól érzik magukat körülöttem az emberek és ez egy munkánál határozottan érvényes: szerintem egy főszereplő kimondottan tud tenni a pozitív légkörért.

forrás: (Fotó: Glódi Balázs / Lupa Pictures)

Törőcsik Franciska a Cicaverzum forgatásán

A végeredmény pedig a közönségnek is sok nevetést ígér, mindazonáltal a Cicaverzum komoly és mély kérdésekkel is foglalkozik: a kapcsolódás nehézségeiről, a toxikus viszonyokról, a kiskorunktól hordozott sérüléseinkkel való szembenézésről szól. Úgy tudom, a pszichológia, a lélektan egyébként is közel áll hozzád…

Szerintem bajos lenne, ha egy színész nem érdeklődne a pszichológia iránt. A szakmánkban ez egyfajta alapállapot, mivel minden szerepünk ember-, és önismeretet igényel. De természetesen kíváncsivá tesznek az emberekben lejátszódó lélektani folyamatok, nem szándékos, hanem ösztönös és folyamatos kutatója vagyok ennek. Nem csak magamat elemzem, azokat is, aki körülvesznek. A Cicaverzum pedig valóban olyan abszurd romantikus vígjáték, amin a nézők jó esetben nagyokat fognak nevetni, ugyanakkor akár el is sírják rajta magukat, mert mély témákat boncolgatunk a filmben, amiket a humor erejével próbálunk eljuttatni a nézőkhöz.

Az „It’s a Man’s (Celluloid) World” című jelentés szerint 2022-ben a legnépszerűbb mozik 80 százalékában még mindig több férfi, mint női karakter szerepelt és a filmek mindössze 11 százalékában volt magasabb a nők aránya és a férfi filmkészítők csupán 23 százalékban döntenek női protagonista ábrázolása mellett. Mit gondolsz, miért félnek a női főhősöktől?

Érthető, miért kell erről beszélni, de közben fura is: jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy ennek már szóba sem kellene jönnie. Egy férfi rendezőtől ritkábban kérdezik azt, hogy férfi filmet készített-e, míg egy női direktor munkáját női alkotásnak címkézik fel. Talán Rozi nevében is mondhatom, hogy őt nemtől függetlenül foglalkoztatnak a történetek. A diplomamunkája, a Mióta velem jár című film középpontjában például egy rocksztár apuka és a kislánya kapcsolata áll, ami tulajdonképpen a Cicaverzum előtanulmánya, hiszen Fáni édesapja is zenész volt. Szóval Rozi inkább ösztönösen gondolkodik, nem kirekesztően: remélem, egyszer majd megtapasztalhatunk egy olyan organikus létezést a filmgyártásban, ahol már nem kell a genderekre figyelni.

A Cicaverzum után nézd újra meg minden
idők legjobb magyar romantikus filmjeit!