„Ha ránézek a testemre, már nem csak a hibáimat látom” - interjú Szilágyi Szilvivel

Az instyle.hu cikkeinek egy része júniusban a body positivity témája körül forog. Az InStyle még a tavalyi évben, a nyári lapszámával indította el #ígyvagyokjó #ígyvagyokjól kampányát, küldetésünk viszont nem csak néhány hónapra szólt, továbbra is szeretnénk felhívva a figyelmet a testképből adódó komplexusokra, és bátorítva a nőket és férfiakat, hogy ne rejtegessék, hanem szeressék a testüket. Ebben a hónapban ismert embereket kérdeztünk a body positivity mozgalomról. Az interjúkban szó esik majd az elfogadásról, a másoknak való megfelelésről és példaképekről - elsőként Szilágyi Szilvivel készült beszélgetésünket olvashat el!

Mikor érkezett el az életedben a fordulópont, amikor elkezdtél elfogadóbbá válni a saját tükörképeddel?

Valójában már egészen kicsi gyerekkorom óta meghatározza az elfogadás a létezésemet. A származásom gyökeresen meghatározza a body positivity eszméjét. Emlékszem, amikor először kezdett bennem tudatosulni, hogy nagyon más az arcom, mint a többi gyereknek, eleinte borzasztóan szégyelltem magam, és sajnos rengeteg bántást is kaptam a szemeim miatt. Többször könyörögtem sírva a szüleimnek, hogy menjünk el és operáltassunk nekem új szemeket, azt szerettem volna, ha úgy nézek ki, mint a többiek. Akkor apukám nagyon megnyugtatott, hogy én így vagyok különleges, és idővel majd megértem ennek az értékét, így semmi szükség a beavatkozásra. Kamaszkoromra végül megtanultam figyelmeztetni magam, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok

Szinte már társadalmi betegség, hogy mindig másoknak akarunk megfelelni. Mekkora felelőssége van ebben a közösségi médiának?

Óriási, de ebben is igyekszem nagyon tudatosan a természetességet képviselni. Tisztában vagyok azzal, hogy én is hatok a követőimre, de én rám is hatnak más emberek. Ugyanúgy vagyok követő, sokakra felnézek, és azt sem tagadhatom, hogy én is mérem magam másokhoz. Igyekszem ebben tudatos maradni, de bevallom sokszor azért nehéz megtalálni a harmóniát.

Mit gondolsz, mi segíthet azoknak, akik krónikus elfogadási nehézségekkel, állandó frusztrációval és elégedetlenséggel küzdenek?

Ez egy nagyon nehéz, és összetett kérdés. Szerintem az egyik legfontosabb, hogy nem szabad minden felelősséget a tartalomgyártókra, híres emberekre, influenszerekre hárítani. Nekünk nyilván abban van felelősségünk, hogy nem csak a mézes-mázas oldalát mutassuk meg az életnek, hanem a valódi problémáinkat, érzéseinket is merjük nyilvánosan vállalni. Őszintén azt gondolom, hogy globálisan, mindenkinek változtatnia kellene ezeken a nézőpontokon. Sokat segíthet, ha foglalkozunk önmagunkkal, a mentális egészségünkkel. Úgy vélem, hogy mindnekinek szüksége van valamilyen terápiára, én például receptre írnám, sőt már az iskolában külön tananyagként kezelném, hogy minél kisebb korban halljanak a gyerekek erről a kérdésről.

Számodra ki tekinthető példaképnek a „body positivity“ életszemléletben? Ki az, aki a közösségi médiában azt képviseli, amivel te is tudsz azonosulni?

Imádom Oltai Katát, fantasztikus nőnek tartom, a gondolatait, a stílusát, az életfelfogását, a rezgését mindennek, amit képvisel, ahogy megéli a nőiességét. A nagybetűs nő számomra, Epres Panni. Ő annyira könnyed, természetes, és elegáns. A külföldi influenszerek között pedig Mathilde Goehler a szoborszerű szépség, aki arról híres, hogy soha sem sminkel. Egyébként mintha kezdene a közösségi médiában is egyre inkább teret hódítani a természetesség, a jó értelemben vett káosz. Oké, én imádom a bézs árnyalatokat és az esztétikus megjelenést, de a filtereket például kifejezetten kerülöm.

Most már könnyen ki tudod mondani önmagadnak, hogy szereted a tested a hibáiddal együtt?

Abszolút, és ezt főleg a második gyermekem születése után tanultam meg. Ha ránézek a testemre, már nem csak a hibáimat látom, hanem azt, hogy mindezek azért keletkeztek rajtam, mert életet adtam két csodálatos kis lénynek, akik miatt nap mint nap boldog vagyok.

Most pedig jöjjön még egy követendő példa: Danae Mercert több millióan követik már az Instagramon, és ehhez nem kellett más, mint az, hogy őszintén mutassa meg testét, naracsbőröstül, mindenestül, és felhívja a figyelmet a beállított fotók és valóság közötti különbségre!