Mi vagyunk a Jövő Menedzserei! – Tallárom Tamás interjúja

Már egy ideje követtem LinkedIn-en a Menedzserszövetség munkásságát, ezen belül is kiemelten a fiatal vezetők közösség- és szakmai kompetencia építése terén tett erőfeszítéseiket. Különösen pozitívnak találtam ezt az újfajta megközelítést, ami eddig csak a tradicionálisabb menedzserkultúrával rendelkező országokban volt elérhető. Kíváncsian kezdtem bele a programba, inkább általános, mint nagyon egzakt és specifikus elvárásaim voltak vele szemben. Fő irányként a következő hozzáadott értékeket reméltem a programban való részvételtől: egy más társaságnál, más munkahelyi kultúrával rendelkező cégnél dolgozó top menedzser új érték- és vezetési szemléletének megismerése, valamint új menedzsment technikák elsajátítása, alkalmazása. Emellett természetesen szerettem volna egy olyan intellektuális közösség részese lenni, ahol mind a feltörekvő fiatalokkal, mind a tapasztalt vezetőkkel megismerkedve a kapcsolati hálóm szélesedhet. Fontosnak tartom egy ilyen közösségben a tapasztalatmegosztást, méghozzá nem túl protokolláris és merev keretek között, hanem jó hangulatban, inspiráló atmoszférában. Számomra ezeken felül egy addicionális motiváló faktor is belépett, ugyanis a mi programunk pont a koronavírus által teremtett veszélyhelyzet időszakára datálódott. A bezártság és home office jellemezte időszakban különösen vártam, hogy valami újba, másba fogjak bele, hogy az egyébként sem túl vidám általános társadalmi hangulatban egy inspirálóan ható kezdeményezés részese lehessek, aminek vonzerejét az sem csorbította, hogy végül online kellett a konzultációkat megtartani.

Nem igazán tudnék kiemelni közülük egyet sem. Alapvetően az első kettőre építene a program, illetve az elvárásaim is erre felé fókuszáltak, de Gábor személyében nem csak egy kiváló csúcsvezetőt ismerhettem meg, hanem egy olyan embert is, akinek szemléletmódja, életvitele, értékrendje bárki számára követendő példaként állhat. Tehát az emberi fejlődés így számomra látens előnyként realizálódott, amit kiemelten pozitívumként könyvelhetek el. Úgy gondolom, hogy kevés olyan lehetőség van egy személy mentális fejlődése-fejlesztése során, ahol ilyen erősen és egyszerre jelentkezhet a szakmai-vezetői-emberi értéktriumvirátus. Bár talán nem annyira tudatosan tettük, de utólag úgy gondolom, hogy az volt a helyes sorrend, ahogy mi szerveztük meg a programunkat. Először emberi nexusból közelítettük meg a közös kommunikációt, aztán a vezetői kompetenciákkal építkeztünk tovább, és csak ezek után bontottuk ki mélyebben a szakmai részleteket, úgymond ezzel hangoltuk finomra azt a szimfóniát, amit közösen írtunk a mentorommal. Ezen metódussal úgy gondolom, igazán egy kerek egésszé válhatott az az elemek széles spektruma, amelyeket érintettünk.

Véleményem szerint, aki nyitott a programra, azok számára már alapvetően nagyon erős inspiráló erő lehet az az igen magas reputációval rendelkező mentorgárda, amit a Menedzserszövetség tud biztosítani. Ritkán van az embernek alkalma nem első számú vezetőként olyan topmenedzserekkel egy közös, kötetlen programban részt venni, ahol nem a rivalizálás, vagy akár külső, objektív protokollok, esetleg a munkahelyi kultúra szabályozza a kommunikációt, hanem önkéntesen mindkét fél önzetlenül átadhatja a másiknak látásmódját, szakmai tapasztalatait. Egyébként az én esetemben a rugalmasságot mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első beszélgetésünkkor 9-10 potenciális megbeszélési időpontot rögzítettünk a naptárunkban, ha valakinek mégis közbe jönne valami, maradjon pótalkalom. Végül mindegyiket kihasználtuk, tehát jóval több konzultációt tartottunk, mint ami a hivatalos keret volt, mindketten élveztük ezt az új megközelítésű komplex tudástranzitot.Sokan voltunk már különböző tréningeken, szakmai továbbképzéseken, amelyekről vagy vittünk haza valami hasznosat, vagy nem. Én vagy két tucat olyan különböző kompetencia elemet vagy technikát sajátítottam el a mentoromtól, ami hosszú távra beégett, és alkalmazom is a gyakorlatban a munkám során. Hát kell ennél nagyobb inspirálás?