Legyen Divat a Női Vezető! - Vass Tamara: "Ha nem hiszünk a negatív sztereotípiáknak, akkor semmi nem állíthat meg."

Mit gondolsz, Te minek, melyik tulajdonságodnak köszönheted, hogy vezetővé váltál?

Nehéz kérdés, hogy melyik tulajdonságomnak köszönhetem a vezetővé válást. Mindig is abban hittem, hogy a vezetésem alatt álló kollégák tesznek engem vezetővé. A közös munka, a közös gondolkodás viszi előre az ügyeket, a csapatot, és a csapat élén természetesen engem, a vezetőt is. Ha mégis ki szeretném emelni egy tulajdonságomat, akkor talán a kíváncsiságomat említeném. Természetemnél fogva nagyon érdekel mások véleménye és gondolkodásmódja. Kifejezetten szeretem kikérni a kollégák véleményét, rengeteget lehet tőlük tanulni, csak kérdezni és figyelni kell. Úgy érzékelem, hogy egyre bonyolultabb, komplexebb világban élünk, ennek megértéséhez pedig minél szélesebb látásmódra van szükségünk. Ezt pedig egy változatos összetételű csapatban biztosan megtaláljuk, ha kellő fogékonyságot mutatunk a miénktől akár teljesen eltérő véleményekre is. Nem biztos, hogy mindig, minden helyzetben a vezetőben születik meg a legjobb megoldás. Ezt nem árt szem előtt tartani.

Mit üzennél a fiatal lányoknak/nőknek, akik vezetői ambíciókat dédelgetnek, mit erősítsenek magukban?

Hogy milyen tanácsot adnék? Merjenek önmaguk lenni, adják minden helyzetben saját magukat, de ezzel együtt kellő alázattal figyeljenek a környezetükre, a kollégák véleményére, mások, akár teljesen eltérő gondolkodásmódjára. Ami nekem sokat segít, hogy van néhány olyan ember az életemben, akik véleménye számomra nagyon sokat jelent, és a tőlük érkező kritikai észrevételekre sokat adok. Még akkor is, ha fáj, amit hallok. Meg kellet tanulnom levetkőzni bizonyos falakat, hagyni, hogy sebezhetővé váljak. A fájdalom és egy-egy a kudarc nagyon komoly tanítómesterek. Megtanítják, hogy mégis van tovább és feljebb.

Szerinted mi hátráltatja a nőket leginkább abban, hogy vezetővé váljanak?

Remélem, hogy semmi. Ha nem hiszünk a negatív sztereotípiáknak, akkor semmi nem állíthat meg, bármi megtörténhet, mert nem korlátoznak a félelmeink. Amit talán azért mégis megemlítenék, az a gyermekvállalás kérdésköre. Az utóbbi években szerencsére ezen a téren nagyon pozitív változások tapasztalhatók, egyre több az igazán családbarát munkahely. Én nem is annyira ezt az oldalát emelném ki, hanem az édesanyák lelki dilemmáját, maradni vagy dolgozni menni. Anyaként annak idején lelkileg engem is megviselt a munkába való visszatérés, mert elmondhatatlanul élveztem a gyerkőcökkel otthon töltött közös időt. De aztán el kellett fogadnom, hogy az élet rendje, hogy ki-ki megy a dolgára, a gyerekek a bölcsődébe, óvodába, iskolába, mi pedig visszatérünk a munka világába. Hogy aztán este újra együtt legyünk, megbeszéljük az élet nagy dolgait, és készüljünk a másnapra. A gyerekek ezt természetesnek veszik, hiszen ezt látják, ehhez szoknak hozzá. Természetesen az elején a logisztikai nehézségek mindenki számára okozhatnak nehézséget, de saját tapasztalatom, hogy egy szerető férj és nagyszülők segítségével a hétköznapi rutin is jól kialakítható. Szervezés, szeretet és kölcsönös tisztelet kérdése az egész. Amit pedig cserébe kapunk, az egy izgalmakkal teli változatos élet, sok-sok élettapasztalat, élmény, néha fájdalom és könnyek, de összességében egy teljes és színes élet.

További inspiráló interjúk napról napra az instyle.hu/karrier oldalon!