„Véletlenek nincsenek, és hiszek a pillangóhatásban is” - interjú Román Katalinnal

Román Katalin mindössze húsz éves volt, amikor megkapta élete első szerepét a Hat hét című filmben. Zsófi megformálásáért a Magyar Filmkritikusok Díjának átadóján, a Boszporusz Filmfesztiválon is neki ítélték oda a legjobb színésznőnek járó elismerést és az alakításáért a Magyar Mozgókép Díjra is jelölték a legjobb női főszereplő kategóriában. Amit a hétvégén szoborra is váltott, ugyanis a legjobb női főszereplő kategóriában a díjat megosztva Pál Emőke, a Magasságok és mélységek és Katalin vehették át.
Ezúton is nagyon gratulálunk a győzteseknek, a következőkben pedig elolvashatod Román Katalinnal készült interjúnkat, amit az InStyle nyári lapszámába készítettünk!

Már éppen kezdtél lemondani a színészi ambícióidról, amikor megkaptad a Hat hét főszerepét. Ezt egyfajta jelként fogtad fel?

Úgy gondolom, véletlenek nincsenek, és hiszek a pillangóhatásban is: minden okkal történik, és az események befolyással vannak egymásra.

A film olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a kamaszterhesség és az örökbeadás. Amikor a forgatásra készültél, kismamákkal, újdonsült anyákkal, örökbeadó és örökbefogadó nőkkel is készítettél interjút, hogy minél hitelesebben ábrázolhasd a karakteredet a vásznon. Érezted magadon a felelősség súlyát amiatt, hogy miként tolmácsolod a témát Zsófi nevében?

Igen, abszolút. Minél több interjút készítettem, és minél inkább beleástam magam a kutatásba, annál jobban éreztem, mennyire érzékenyen kell hozzányúlnom a témához. Beszélgettem például egy életet adó anyával, aki néhány kérdés után elsírta magát, és azt mondta, a mai napig fájdalmas számára, hogy tíz évvel ezelőtt örökbe adta a gyermekét.

Mivel „szerettél volna eggyé válni Zsófi karakterével”, munka közben elszeparáltad magad mindenkitől, hogy a szerepben maradj, amiből még hétvégén sem léptél ki. A gyakran vitatott method acting-módszer sokak szerint káros hatással lehet a színészek mentális egészségére. A forgatás végével mennyire volt nehéz elengedned Zsófit? Megviselt a búcsú?

Nagyon nehéz volt elbúcsúzni tőle, pont azért, mert a forgatás alatt végig velem maradt, és nem léptem ki belőle. De szerencsére volt egy egész nyaram arra, hogy elköszönjek Zsófitól, elengedjem őt, és ma már úgy gondolok vissza rá, hogy milyen sokat tanított nekem.

Mi az, amit mégis magaddal viszel belőle, a személyiségéből?

Az erejét: azt, hogy mindig megy előre, és ha valamit el akar érni, akkor tesz érte. Ez az, amit Zsófi tanított nekem.

Olyan színésznőkkel játszhattál együtt az első filmedben, mint Járó Zsuzsa vagy Balsai Móni. Milyen tanácsokat kaptál tőlük a forgatás alatt?

Nagyon jó volt velük a közös munka, fantasztikus emberek és lenyűgöző színésznők. Mónitól például azt tanultam, hogy majd meg fogom szeretni magamat a vásznon: lehet, hogy kezdetben semmivel sem leszek elégedett, de idővel ez változni fog. Önbizalmat adott, amikor azt mondta, ne ostorozzam magam amiatt, hogy nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Azt tanácsolta, hogy higgyek a tehetségemben, hiszen a film stábja is egy emberként bizalmat szavazott nekem. Sokáig kételkedtem abban, hogy a forgatáson lenne a helyem, ő pedig levette rólam ezt a terhet. De Járó Zsuzsa is sokat segített abban, hogy miként találhatnám meg önmagamat és az utamat a szakmában egyetem nélkül. Vannak ismerőseim, akik a mai napig úgy tartják, hogy „papírra” van szükség Magyarországon az érvényesüléshez, de nem szeretnék rájuk hallgatni.

Most, 22 évesen azt vallod, még további 22 évig nem leszel felnőtt, és nem is szeretnél azzá válni, mert „a színészet is olyan hivatás, amihez kicsit gyereklelkűnek kell maradni”. Miért fontos a munkádban, hogy meg tudd őrizni magadban a kislányt?

Azért, mert ez együtt jár egyfajta pozitív naivsággal és játékszeretettel: az utóbbi hasznos színészként, hiszen gyakorlatilag tényleg játszunk... (mosolyog)

Megkaptad a Magyar Filmkritikusok díját és számtalan kritikában méltatták az alakításod Zsófiként, mégsem tudsz színésznőként gondolni magadra. Úgy érzed, szükséged van ehhez még valamiféle szakmai mérföldkőre?

Egy filmmel a hátam mögött még nehéz lenne azt mondanom, hogy színésznő vagyok. Szerintem sokkal több tapasztalat kell ehhez, és rengeteg tanulás is vár rám, mielőtt ezt tényleg ki tudnám jelenteni magamról.

Nemcsak a kamerák előtt próbáltad már ki magad, gyártási asszisztensként dolgozol külföldi produkcióknál. Színészként hogyan segíti a munkádat, ha belelátsz a másik oldalba is?

Bár ez két teljesen más pólusa a filmezésnek, mégis, ha most színészként lennék jelen egy forgatáson, tudnám, milyen empátiát igényel egy-egy ilyen produkció.

Most pedig nézd meg galériánkban, hogy az IMDb közönségszavazása szerint melyek minden idők legjobb magyar filmjei!