„Azt az utat kellene követni, amit már kitapostak, de akkor tudom, mi van a végén” - interjú Esztergályos Cecíliával

Esztergályos Cecília Kossuth- és Jászai Mari díjas érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Az Újszínház művésze, 2023-ban a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjasa.
Ezúton is nagyon gratulálunk neki és a Magyar Mozgókép Díj többi győztesének, a következőkben pedig elolvashatod Esztergályos Cecília készült interjúnkat, amit az InStyle nyári lapszámába készítettünk!

Egy színművész számos dologban mérheti a sikerét: díjakban, pozitív kritikákban, nézőszámban, az eljátszott előadások számában… Ön melyiket tartotta szem előtt a karrierje során?

Ha röviden kell válaszolnom, mindegyiket, nem lehet szétválasztani őket. De nagy becsben őrzöm az elismeréseket akár a szakma, akár a közönség részéről is.

Olvastam egy nyilatkozatában, hogy „végtelenül boldog, amikor odamennek Önhöz” és „örömmel beszélget pár szót”. Melyik volt a legemlékezetesebb találkozása a kulisszák mögött?

Nemrég éppen az orvosi rendelőből való távozáskor szólítottak le: egy hölgy megállított, mert szerette volna elmesélni, hogy 1977-ben látta a Thália Színházban a Mester és Margaritát, amiben Kozák Andrással játszottam. Azt mondta, olyan csodálatos volt, nem felejti el soha. Na, pedig ez nem ma volt, hanem lassan ötven éve! (nevet)

Azokat a szerepeket tartja igazán izgalmasnak, „aminek a kedvéért teljes mértékben át kell alakulni”. Melyik karaktere volt az, amiért a legjobban ki kellett fordulnia önmagából?

Most például a legutóbbi bemutatóm, a Se itt, se ott című előadás az Újszínházban, amit Nagy Viktor rendezett. Egy óriási főszerepet, jutalomjátékot kaptam a 80. születésnapomra az intézmény igazgatójától, Dörner Györgytől. Egy kicsit demenciás, fékevesztett nagymamát játszom. A Família Kft. sorozat társszerzője, Vajda Katalin írta a darabot, tehát isteni jó a szöveg. És kifordultam magamból, de én imádok kifordulni magamból.

A színpad az a hely, ahol kijátszhatja magából az érzéseit, egyfajta terápiaként tekint rá. Akkor nem is szokott izgulni az előadások előtt?

De, egész nap, sőt már az előző napon is. (nevet) Nem úgy izgulok, hogy remegek, rosszul vagyok. De a színpadon az ember más állapotban van. Isteni érzés. Imádok játszani, már gyermekkorom óta.

Akad még bármi a szakmai bakancslistáján, amit mindeddig nem pipált ki?

Nincs. Biztos, hogy van, de nem mondanék egyet sem, olyan felesleges lenne kijelenteni, hogy ezt még kérem, nem játszottam.

A kreativitás a személyiségének fontos része, hiszen kipróbálta a kosárfonást, a paróka-, illetve a rongybabakészítést, most pedig kerámiával és festészettel foglalkozik. Miben más önkifejezési forma ez a fajta alkotás az Ön számára, mint a színészet?

Ilyenkor senki nem szól bele abba, hogy mit csinálok, nincs partner, egyedül vagyok, a mennyországban érzem magam.

Az alkotás jelenti tehát Önnek az énidőt?

Abszolút! Kikapcsol, feltölt, fantasztikus érzés: az életre készülődés. Legutóbb például kovásszal sütöttem kenyeret. Megnéztem több ezer receptvideót, valami mégsem stimmel, mert nem jön fel, csak egy kicsit. (nevet) Szóval a kovász az egy érdekes műfaj, de megfogadtam, hogy nem hagyom abba, ameddig nem sikerül igazán.

Ezek szerint a feladás nem szerepel az Ön szótárában?

Nem, egyáltalán nem. Persze egy idő után muszáj. (nevet) De a festészethez is hasonlóan állok: a technikai dolgokban nem vagyok tanult, a magam erejéből, kárából, lelkesedéséből élek.

Soha nem vágyott a pihenésre, és azt mondja, „amíg csak teheti, dolgozni fog”. Na de mégis, mi tölti fel Önt egy-egy munkanap után?

Az alvás. Bessenyei Ferenc mondását követem: „ha játszom, ha nem, hétkor alszom”, tehát korán lefekszem, nem éjjeli bagoly, sokkal inkább hajnali pacsirta típus vagyok.

Ön „a legborzasztóbb helyzetben is megtalálja azt, ami örömöt okoz”, szeret élni. Sajnos az utóbbi években számtalan olyan dolog történt körülöttünk, ami megnehezítette azt, hogy optimisták maradjunk a mindennapokban. Önnek mi segít ebben?

Akármilyen rossz, borzalmas kedvem van, akkor is az történik a világban, ami, nem tudok beleszólni semmibe – sem a politikába, sem ez egészségügybe. Ha az ember súlyokkal merül le a víz alá, nem tud feljönni. Ha elfogadom, hogy ez van kimérve, és megpróbálok ebben valahogyan evickélni, jobban járok. De senkinek sem lehet tanácsot adni ebben a kérdésben, mert ami nekem bevált, az lehet, hogy másnak nem. Mindenkinek meg kell találnia a saját boldogságát.

A mottója köztudottan az, hogy „A járatlan utat a jártért el ne hagyd!”…

Így van. Meg is járom sokszor. (nevet) Azt az utat kellene követni, amit már kitapostak, de akkor tudom, mi van a végén.

Most pedig nézd meg galériánkban, hogy az IMDb közönségszavazása szerint melyek minden idők legjobb magyar filmjei!