Az ősznek nem kell szürkének lennie. Színei közé tartozik a narancssárga, a sárga, a vörös. Imádom a khaki gyümölcsöt, más néven datolyaszilvát, vagy hurmát, mert több darab magában fogyasztva is tökéletesen kitesz egy étkezést, fantasztikus íze van, elképesztő állaga és illata, amiért már megéri enni. Igazi ritkaság, így egyik barátnőmet meg is leptem egy finom, érett gyümölccsel, viszont mikor másodjára is gyümölcsosztogató akcióba kezdtem, a zacskóba tett hurma tökéletesen turmixállagúvá formálódott a táskámban, így inkább megtartottam, mintsem elajándékoztam. Szeretek másoknak gyümölccsel kedveskedni, szerintem nagyobb figyelmességről árulkodik, mint egy kényszeredetten megvett csokoládé.
A datolyaszilva turmixolva is elég pudingos állagú, viszont valami többre vágytam, ezért előzetesen beáztattam 1 evőkanál chia magot 1 deci vízbe, s ezt pár órára állni hagytam. (A chia mag egyébként egy valóságos csoda, érdemes tartani otthon belőle.) Ezután leturmixoltam 2 db khaki gyümölcsöt, s a kettőt összekevertem. Szuperjó, zseléállagú eredményt kaptam. Egy kis fahéjjal még megbolondítottam az egészet, s már készen is volt a megaegyszerű, tápláló ennivaló.
Amint látszik, nem szoktam túlkombinálni a dolgokat, már ami ami az étkezésemet illeti. Az életem komplexebb részeit viszont rendszeresen, amit néha egy kis lélekmosással feloldok.
Sírni szép és jó dolog. A sírásra szükség van. Én szeretek sírni időközönként. Az egész szinte olyan, mint egy zuhany a léleknek. Vagy mint egy nagy vihar, akárcsak a természetben, ha nagy erők dúlnak, egy hatalmas zivatarban teljesedik ki, s maga után frissességet, könnyedséget, tisztaságot, nyugalmat hagy. Szeretem, ha hagyhatom kipotyogni a könnyeimet és nem kell visszatartani, miért is kellene? Büszkeségből, hogy ne lássanak gyengének, mert ciki? Kár ilyenre gondolni, mást megajándékozni a könnyeinkkel nagy kincs és sírni sok okból lehet.
Van, hogy egyszerűen túl nagy a feszültség, felgyülemlik a sok sok apró dolog és tényleg nem hiányzik más, mint az apró, hűsítő gyöngyként legördülő cseppek az arcunkon feloldják a bennünk lakozó feszültséget. Van, hogy valami nagyon fáj. Fájhat fizikálisan, de fájhat érzelmileg is.
Egy szakítás, vagy be nem teljesült szerelem okozhat olyan fájdalmat, mint egy lábtörés, az egyedüllét fájhat annyira, mint a gyomorgörcs, vagy a munkahelyi stressz, a megfelelni akarás, a teljesítéskényszer kicsalhatja a könnyeket, csakúgy, mint egy bokaficam. Emlékeink felidézésekor is könnyes lehet a tekintetünk, legyen az jó vagy kellemetlen élményre utaló momentum, s a kétségbeesés vagy a düh is okozhat elhomályosodott tekinteteket. Persze örömünkben is lehet itatni az egereket vagy csak egy romantikus film hatására is eltörhet a mécses. Egy a lényeg, sírni nem a gyengeség jele és utána egész biztosan felszabadultabb lesz a lélek. S ha elvonult a vihar, ha lenyugodtak érzelmeink, frissülten indulhat újra életnek a természet, akárcsak mi magunk.
ide kattintva.