"Nálunk soha nem volt divat a majomszeretet, soha nem voltam apa kicsi lánya" - interjú Odettel

A pandémia alatt a Balatonra költöztél, miért döntöttél úgy, hogy egy időre magad mögött hagyod a fővárost?

Éppen a járvány kezdetekor lett saját lakásunk, és amíg a felújítások miatt nem tudtunk beköltözni addig ez tűnt a legjobb ötletnek, hogy a leköltözzünk a Balatonra. Körülvett a természet, volt saját kert, ahol paradicsomot, paprikát, kamillát nevelgettem és szerencsére a munkámat is tudtam otthonról végezni. Mivel idén készült el a lakás, ezért a téli hónapokat már itt, Budapesten töltjük.

Amikor azt mondtad, hogy a munkádat otthonról is tudod végezni, akkor a Zenél az utca tehetséggondozó kezdeményezésedre gondolsz?

Igen. Ez egy teljesen online végezhető munka volt, mivel a koncertezni nem tudtam. A Zenél az utca fiatal, tehetséges utcazenészeknek, és zenészeknek, segít a zenei fejlődésben. Én castingoltam, és én is mentorálom őket egy-egy új dal elkészítésében. Ez idehaza egy egyedülálló mentorprogram. Mindehhez a Teleki pincészet adta a fedezetet, amiért nagyon hálás vagyok.

Annak idején te a Megasztár mutatkoztál be először az országnak, ha most tartanál a karriered elején, ismét elindulnál egy ilyen tehetségkutatóban?

Ha a jelenlegi feltételekre gondolsz, akkor biztos, hogy messze elkerülném. A mostani tehetségkutató műsorok közül egyik sem ad hosszútávon is érdemi segítséget egy pályakezdőnek. Másrészt azt gondolom, hogy nem érdemes elköteleződni egy műsorhoz, csatornához, a függetlenség sokkal valódibbá, kitartóbbá tesz, mert jellemzően egy lassabb folyamatot jelent.

Ezért is hoztad létre a Zenél az utcát?

Igen. Ha én lennék most fiatal, és nem én hoztam volna létre, akkor biztos, hogy élnék ezzel a lehetőséggel, (nevet). Három évvel ezelőtt született a Zenél az utca. Nagyon boldog és büszke vagyok rá, mert annakellenére, hogy minimális tőkéből, de végülis sikerült elérni azt, hogy rengeteg helyre eljusson a projekt. Nincs olyan platform, ahol hosszútávú minőségi tehetséggondozás működne, ezért rengeteg tervem van még a Zenél az utcával. Abban is biztos vagyok, ha kereskedelmi felületre bocsátanám, már lenne vesztenivalója. Nekem az a célom, hogy mindenki tegye a dolgát a legjobb tudása szerint, saját ritmusában. Büszke vagyok rájuk, ráadásul december 12-én a Turbinában lesz Zenél Az Utca fellépés is Budapesten a Makers Market-en.

Legújabb szerzeményed a Végtelen utakon c. dal egyre nagyobb nézettségnek örvend a Youtube-on. Thuróczy Szabolccsal készítetted. Hogy ismerétek meg egymást, milyen volt a közös munka?

Nem ismertük egymást előtte, igazából most találkoztunk és dolgoztunk együtt először, sőt alapvetően nem is az én ötletem volt a duett. A történet ott kezdődik, hogy A Vadlovak, a hortobágyi mesének én éneklem a főcímdalát, amit Tövisházi Ambrussal és Szabó Benedekkel készítettünk. A munkafolyamat során mutattam Ambrusnak a Végtelen Utakon demó verzióját és benne merült fel először, hogy a Végtelen utakon inkább egy duett legyen. Mindenképpen azt szerettem volna, hogy egy másik művészeti ágból, például a színészek közül legyen valaki, akivel elkészítem a dalt. Így merült fel, a Szabi neve. Aki azonnal igent mondott, nagyon nyitottan vágott bele, és őszintén szerette az egész munkafolyamatot. Ez azért is nagyon fontos számomra, megtiszteltetésnek érzem, hogy engem érdemesnek talált erre. A szakmai kémia azonnal megvolt köztünk. Van ennek a dalnak egyfajta keserédessége, amihez nagyon jól illik Szabi személyisége. Az abszolút egyenrangúság jellemezte ezt a közös munkát. Egyikünk sem az a típus, aki önmagát pusholja, de itt még az összehasonlítás legkisebb formája sem jelent meg.

Videóklip fog készülni a dalhoz?

Szándékosan nem szeretnék klipet forgatni hozzá, mert szerintem annyira erős a vizualitása, ennek a dalnak, hogy nem szeretném a saját vizualitásommal, elképzeléseimmel befolyásolni a hallgatókat.

Akkor legalább áruld el, számodra, milyen képi világgal bír ez a dal?

Én úgy képzelem, hogy ez egy nőről és egy férfiról szól, a nő pontosan tudja, hogy ez a pasi az élete szerelme de mégis azt érzi, hogy eddig és ne tovább, nem maradhat tovább vele, ezért összepakolja a cuccait egy bőröndbe és elmegy. A férfi pedig bánatában elindul a legközelebbi talponállóba, iszogat, és közben abban reménykedik, hogy a nő előbb vagy utóbb de úgyis visszajön hozzá.

Édesapád is zenész. Az ő karrierje volt az inspiráció számodra?

Talán tíz éves lehettem, amikor a Red Hot Chili Pappers dalait hallgattam és énekeltem. Akkoriban ment a Kölyök Klub című hétvégi gyerekműsor, ebben volt egy olyan blokk, amiben gyerekek énekelték, vagy tátogták kedvenc számaikat. Általános iskolás zenerajongó kislányként én arról ábrándoztam, hogyha ott lennék akkor nekem ez az RHCP - Coffee Shop című száma lenne. Fuvoláztam 6 évig, igazából fogalmam sem volt arról, hogy ez hogyan folytatódna tovább. Az előadói hivatáshoz elengedhetetlen az exhibicionizmus. Apukám introvertáltabb, vele ellentétben bennem több az exhibicionizmus, amitől talán könnyebben váltam forntemberré. Gyerekkoromban sok minden szerettem volna lenni, a divattervezőtől egészen a színésznőig. Arra nem emlékszem, hogy apa karrierje hatással lett volna arra, hogy én is zenész szeretnék lenni. Az a pillanat viszont tisztán megvan, hogy még általános iskolás koromban egy Hobo koncerten beugrós gitárosként zenélt apa, és én csak néztem, ahogy a színpadon játszik. Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy ez mennyire menő. Szeretek a színpadon lenni, de nem görcsösen ragaszkodva. Zenementesen biztos, hogy nem tudnék élni, mert ezt nem igazán lehet abbahagyni.

Milyen kapcsolatban vagytok ma? Felnőttként az apa-lánya kapcsolaton túl alkotótársai, szakmai segítői is vagytok egymásnak?

Nálunk soha nem volt divat a majomszeretet, soha nem voltam apa kicsi lánya. Szakmai tanácsokat már évek óta úgy adunk egymásnak, mintha bárki szakmai véleménye lenne. De ha jobban belegondolunk régen a nagymamáink és dédnagymamáink idejében az egy teljesen természetes dolog volt, hogy a szülőről a gyermekre szállt a családi mesterség, és egy idő után, a szülő-gyerek kapcsolat mellett már munkatársakként is tekintettek egymásra. Alapvető dolog volt, hogy a gyerek viszi tovább a “családi üzletet”. Ma már nem azt jelenti zenésznek lenni, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A digitális világ mindenkinek teret ad a szereplésre, ezért szerintem, sokaknak már lámpaláza sincs ha kamera elé, vagy színpadra kell állni. A zenére mindig szükség is lesz, hiszen folyamatosan fejlődik valami felé.

Hatalmas teret hódít például most a TikTok, te mennyire vagy jelen ezen a platformon?

Sajnálom, de tényleg rettenetesen sajnálom, mert próbálkoztam vele, de semennyire sem tudok vele mit kezdeni. Rengeteg a trash tartalom, és még az edukatív vagy izgalmas videók is inkább idegesítenek ezen a platformon. A TikTokon óriási mennyiségű információval találkozunk, de 90%-uk rossz, színvonaltalan és mindez rettenetesen töményen. Szerintem főleg az a problémám, hogy a felület nem tetszik, mert ezek a videók átszivárognak az Instagramra, YouTubera és Facebookra is, viszont ezek olyan terek, amit könnyebben és átláthatóbban tudok koordinálni.

Az Instán viszont aktív vagy, és rendszeresen no makeup, no filter képeket is megmutatsz magadról. Mennyire komfortos ez számodra? Mindig meg merted mutatni a tökéletlenségedet?

Mindig természetes embernek tartottam magam, nem volt frusztráció smink nélkül megjelenni valahol. Sőt velem a koncerteken is gyakran előfordul, hogy leöntöm magam vízzel, amit biztos, hogy egyetlen smink sem él túl. Nem jelent gondot az, ha meg kell mutatnom a sminknélküli arcomat. Az instagrammal kapcsolatban pedig alapvetően soha nem éreztem kényszert arra, hogy csak úgy posztolgassak. Eddig sem töltöttem túl sok időt a közösségi média felületeken, de mostanában még inkább nincs igényem rá. Óriási az a nyomás, hogy mindenhol ott kell lenni, és egy folyamatos visszacsatolás kényszerben élünk. Ez a covid alatt első pár hulláma óta számomra sokkal kevésbé van jelen, ezért is volt nagyon felszabadító számomra a Balatonon töltött időszak. Szerintem úgy, mint mindenben ebben is nagyon fontos a mértékletesség.

Bizonyos szinten influenszerként is működsz, hiszen elvétve ugyan, de megmutatsz termékeket is az Insta-oldaladon. Mi alapján mondasz igent egy-egy ilyen felkérésre?

Annak ellenére, hogy nem tolom túl a sminkes tartalmakat három éve vagyok az Yves Saint Laurent márkanagykövete, valószínűleg ők is látták azt, hogy nekem elsősorban a természetesség és a minőség a fontos. A velük való közös munkára igazán büszke vagyok. Csak olyan márkával dolgozok együtt, akikkel azt érzem, hogy azonos az értékrendünk.

Végezetül áruld el, hangolódsz már az ünnepekre, és ha igen, hogyan?

Nem vagyok az a megrögzött karácsonymániás lakásdíszítő, grincsfa készítő típus, de főzni és főleg sütni nagyon szeretek. Éppen ezért már gyűjtöm a recepteket, tervezgetem, hogy mi legyen az ünnepi menü. Évek óta hagyomány, hogy én készítem a bejglit az egész családnak, és mivel vidéken él a nagyrészük ezért ingázással fog telni ez a pár nap. Ez lesz az első karácsony az új lakásban ezért biztos, hogy nagyon különleges lesz, és már nagy izgalommal várom.