„A péniszről menő, a menstruációról ciki beszélni” - Kemény Gabriella költővel beszélgettünk

„A péniszről menő, a menstruációról ciki beszélni” - Kemény Gabriella költővel beszélgettünk
Forrás: Szabó Lilla
Facebook
Twitter
Pinterest

Más világok címmel jelent meg a fiatal költő, Kemény Gabriella második kötete a Libertine Könyvkiadónál.

A Szinvai Dániel illusztrációival megjelent Más világok első pillantásra kifejezetten női könyvnek tűnik, a verseket böngészve azonban kiderül, hogy férfiakat, nőket, elmenőket és itthon maradókat, exeket és aktuálisakat egyaránt meg tud szólítani. Kemény Gabriellával a könyvbemutató után, online beszélgettünk.

Régóta verselsz az Instán, és a Más világokat már megelőzte egy a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) által kiadott kötet. Egy friss beszélgetésben mégis úgy fogalmaztál, hogy csak most - hogy a Magvető szépirodalmi főszerkesztője, Turi Tímea vállalta el a szerkesztésedet - kezdted elhinni, hogy tényleg elég jó, amit csinálsz és nem fogják egyszer csak visszadobni a kéziratot, hogy „bocs, tévedtünk, mégsem adunk ki.” Szerinted hány kötet kell ahhoz, hogy elmúljon majd az imposztorszindrómád?

Ez azért nagyon érdekes, mert Erdős Virágnak például tizenhét nagyszerű verseskötete van, mégis hasonlóan gondolkodik: nemrég hallottam egy vele készült interjút, ahol erről is szó volt. Közben meg a világ összes díját megnyerte szerintem, amit lehet. Szóval nem tudom; ez talán nem is a kiadott versesköteteknek a függvénye, hanem azé, hogy mikor szedem végre össze magam.

Kép
forrás: Libertine Könyvkiadó

Fogjuk meg akkor onnan, hogy mi bizonytalanított el az elején!

Az első kritikák. Pár éve nagyon mentek az irodalmi mémoldalak, ahol rólam is megjelent pár elég gonosz mondat. Hülyeség persze, mert iszonyú menő kortárs költőkről is jelenik meg ilyesmi, de bennem nagyon megmaradt például, hogy valaki „nem is érti, hogy engem hogy adhatott ki a FISZ, amikor nem is vagyok rendes költő”. Vagy amikor azt kérték számon rajtam, hogy megrontom a fiatalság irodalomhoz való viszonyát. Bármennyi pozitív visszajelzést is kaptam azóta, ezeket még mindig nem sikerült kiszedni magamból. Egyébként mielőtt megkeresett a Libertine, hogy kiadnák a Más világokat, éppen abban voltam, hogy jó, mostantól inkább maradok kommunikációs szakember, és rettentő komolyan fogom venni magamat. Amikor jött az Insta-üzenet a kiadó vezetőjétől, Szabados Ágitól, hogy rám gondoltak, persze rögtön jött egy nagy átfordulás is, hogy igenis van értelme az egésznek, és igenis nagyon jó költő leszek.

Ebben a második kötetben az van benne, ami az elmúlt néhány évben történt veled, vagy a korábbi élményeidből táplálkozol, csak másképpen fogalmazod már meg őket?

Nagyjából az elmúlt három év lenyomata ez, de nem egész egyenletesen, hiszen az első fele még inkább magánéleti, sőt intim eseményekre reflektál, a második rész pedig már jóval általánosabb, és ott jobban látszik, hogy azzal, hogy Londonba költöztem, kinyílt a világ. Jó értelemben véve megéreztem a saját kicsiségemet és azt, hogy az én problémáim csak annyiban fontosak, amennyiben más emberek azonosulni tudnak velük, és ezáltal segítséget kapnak. Szóval egyszerre már nemcsak az volt a célom, hogy a saját belső drámáimat versekké tegyem, hanem hogy olyasmikre reflektáljak, amikkel tudok segíteni a generációmnak, az olvasóimnak. A legfőbb változás ezért, hogy a Más világok szövegei már nemcsak rólam, hanem róluk is szólnak.

Mivel abban már megállapodtunk, hogy nyugodtan gondolhatsz magadra költőként, azt is meg merem kérdezni, hogy szakmai szempontból, „költészetileg” jobbnak érzed-e ezt a kötetet, mint az előzőt?

Igen, sokkal. A Zsebuniverzumban vannak olyan szövegek, amik a Más világokból úgy repültek volna, hogy a lábuk nem éri a földet. Nagyon sok volt a képzavar, például azért, mert mindenáron próbáltam művészi szövegeket írni, és sokszor nagyon erőltetett lett az egész. Azt gondoltam, hogy ha nekem van valami agymenésem, akkor azt muszáj leírni, mert mások biztos nem tudnak ilyen érdekes dolgokat gondolni. Közben meg nagyon is, csak nem feltétlenül írják le. Az se volt túl szerencsés, hogy úgy akartam titkokat elmondani, hogy közben rejtőzködtem, mert nem akartam, hogy egy az egyben azonosítható legyek a lírai énnel. Így viszont hiába találtam ki egészen szép képeket, épp a hatás maradt el, és lett pár nagyon rossz versem.

Visszatérve a Más világokra: a könyvbemutatóra szóló meghívóban az áll, hogy ez az öngyógyítás könyve, mely a traumáktól a gyógyulásig vezet. Az írás maga terápia, vagy inkább a gyógyulási folyamat dokumentációja?

Az írás önmagában is fájdalomcsillapító, mert ha az ember ki tud magából írni valamit, akkor utána egy kicsit mindenképpen jobb lesz, még ha ez csak felületi kezelés is. Nekem sokat segít az is, ha olyan visszajelzést kapok, hogy mások gyógyulnak a verseimtől, vagy legalább egy kicsit jobban érzik magukat. Ilyenkor úgy érzem, hogy visszafelé értelmet nyernek a dolgok. A vers abban is segít, hogy megfigyeljem magam, és mondjuk észrevegyem, hogy valamit már nem bánok, vagy valakinek megbocsátottam és tudok a korábbi élményeimmel kezdeni valamit. Nem letagadom, vagy leválasztom magamtól a traumákat, hanem be tudom integrálni őket a személyiségembe, és már nem bánom, hogy megtörténtek. Mire megírtam ezt a könyvet, nagyon sok mindent megbocsátottam, és a megbocsátásban az a király, hogy elkezdi halványítani a rossz emlékeket. Szerintem tök jó, ha elfelejted a rossz dolgokat.

Kép
forrás: Libertine Könyvkiadó

Nagyon fontos, hogy beszéljünk a sérelmekről, vagy arról, miért bántjuk egymást, és hogy egy banálisnak tűnő dolog is fájhat. Ugyanakkor a trauma szót eléggé elkoptattuk. Te hogy határoznád meg azt, hogy trauma? Lenne rá egy új, még nem ilyen sokat használt szavad?

Tök jó felvetés, mert én is túlhasználtam. Szerencsére a kötetet szerkesztő Turi Timi elég sokat húzott a szövegekből, amik ettől erősebbek lettek, és ahol lehetett, ott például fájdalomra cseréltük a trauma szót. De ez azért nem egészen ugyanaz. Inkább azt mondanám, hogy a trauma olyan, mint egy fordított katarzis. Ha a katarzis megtisztulás, akkor a trauma a bekoszolódás. Mindkettő gyökeres változást hoz, és utánuk már semmi nem lesz ugyanolyan, de az előjel ellentétes.

Egy beszélgetésben azt mondtad, hogy az írás jó segédeszköz arra, hogy átvészeljük a nehezebb napokat. Szerinted mennyire használnak ma verseket erre a célra az emberek? Te kinek a verseivel vészeled át a nehezebb napokat?

Szerintem az én buborékom használ, igen, de azt is tudom, hogy ez nem reprezentatív. Én, mondjuk, az utóbbi időben inkább dalszövegekkel gyógyulok, mert annyit írtam, hogy most kicsit elegem lett a versekből. Azt viszont szélesebb körben is látom, hogy sok irodalmi oldal jött létre az utóbbi években, sokan olvasnak, ha nem is feltétlenül verseket, de bátorító idézeteket, inspiráló emberek életrajzi köteteit, ami azért irodalom, mégha nem is feltétlenül szépirodalom.

Szerintem egy jó időben jövő idézet is lehet sebtapasz, meg egy vers is gyógyíthat, viszont az egyik közhely, a másik meg művészet. Te hogy különítenéd el a kettőt?

Nem húznék olyan rettentő éles vonalat, de talán olyasmi ez, mint amikor nagyon éhes vagy, akkor a mekit választod, vagy valami superfood salátát. Elfogyasztod őket, és mindkét esetben történik veled valami. Lehet hogy egy gyors cukorsokk, ami aztán kiszalad belőled, de akkor és ott jó. Mindkettőtől jól fogsz lakni egy ideig, de a salátában azért jóval több jó cucc van. Talán ott van a legfőbb különbség, hogy a költészet vagy a művészet azzal az igénnyel lép fel, hogy változást idézzen elő benned. Ha elfogyasztod, akkor valószínűleg nem azonnal és nem olyan erősen fog becsapni nálad, de lesz később egy pillanat, amikor rájössz, hogy aha, most már értem.

És mi a különbség instaköltészet és „rendes költészet” között?

Nem kell, hogy minőségi különbség legyen, inkább a fogyaszthatóság más. Az én esetemben azért sem különül el ez annyira, mert amiket kiteszek, azok már majdnem kész szövegek, vagy akár a könyvből kiemelt szövegeim. Egy időben sok haikut meg rövid verset írtam kifejezetten Instagramra, de egy idő után az valahogy kifáradt, és abbahagytam. Akkoriban volt az is, hogy kiköltöztem Londonba, és akkor például alig posztoltam.

Kép
forrás: Libertine Könyvkiadó

Mennyire hat a költészetedre az, hogy külföldre költöztél? Milyen ilyen kétlaki pozícióból verselni?

Nagyon csapongok abban, hogy hánylaki is vagyok, de az biztos, hogy megpróbálok a lehető legmagyarabb maradni. London egyébként nagyon érdekes hely: idejönni nem egy sima külföldre költözés. Itt azok az emberek vannak, akik a saját hazájukban nem tudtak beilleszkedni, vagy valami miatt el kellett jönniük onnan. Gyakorlatilag mindenki érzelmi menekült, összeköti őket, hogy nagyon vágynak a kapcsolódásra, és arra, hogy végre otthon érezhessék magukat. Ez egy olyan erős tapasztalat, egy olyan érdekes identitás, ami biztosan hat a verseimre is, például úgy, hogy más perspektívából nézem őket, és már az is bennem van, hogy milyenek lehetnének ezek a szövegek angolul.

Sokszor emlegetik Rupi Kaurt a verseid kapcsán. Én inkább azt kérdezném, hogy rokonítod-e a költészeted valakiével a magyar költők közül?

Ehhez még nem érzem méltónak magam. Persze, ha száz év múlva egyszer valaki, valaminek a kapcsán azt gondolja, hogy ez vagy az jellemző rám is és valamelyik kedvencemre is, az klassz lenne. Erdős Virágnak például vannak nagyon bizarr szókapcsolatai, szívesen szerepeltet egymás mellett össze nem illő dolgokat, és ebből biztos hogy nagyon sokat inspirálódtam. Vagy ott van Kiss Judit Ágnesnek egy elképesztően erős verse, a Rabnők ostoba éneke, ami nagyon szégyentelenül fejezi ki azt, hogy a nők mennyire le tudnak mondani a saját személyiségükről és a saját életükről, és istenként tisztelni egy férfit. Ez a szöveg egyszerre volt megrázó és inspiráló a számomra.

Azt olvastam a Más világokról, hogy mindenkihez tud szólni, aki nő. Ez egy feminista könyv lenne?

Az a bajom, hogy amikor rátesszük ezt a pecsétet valamire, akkor egyből elidegenítünk mindenkit, aki azt gondolja, hogy magával a feminizmussal nem ért egyet. Viszont az is tény, hogy nagyon sok szexizmussal találkozom. Az, amennyit a férfiak beszélnek a farkukról, nagyságrendekkel több, mint amennyit a nők beszélnek a saját nemi problémáikról. Különösen zavar a menstruációval kapcsolatos prüdéria. Az rendben, hogy ez egy intim dolog, de az a szégyen, ami hozzá kapcsolódik, nagyon indokolatlan. Láttam egy reklámot arról, hogy még egy dildót is kevésbé ciki látványosan kivinni a mosdóba, mint egy betétet. A másik a borotválkozás: elég zavaró, hogy mindig úgy kell csinálni, mintha nem nőne az emberen szőr. Na ezek a dolgok, illetve ezeknek a kibeszéletlensége sokszor bosszant, ezt kimondom, aztán ezzel sokszor felidegesítek másokat. De azt is gondolom, hogy ha nagyon arra fókuszálunk, hogy ezek női problémák, megfosztjuk a férfiakat attól, hogy átérezhessék ezeket, és empatikusabbak legyenek. Pedig ez az általános szexizmus a férfiaknak is nagyon rossz tud lenni.

Ha már kimondás: az egyik versedben rád bízott titkokról írsz, és úgy fogalmazol, hogy ennyi titkot nem is lehet kiérdemelni. A közönség mivel érdemelte ki a te legbelsőbb titkaidat? Minek köszönhető, hogy el mered most mondani ezeket?

Szerintem a legbelsőbb titkok nem cikik, hanem csak fontosak, ezért ma már nem érzem őket kellemetlennek, sőt. Kicsit se hősies dolog, hogy írok róluk, inkább örömet érzek, hogy lehet ezekről beszélni, és hogy ezzel egy belső erőforrást fedeztem fel. És nem tudhatom, hogy kinek mikor jelentenek sokat ezek a szövegek. Szóval nem kellett kiérdemelni, azt hiszem. Örülök, hogy olvassátok, és annak még inkább, ha valaki be is engedi ezeket a szövegeket annyira, hogy segítsenek neki.

És ezt láttad már?

Galéria / 8 kép

8 kihagyhatatlan budapesti színházi előadás 2022-ben

Megnézem a galériát

Videók

Kép
Szépség

10 örökérvényű szépségtrükk, amit a Szex és New Yorkból tanultunk

A Szex és New Yorkban látott szépségtrükkök közel két évtized távlatában is ugyanolyan aktuálisak, mint egykoron voltak.

Kép
Sztárok

A 13 legőrültebb sztori a sztárvilágból, ami meglepő, de igaz

Tény és való, hogy a sztárok sok esetben olyanok, mint bármelyik ember, ám kivételek mindig vannak!

Kép
Szépség

Ókori szépségtippek! Így ápolta bőrét a páratlan megjelenésű Kleopátra

Vajon mivel ápolta a bőrét, hogy évezredekkel később is tökéletes megjelenéséről álmodozunk?

Kép
Stílus

Kopizd le a stílusát: Jennifer Lopez erre a kiegészítőre esküszik már több mint 20 éve

Teljesen érthető, ha már egyszer ráakadt az igazira, miért is cserélne le pár múlandó trend kedvéért?!

Kép
Szépség

Amire már évtizedek óta várunk: Madonna meghökkentő szépségtrükkjeitől leesik az állad

Madonna 2023 nyarán lesz 65 éves, most megmutatjuk, mivel tartja fiatalon magát.