A Micsoda nő!-ben Vivient nem szolgálták ki a boltban, mert nem volt elég ízléses az öltözéke. Aztán megjelent Edward és megmentette. Ugyanabban a ruhában visszamentek és a lány élete legjobb szettjeit szerezte be. A Spinédzserekben a menők a plázában bandáztak és délután együtt mentek boltlátogatóba. A Szex és New Yorkról már ne is beszéljünk… Ezen nőttem fel és ezért ezt szoktam meg. Hála a techinkának, mára a barátnőimnek ott sem kell lenniük, elég képet küldenem és máris véleményezik, hogy megvegyem-e a felpróbált darabot vagy sem.
Melyiket vegyem meg?
Ilyen csavaros kérdések az influenszerek posztjaiban is gyakran megjelennek, ezért reménykedem, hogy nem csak én szoktam elbizonytalanodni. A barátnőim is mindig kikérik a véleményemet és néha úgy érzem, a válaszaimmal nem jó irányba befolyásolom őket. Istenem, hány dolgot vásároltam már meg azért, mert jól nézett ki és mert a többiek azt mondták, kár lenne kihagyni!
Számszerűsítettem
Vettem egy nagy levegőt és megnéztem mik azok, amikre igazán szükségem volt és a végén kaptam egy összeget. Ezután döntöttem el, hogy többé nem kérem ki mások véleményét. Amióta pedig egyedül vásárolok, levontam néhány tanulságot.
Szeretem, hogy én irányítok.
Akkor hagyom abba, amikor jól esik. Akkor tartok kávészünetet, amikor akarok. Imádok a csajokkal bohóckodni, ugyanakkor olyankor megosztom a figyelmem és nem tudok a valódi célomra koncentrálni, ergó sok hülyeséget is megveszek.
Tudom, hogy igazából miben érzem magam jól.
Amióta nem kérem ki a többiek véleményét, pontosan tudom milyen a stílusom. Tudom, hogy milyen márkákat szeretek és hogy milyen fazonú nadrágot nem akarok soha, de soha többé felvenni.
Jobban szeretem magam
Ez a legszuperebb az egészben. Be mertem vallani magamnak, hogy jól esik a századik bőrhatású leggingst is megvenni és nem ostorozom magam azért, amiért nem tudok ellenállni a cipőknek. Megtanultam elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok és nem kérdőjelezem meg többé a saját ízlésemet.