Heti turmix: Barack-málna-áfonya

Tart még a bogyósgyümölcs-szezon! Málna, szeder, áfonya... Még a mackók is szeretik ezeket az édes, színes, falatnyi vitaminforrásokat. Jut is belőlük szinte minden nap a smoothie-jaimba. Alig várom, hogy az a pár másodperc leteljen, amíg elkészítem ezeket a finomságokat, és belekortyolhassak. Maga a szín, a látvány, az illat, az íz, a tudat, hogy csupa jó dolog kerül a testembe, jól indítja a napot.

Ez a smoothie 3 darab őszibarackból, 2 NAGY marék (inkább 3...) málnából és ugyanennyi áfonyából készült. Mossuk meg a gyümölcsöket, vágjuk félbe a barackokat, távolítsuk el magjaikat. Másfél őszibarackot turmixoltam a málnákkal, ezt pohárba öntöttem (van egy 8 dl-es üvegpoharam amit imádok, 2,5dl-rel nem elégszem meg ha smoothie-ról van szó), majd a másik másfél őszibarackot az áfonyával kevertem. Ezt ráöntöttem a málnás rétegre, és voilá, kész a szuper, antioxidáns hatású smoothie.
Ezek a gyümölcsök, habár aprók, de rengeteg hatóanyagot tartalmaznak, felveszik a harcot a rák ellen, semlegesítik a szabad gyököket, s nem kell azon gondolkoznunk, mi lenne, ha elkezdenénk egy gyógyszeres vitaminkúrát egészségünk megőrzése érdekében.

Mi lenne, ha...

Biztosan mindenki életében felmerült már ez a kérdés, nem is egyszer. Mindenki felteszi magának vagy másoknak ezt a kérdést számtalanszor, holott válasz sosem érkezhet rá. A mi lenne, ha kérdésre egy esetben tudjuk meg a választ, ha a mögötte következő tagmondatban megfogalmazott eseményt, cselekedetet, gondolatot véghezvisszük, átéljük. Mi lenne, ha munkahelyet váltanék? Mi lenne, ha felhívnám ezt a srácot, aki annyira tetszik és nem játszanám a jégkirálynőt? Mi lenne, ha megpróbálnék változtatni rossz szokásaimon? Mi lenne, ha később indulnék el erre a találkozóra? Mi lenne, ha spontán megdicsérnék valakit vagy ha elfogadnám a szomszéd fiú vacsorameghívását?
Csak akkor tudjuk meg, hogy jól főz-e a szomszéd fiú, ha igent mondunk az invitálásra, csak akkor ismerhetjük be biztosan, hogy jobb lesz életminőségünk, ha valóban változtatunk a rossz szokásokon, csak akkor tudjuk meg, hogy valóban ideje volt munkahelyet váltani, ha megtesszük, és lehet, hogy valóban nekünk kell kezdeményezni annál a helyes srácnál is. Ha nem tesszük meg a lépéseket, amik megfogalmazódnak bennünk, örökre kérdések maradnak, megválaszolatlanul, és átmegy a Mi lett volna, ha... kategóriába, amire már végképp nem tudhatjuk meg a választ. Lehet, hogy az ismeretlen idegen, akihez szólunk pár szót, a jövőbeli barátnőnk lenne, ha beadtuk volna a felmondást, rövidesen új és sokkal kedvezőbb munkához jutottunk volna, a fiú, aki szimpatizál pár találkozás után hatalmas rózsacsokorral vár vagy akár örökre megszabadulhattam volna a rossz szokásoktól, ha merek változtatni és kicsi léptekkel előrehaladni a javulás felé.

Sokszor átéltem én is a "mi lenne, ha" és a "mi lett volna, ha" kérdéseket. Mi lett volna, ha középiskolai tanulmányaimat egyből folytatom érettségi után? Mi lett volna, ha nem vagyok olyan kimért és következetes, ha sokkal könnyedebben kezelem a helyzeteket? Mi lett volna, ha a fővárosban maradok a hétvégén, és nem utazom haza, vagy mi lett volna, ha egy későbbi vonattal utazok? Találkoztam volna valakivel, aki számomra fontos? Ezek a kérdések örökre kérdések maradnak, nem tudom rá a választ és ez így helyes. Hiszem, hogy mindennek pontosan így kellett lennie.
Nincs rossz vagy jó döntés, csak döntés van, s az nyilvánvalóan az adott élethelyzetünkben a lehető legjobb és legmegfelelőbb. Semmin sem érdemes utólag bánkódni, hogy jobb lett volna, ha..., hiszen a döntés, amit hoztunk, segít a későbbi jobb helyzetfelismerésben, fejlődünk általa, tanulunk bele, ha nem is azonnal, de kis idő elteltével világossá válnak a dolgok, miért is kellett mindennek így végbemennie. Hiszen ha egyszer elsózunk egy levest, egyből tudjuk, hogy legközelebb kevesebbet kell használni. Rossz döntés csak az, amit sosem hoztak meg.
Kövessétek Niki blogját, a Nyersikert, kattintsatok!