Heti turmix: banán-őszibarack négyféleképp

Van egy barátom, akivel egészen különleges a kapcsolatom. Nem túl régi, de annál értékesebb. Mivel mostanában a szabadidőm mennyisége exponenciálisan csökken, így a találkozónkat ezúttal suli előttre, reggel 6-ra időzítettük. Az igazi barátok nem foglalkoznak az idővel. Szerencsére ő is egy vérbeli smoothie-fogyasztó, így 2 kg banánnal, 2 kg őszbarackkal, tisztított vízzel, kakaóval, fahéjjal érkezett. Az én hűtőm pedig zöldeket rejtett, így el is kezdtük a mókát.

Az a jó a smoothie-kban, hogy nagyon könnyen variálható az egyik alapanyag a másikkal, nem kell állandóan elmosni a turmixos kelyhet, mehet minden egymás után, olyan nincs, hogy ne legyen finom a végeredmény. Azért egy-két sorrendet érdemes követni, de ez jön érzéssel. Legelőször csináltunk egy sima banánmixet, majd újra banánt, de kakaóval kombinálva. Ezt ízléstől függően adagoljuk, természetesen kezdjük kevesebbel, de az a szuper az egészben, hogy ha túl csokis lett, plusz banán hozzáadásával, máris tompítható az íz. Ezután jött egy őszibarack-csalán: a csalánt érdemes gumikesztyűben mosni és utána lecsipkedni a leveleit, s mint azt a múlt héten írtam, nem kell félni tőle (remélem, már minél többen kipróbáltátok), és a végén még egy őszibarack, pici fahéjjal és mángolddal. Igaz kánaán volt számunkra, főleg egy nagyon kellemes beszélgetéssel egybekötve. Érdemes kihasználni a reggeleket, kicsit korábban kelni és szépen rendet rakni, újságot olvasni, tanulni picit, sportolni, beszélgetni a párunkkal, vagy csak egyedül élvezni a város nyugalmát és felkészülni az aznapi feladatokra. A reggeli úgyis 2 perc alatt megvan, mosogatással együtt.

Előfordulhat, hogy eluralkodik a káosz az ember életében. Felgyülemlik a papírmunka, közelegnek a zh-k, a szokásosnál több az összezördülés a pasinkkal, valahogy nem értjük meg jól magunkat egyes személyekkel, nem jön a megfelelő állás vagy rendszeresen elkésünk valahonnan. Ha nehezen átvészelhetőnek is tűnik egy ilyen időszak, ne feledjük, a rend csak a káosz után állhat be. Illetve nincs olyan, hogy valami rosszul alakul, hogy valaminek nem így kellett volna lenni. Minden pontosan úgy történik, ahogy annak kell.
Ne hibáztassunk valakit, mert késett, egész biztosan az volt a tökéletes időpont, vagy ha odaégett a vacsora, az is taníthat minket valamire. (az utóbbi hetekben hatalmas sebeket szereztem az ujjaim minden pontján salátakészítés közben. Most már észre kell vennem, hogy máshogyan kell nekiállnom az ételkészítéshez és étkezéshez...) Értsük meg, hogy minden a számunkra legkedvezőbben alakul, mindenből a legjobban profitálunk, s ha ez még nem is tűnik egyértelműnek eleinte, az idő múlásával ez be fog igazolódni. Hiába bosszankodunk valamin, hiába szidunk másokat, az csak a mi napunkat fogja megkeseríteni, a mi hangulatunkra lesz kihatással, a többiek élete megy tovább, milliárdnyi apró sztori születik óráról órára, s csak rajtunk múlik,hogy azt hogyan alakítjuk és mennyi mindennel töltjük meg. Még ha végeláthatatlannak is tűnik az említett káosz, emlékeztessük magunkat, hogy a végén úgyis jó fog kikerekedni az egészből. Minden rendben van, minden számunkra kedvezően alakul. Az egyes helyzetek csak jót hozhatnak nekünk és nem kell aggódni. Gondoljunk ezekre a mondatokra reggeli italunk kortyolgatása közben, legyen az egyedül, kedvesünkkel, barátunkkal vagy bárki más, számunkra kedves illetővel.

Induljon jól a hetetek!

Kövessétek Niki blogját, a Nyersikert, kattintsatok!