A film, ami meghatároz: Trokán Anna

Az a baj, hogy nekem több ilyen filmem is van. Kettő olyan, ami már tényleg nagyon fiatal korom óta jelen van az életemben, ezek közül pedig abszolút a szívem csücske, az Amélie csodálatos élete. Ez a világon a legkedvencebb filmem, egyszerűen ez az a film, amit akárhányszor meg tudok nézni. Pedig soha semmit nem szoktam többször megnézni, de az Amélie az kivétel. Legutóbb épp franciául néztem, mert sehol nem találtam meg magyarul, de már annyiszor láttam, hogy igazából teljesen mindegy volt. Egyszerűen megmagyarázhatatlanul elvarázsol, a zenétől kezdve, a jelenetek, és ami még nagyon érdekes, hogy minden alkalommal találok benne valami újdonságot, ami addig elkerülte a figyelmemet. El van benne rejtve rengeteg vicces apróság, vagy nagyon kedves gesztus, ami teljesen magával ragad akárhányszor is látom. Az egyetem alatt például amikor nagyon megterhelő időszakomat éltem, volt, hogy minden nap elindítottam. A másik ilyen maradandó élmény, ami már a gyerekkoromhoz is köthető, az A tenger zamata. Egy tipikus olasz nyarat idéz fel, tele legendás olasz zenékkel, és zseniális humorral. A tesómmal volt egy idő, amikor minden héten megnéztük, és nem tudtuk megunni. Még valamit megemlítenék, az pedig úgy általánosságban a dán filmek, mert szerintem jelen pillanatban a világon senki nem tud olyan jó mozikat gyártani, mint a dánok. Számomra ott kezdődik az ízlés, a színészet, ott van a filmezés magasiskolája. Nem a lélektanilag megterhelő Lars von Trier filemekre gondolok elsősorban, hanem inkább Mad Mikkelsen féle vonal. Az egyik kedvencem tőle a Vadászat.