"Valójában a sérültek az egészségesek" - interjú Kecskés Karinával

2017. február 20.
Szerző: Kálmán Zsófi

Kecskés Karina tíz éve segíti az értelmi sérültekből álló Baltazár Színház társulatát, emellett nyaranta Csángóföldön táboroztat árva gyerekeket. A színésznő három saját gyermekét is rendszeresen bevonja a programokba.

„Amikor megszületett az első gyermekem, és felmondták az állásomat a színházban, Elek Dóra, az értelmi sérültekből álló Baltazár Színház vezetője megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem tanítani náluk. Először nagyon megijedtem. Mondtam, hogy még sosem csináltam ilyet, de ő nagyon szerette volna, ha vállalom, ezért elmentem hozzájuk egy próbaórára.

Álltam az ajtóban, körbevettek a gyerekek, kétségbeesésemben sírtam, aztán ők is sírtak. Mondták, hogy ne félj, Karina, majd mi segítünk.

-
Fotó: InStyle/Hencz Péter

Úgyhogy belevágtam. Szép lassan az is világossá vált számomra, hogy azok az emberek, aki között korábban az időm nagy részét töltöttem, lehet, hogy kívülről épnek tűnnek, mégis sérültek belül, a baltazáros társulat tagjai pedig kívülről ugyan sérültek, de belül épek és egészségesek.

Immáron tíz éve folyamatosan tanítok a színházban, minden héten vannak órák és előadások. Jelenleg három előadásban közreműködöm, emellett számos egyéb programban veszek részt velük, legyen az egy Müpa-koncert vagy közös előadás az ország különféle városaiban. Három saját gyermekem is sok időt tölt a társulat tagjaival, úgy látom, nagyon jó hatással vannak egymásra.

Másfél évvel ezelőtt egyébként készítettem egy meseterápiás CD-t is Mesékbe zárt titkok címmel, ezen a világ mesekincseiből gyűjtöttem össze tizenegyet. Úgy van felépítve, hogy aki hallgatja, az megerősödik a lelkében és azokban az értékekben (kitartás, szeretet, családban való hit), amelyek elveszendőben vannak a mai világban.


Karina jelölt az InStyle Style Award Jóténykon híresség kategóriájában! Itt tudsz rá és a többi jelöltre szavazni!


A nyaraim nagy részét pedig három éve az teszi ki, hogy árva és félárva moldvai csángó gyerekeknek szervezünk programokat Csángóföldön a Derék Jankó táborban. Ezek az árva fiatalok halmozottan hátrányosak: nemcsak családjuk, anyaföldjük sincs, és ha nem segítünk nekik, szép lassan az anyanyelvüket is elveszítik. Van egy csángó keresztlányom, Mimi, akit három éves korában vettek el az édesanyjától, aki annyira sérült volt, hogy az újszülött testvére meg is halt mellette. Most tizenegy éves, de olyan, mintha fele ennyi idős volna: vékony és aprócska, de tele van szeretettel.

Ezek a meseterápiás élményprogramokból, táncházból, kirándulásokból álló táborok nagyon fontosak lettek nekünk és nekik is. Amikor nyaranta kimegyünk hozzájuk a családommal együtt, egy hétig csak magyar nyelven szólunk hozzájuk.

Közben belepillantanak, milyen családban élni, és annak ellenére, hogy mi hosszú távon nem tudjuk megadni nekik ezt az érzést, mindig arra gondolok, hogy hátha lesz az életükben egy olyan pillanat, amikor eszükbe jutnak a szép emlékek és emiatt máshogy döntenek majd, mint annak idején az ő szüleik."

Az interjú a májusi InStyle magazinban jelent meg, ha pedig segíteni szeretnél, ezen az elérhetőségen tudod felvenni a kapcsolatot Karinával: kecskeskarina.budapest@gmail.com