A divatmagazin és az editorial stylingnak olyan sok megközelítése van, hogy a Style institute divatiskolámban is több tanárunk mesél róla, több előadáson keresztül. Én, mint stylist úgy gondolom, hogy a címlapsztori styling, azaz a címlapsztárok és a ruháik kiválasztása, az egyik legfontosabb munka a magazinok készítése során, hiszen mégiscsak ezek a leglátványosabb feladatok az olvasó számára.
Nagyon sok emberben nem is merül fel, hogy milyen sok írott és íratlan szabálya volt és van a címlapfotózásnak. Bizonyára emlékeztek arra, hogy akár csak 20-30 évvel ezelőtt mennyivel statikusabbak voltak a magazin címlapok. A modelleket általában combközépnél elvágott amerikai kivágásban fotózták, sokszor csípőre tett kézzel, vagy portréban. Azóta lazábban, megkötések nélkül és kreatívabban lehet címlapon készíteni.

Ilyen volt közel 20 éve egy amerikai InStyle címlap Jennifer Anistonnal.

Viszont amióta a reality, mint műfaj, ennyire mainstream lett a világban, legyen szó tévéről, YouTube csatornákról, podcastekről és a média minden területéről, azóta a divatfotózás is sokkal emberközelibbé vált. A beállított, nagyon megtervezett dolgok helyett az életszagú, spontán szituációk kerültek előtérbe, amely a divathoz való hozzáállásunkat is befolyásolta.Gondoljunk csak arra, hogy például a streetwear mennyire fontos része lett a divatnak az utóbbi évtizedben. Ebből is látszik, hogy a divat feldúsult a hétköznapi, spontán, laza jelzőkkel, méghozzá egyáltalán nem kisebbítve annak értékét. Az utcai divatblogok, a street style fotók is az elkapott pillanatokat éltetik. Arról már számos helyen beszéltem, hogyan szőtte át a streetwear a luxusmárkák kollekcióit is, de azt is láthatjuk, hogy a legnagyobb, a trendeket igazán diktáló magazinoknál, így az InStyle-nál is a fesztelen lazaság került a középpontba és a felszabadult csajok, igazi badass pozícióban.

Mitől lesz egy nő stílusos?

Ahogy változnak az idők és folyamatosan válnak egyre szabadabbá a nők, úgy figyelhetjük meg a címlapfotók történelmének utóbbi 60-70 évét követve, hogy a ruhák és pózok egyre lezserebbé váltak. Gondoljunk csak vissza, hogy milyen beállításokban láthattuk az 50-es, 60-as évek sztárjait, például Audrey Hepburn-t vagy Grace Kelly-t, tulajdonképpen egy idealizált próbababa eszményként, nem hús-vér nőkként. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, amikor az Alberti Petra főszerkesztővel és a csapattagokkal tartott első közös meetingünkre igyekeztem. Azt már tudtam, hogy a megújult első szám mottója a BADASS lesz – vagyis az igazi vagány, bevállalós csajok – és hogy ehhez nagyon jól illeszkednek majd az aktuális trendek.
A találkozó előtt egy kád vízben üldögélve lementem alfába, és próbáltam vizualizálni a koncepciót, hagyni, hogy jöjjenek az impressziók, hogy mitől lesz számomra egy nő stílusos, vagány és BADASS, hiszen ezek adják a munka alapját, a kiindulópontot.

Persze nagyon fontos közben legalább fél lábbal a Földön állni, hiszen lehet egy stylist bármilyen kreatív, minden szabad alkotói víziónak vannak szabályozói, mert nem öncélúan dolgozunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy gúzsba kötve tevékenykedünk, de egy divatmagazinnak, ahogy minden márkának, van egy kreatív DNS-e, amihez tartani kell magunkat, így aztán szóba kerültek különböző koncepciók a szerkesztőségben, hogy milyen irányba induljunk el. Esetleg valamelyik nemzetközi InStyle divatanyagot átvéve, mint például a friss Oscar-díjas Renée Zellweger csodálatos fotóit, amely több országban is címlapra került, Amerikában például egyenesen a BADASS címkével?

Kattints a kép felfedéséhez!

Aztán, ahogy egyre inkább egymásra hangolódtunk a csapattal, egymás után mondtuk ki, hogy mennyivel menőbb lenne egy hasonlóan izgalmas, szexis, intelligens, vagány, de magyar nőt találni a címlapra. Ezen a prizmán engedtük át az összes eszünkbe jutó hírességet, hogy megtaláljuk azt, aki az első új InStyle borítójára tökéletes lesz, aki valami olyan pluszt tud vinni a dologba, ami példaértékű – és itt jutottunk arra, hogy az az egyik legnagyobb menőség, ha valaki nem csak modellt áll, de magát is fotózza a címlapra. Innen már egyenes volt az út Trokán Nóriig, aki minden feltételünknek megfelelt. Nem csak színésznőként keresett arc, de az underground szcénában is, ráadásul tévésorozatokban is szerepel, és a francia újhullám legvagányabb karaktereit, például Brigitte Bardot-t vagy Jane Birkint idéző vadóc, egzotikus szépség. IGAZI BADASS.

Kattints a kép felfedéséhez!

A perfect match

Nóri a tökéletes személyiség, akire a cover storyt adaptálnánk, onnantól indult be csak igazán a csapatmunka. Mindenkinek a saját feladatain pörögtek a gondolatai, illetve ezek összehangolásán a többi csapattagéval – kevés idő alatt tökéletes anyagot szerettünk volna létrehozni, ami alatt én részben éppen a milánói fashion weekről tudósítottam, így a távolból készítettem elő a dolgokat. És ahogy megjelentek lelki szemeim előtt Nóri különleges vonásai és csodálatos, csokoládébarna hajzuhataga, sorra lapoztam át fejben az aktuális, vagyis 2020-as tavaszi/nyári kollekciókat, amik igazán illenének hozzá.

Az egyik első kép fejben: a Max Mara tavaly ősszel bemutatott, pasztellben dúskáló, kémnőket idéző, Mao sapkákkal és nyakkendőkkel turbózott, military hatású, mégis nagyon nőies kollekciója volt, amiről biztosan éreztem, hogy szeretném bevetni. Azt is tudtam, hogy a Gucci lányok pimp-es vagányságát is szeretném megmutatni, ami Nórihoz is szuperül illene – rendkívül nehéz megszerezni egy ilyen szettet magyar fotózásra, főleg fashion week szezonban, de tudtam, hogy tűzön-vízen át megyek érte.

Persze nem maradhattak ki a vagány magyar tervezők sem a buliból, hiszen csodálatos dolgokat alkotnak egyre többen és többen - az Áeron, a NUBU, a Nanushka, a Szegedi Kata mind olyan márkák, amiket imádok, mindet szerettem volna belevenni a projektbe. Viszont nagyon fontos szempont egy cover story fotózásnál, amely a címlapot és a választott szereplőhöz tartozó belső képeket jelenti, hogy a ruhákkal egy történetet meséljünk el, egységet alkossanak, és épp ezért fájdalmas, hogy a 10-12 fotóba nem lehet mindent belesűríteni, amit szeretnénk.

Egy színész vagy egy énekes erős karaktere és saját ízlése is szerepet kap adott esetben: véleménye van arról, hogy mit szeretne és mit nem szeretne felvenni – míg egy hivatásos modell kénytelen azt felvenni, amit a megrendelő kér. Úgyhogy itt is köszönöm Nórinak, hogy bevállalta ezt a hatalmas feladatot, hogy saját magát fotózza és még a ruhák tekintetében is maximálisan nyitott volt.

A ruhák már megvannak, de hol fotózzunk?

Az említett francia újhullámos vonalon elindulva abban biztosak voltunk, hogy szeretnénk egy kicsit franciásabb enteriőrt, olyan polgári, patinás helyszínt találni, ahol a vagányság és a luxus jól megfér egymással. Erről villant be a HPS Szalon, ahol a Trojkával már volt előadásunk is, és már akkor beleszerettem a XIX. századi, faborítású, szexin kopottas terembe, amit Petrával, a főszerkesztővel, úgy álmodtunk meg, hogy a tavasz friss, cukorkás és púderes színeivel ellensúlyozunk egy üdébb, lazább összhatásért.

A tökéletes settinghez számomra elengedhetetlenek a virágok, főleg így tavasszal, amit Németh Attila florist szállított nekünk, a BÁV Aukciósházból szereztük meg a mesebeli vintage, kézzel hímzett, századfordulós kínai köntöst (ezt én még elutaztattam utána a párizsi divathétre is), extra berendezési kellékeket kaptunk az Arkhenea Interior Designtól, gyönyörű kiegészítőket hoztunk el a Principe Store-ból, a Home of Fashionből és a Heaven Budapestből, rengeteget segítettek a szervezésben az InStyle csapata mellett a saját segítőim, Tósaki Gabi és Kosik Petra, illetve a Style Institute divatiskolám diákjai, Repkényi Niki, Pikó Fruzsi, és kiemelném még a rendkívül tehetséges Kozák Bencét, aki Nóri sportcipőjét dizájnolta egyedire, ezt is láthatjátok a magazinban.

A színfalak mögött nagyon sok biztatást és bátorítást kaptam a szakmabeliektől, akik már várták, milyen lesz az új InStyle csapat által összeállított magazin – reméljük, beváltottuk a hozzánk fűzött reményeket! Akinek lehetősége van, keresse az újságárusoknál, aki pedig #maradjotthon üzemmódban van, töltse le digitálisan – mindenhogy érdemes lapozgatni!