Novemberi lapszámunk címlapsztárja, Walters Lili most először játszik filmfőszerepet. A Drakulics elvtárs kémnőjeként minden bizonnyal leveszi a magyar közönséget a lábáról – ahogyan minket is, pillanatok alatt. A színésznőt a film díszbemutatóján is kifaggattuk, de novemberi számunkban nagyinterjút is olvashatsz a badass színésznővel, rendezőtanonccal!
Sok jelenetet éjjelente és hidegben forgattatok. Hogyan, mivel tudtad átlendíteni magad a nehézségeken, holtpontokon? Kialakult-e valami rituáléd, amit két átállás között az üresjáratokban bevetsz, bevetettél, hogy fókuszált légy?
Változó, ahhoz képest hogy hol forgatunk, vagy épp hol tartunk a forgatási napokkal. Van, hogy a hibernálás, energiatakarékosság taktikáját követem, van hogy mászkálok, dúdolok, nem bírok egy helyben maradni, nyújtogatom a tagjaimat. Ami viszont állandó, az a gyömbér gyökér rágcsálás. Ébren tart és gyilkolja a bacikat.
Több vakmerő jelenetben is láthattunk a filmben, például háztetőn, neonreklámok között ugrálni. Kaszkadőr segítségével vagy nélküle oldottad meg ezeket a tökös feladatokat?
Volt kaszkadőröm, Kocsis Zsófia, aki fantasztikus munkát végzett. De emellett sok olyan jelenet volt, amit nekem kellett megcsinálnom, mert játék volt benne, kellett az arcom is. Ilyen volt például a tetős jelenet. Imádom ezeket az extrém feladatokat megoldani, mert valami olyan tanulok, amit addig soha, tágítják a határaimat. Zsófi és a kaszkadőr csapat ezeknél is mindig ott volt és előjátszotta a feladatot.
Vagány volt a szetted a premieren. Mesélsz kicsit róla? Tényleg a tesód készítette például a cipőd?
Igen! A húgom, Eifert Kata Nóra most fejezi be a tanulmányait a MOME divattervező szakán, és bármikor összedob nekem bármit. Egyszer álmodtam egy táskával, iszonyú király volt, elmeséltem neki, és megcsinálta a szülinapomra. Itt annyi történt, hogy túrtam Angliàban egy vintage shopban egy kínai köpenyt – nem akartam új cuccot venni – elküldtem neki, hogy "na ezt nézd, ezt veszem fel, nem készítesz hozzá nekem egy csukát?” És megcsinálta a tökéletes cipőt.
Most már láttad egyben a filmet – hogy tetszik a végeredmény? És hogy tetszel magadnak? El tudtál vonatkoztatni arról, hogy ez a te filmed is és tudtad élvezni a mozit?
Nehezen tudok elvonatkoztatni. Inkább sokkoló, mint felszabadító az élmény. Rengeteg hibát látok, de nagyon remélem, hogy beépíthető tapasztalatokká lesznek ezek a "falnak menések". Viszont a többi színész munkáját nagyon is tudtam élvezni, vittek magukkal. És nevetni is tudtam velük.
Figyeled a beérkező kritikákat? Jönnek baráti visszajelzések? Éli már a film a saját életét?
Éli, éli. Persze, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mások mit látnak, hiszen én már nem is "látom" ezt a filmet. Sokféle a vélemény, és irtó izgalmas ezt látni, hogy hogyan is zajlik a befogadás. Ilyen plasztikusan még sose láttam, nagyon jó flash. Ahány agy, annyi recepció! És ez igazan felszabadító, hogy ez tulajdonképpen nem egy irányítható folyamat.