A nők minden maguktól telhetőt megtettek annak érdekében, hogy ne veszítsenek fényükből a második világháború legreménytelenebb napjaiban se, és biztosítsák ragaszkodásukról, hűségükről a fronton harcoló szerelmeiket, akiket mérhetetlen honvágy, óriási szeretetéhség és kielégítetlen vágyak gyötörtek.
A korábban tabunak számító boka látványa, ekkor már édeskevésnek számított, többé már nem indította be a férfiak szexuális fantáziáját. A női nadrágok és a fehér ápolóruhák mellett nagy divatja lett a játékosan pimasz „Tilos terület!” vagy „Ne nyúlj hozzá!” feliratú selyem fehérneműknek, amelyre sokszor a katona monogramját és flottájának a nevét is felhímezték szerelmük jelképekén.
Mint minden finom, kényes anyag, a gyapjú és a bársony mellett a selyem is alig-alig volt elérhető a rendkívüli viszonyok közepette, de egy szerelmes ifjú hölgy, ha kellett a falig is elment, hogy a legszebb fehérneműben köszöntse a háborúból hazatérő hősét.
A legbeszédesebb fehérneműk, amelyekért megőrültek a háborúban