Roxanne Lowit a hetvenes évek elején kezdett el fotózni a Nagy Almában, amikor a World Trade Center még csak épülőfélben volt. A város éppen csak felállt a csőd széléről, gyakoriak voltak az áramkiadások, elhatalmasodott a bűnözés, kiürültek a turistalátványosságok.
Ekkor indult be a diszkó, nyitott meg a hírhedt Studio 54, és ekkor vásárolta meg első Kodak Instamatic 100-as fényképezőgépét a fiatal művészettörténész és divattervező, Roxanne, aki gyakorlatilag soha nem tanult fotózni.
Kezdetben csak a saját kollekcióit dokumentálta, majd egyre többet kattogtatta a gépét a backstageben is, aminek hatására totálisan beleszeretett a színfalak mögött és az öltözőkben zajló partik és drámák világába.
Elmesélése szerint, akármennyire is hihetetlenül hangzik, de akkoriban még nem volt divat backstage fotókat készíteni. Ő volt az első, akit beengedtek a függönyök mögé, és gyakorlatilag egyedül járta a divatbemutatók öltözőit és zártkörű partijait, ahol egy alkalommal még a katalánok legtitokzatosabb festőzsenijét, Salvador Dalít is "lekapta".
Az első backstage fotós válogatott munkái
Ma már ez nem így van, sokan vagyunk, de mindenki elfér, van elég hely mindenkinek
- – írja a 2009-ben megjelent Backstage Dior című káprázatos fotóalbumában.Lowit fotóritkaságait a legnevesebb múzeumok és galériák gyűjteményeiben tekinthetjük meg, akárcsak a magyar fényképész Marilyn Monroe-ról készített legendás alkotásait: