Van néhány erős hívószó az Aranyélet című sorozatban: a hatalom, a becsületesség, a pénz. A sorozatból kiderül, hogy Jankának milyen viszonya van ezekhez. És neked milyen? Elviseled a hatalmat?
Rettenetesnek és nagyon veszélyesnek tartom, ha valaki úgy kerül hatalomra, hogy egy idő után elveszíti a realitásérzékét. Ha elvész a kontroll, akkor én bizony elvenném a hatalmat.
Neked volt hatalmad már mások felett?
Klasszikus értelemben nem, nőként nyilván volt hatalmam mások felett.
Otthon van hatalmad anyaként?
Kezdem elveszíteni.
A bűnről mi jut eszedbe? Voltál már bűnös? Loptál valaha?
Nem, azért a bűn egy nagyon erős szó, jankai értelemben bűnös nem voltam sohasem, biztosan csináltam hibákat, de lopni azért például nem szoktam.
Könyvtárból sem könyvet?
Lehet, hogy maradt nálam, de azért ez nem bűn, nem lopás.
Ütöttél meg valaha egy embert?
Egyszer adtam egy pofont, de az nem bűn.
Helyzetfüggő.
Nem, nem volt bűn. Hirtelen felindulás.
Azért kérdezem ezeket, mert sokszor mondják színészek, hogy egy szerep megformálásához a saját életük eseményeit használják. Ez a Janka meg ilyen. Bűnös is, gonosz is.
Máshogy működik. Nekem nem kell a gonoszságról privát történet, mert az benne van a forgatókönyvben. Bizonyos pillanatok megjelenítéséhez kellenek ilyenek, mondjuk amikor a harmadik évadban elkezdek vérezni, és teljes kétségbeesés lesz rajtam úrrá. Akkor elő kellett cibálnom az életemből egy olyan pillanatot, ami kellően kétségbeejtő volt. Egy privát kétségbeesést. Van, hogy egy kép is elég: beugrott például, ahogy a nagymamám a kórházi ágyán egy műanyag maszkkal az arcán feküdt, és így búcsúzott el tőlem.