Most, hogy már biztosan tudjuk, lesz új Szex és New York, és ez az új sorozat az ötven pluszos nők életével és szexuális életével foglalkozik majd, újra napirendre kerülnek olyan kérdések, hogy "na de mégis mit adott nekünk a Szex és New York", vagy hogy "tényleg olyan fontos ez a sorozat?"
Röviden: igen.
Az HBO 1998. június 6-án indult sorozata mára popkulturális tényező lett. Mindent megváltoztatott, amit korábban a sorozatokról, a nőkről, az ő bizonyos princípiumaikról és a szingliségről gondoltunk. Az, hogy a divat szemszögéből mit jelent ez a széria, hogy milyen nagy mértékben határozta meg Patricia Fields stylist friss és félelmet nem ismerő látásmódja például mind az akkori, mind a mai street style-t és az öltözködéshez való hozzáállást, nem is kérdés.
A nők nem egymás ellenségei
Ezelőtt nemigen voltak olyan sorozatok, amely 30 körüli nők barátsága körül forgott volna. Persze léteztek tévés barátnők, de sosem sosem az volt a középpontban. Ezzel végre nem azt sugallta egy sorozat, hogy a nők egymás ellenségei és minden azonos neműben a potenciális versenytársat látják. Ez a négyesfogat egy szövetség volt, támogatták egymást, noha teljesen különböző karakterek voltak és nem is mindig értettek egyet.
Jé, azt csinálhatok a testemmel, amit akarok?
A négy szingli New York-i nő történetét lehet gyűlölni, lehet imádni, de elmenni nem lehet mellette. Egy olyan korban beszélt az egyedülálló 30-as nők küzdelmeiről, problémáiról (persze cukormázas, felső középosztálybeli narratívában), és ami a legfontosabb, igényeiről, amikor egyedülállónak lenni még nagyjából szégyen volt.
"Amiatt volt ez a sorozat előremutató a saját idejében, hogy ráébresztette a nőket, hogy igenis bánhatnak szabadon a testükkel. Megmutatta a női szexualitás szabadságát, legalábbis ami az önrendelkezést és a kísérletezést illeti. - mondja Hermann Veronika, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa. - Azóta jóval diverzebb módon ábrázolják a nőket, a közönség sokféleségének megfelelően sokkal színesebb a reprezentáció bőrszín, társdalmi státusz és szexuális orientáció tekintetében is."
Nincs gyerekem, na és akkor mi van?
Akkor beszéltek szereplői önkielégítésről és szexuális segédeszközökről, amikor ilyen témákat kb. egyetlen női magazin tárgyalt nyíltan, de az is a "hogyan legyen egy este 10 orgazmusod" kontextusában. A Szex és New Yorknak köszönhetően szembesülhetett a világ tévénéző része azzal, hogy egy nőnek nem kell tökéletesnek lennie, és valójában nem egyenlő a halálos ítélettel, ha valaki nem talál magának párt. Hiszen egy kapcsolat és a gyerekvállalás (jobb esetben) két emberen múlik, és kevésbé szerencsés élethelyzetek sorozata egész könnyedén elvezethet odáig, hogy valaki ötvenévesen gyerektelen legyen - ettől még nem lesz értéktelen tagja a társadalomnak.
Most lehet, hogy azt gondolod, ez teljesen alap, de a világ egyes helyein (és sajnos nem kell messzire menni, egyáltalán nem) máig a legfelsőbb szintről jönnek olyan üzenetek, amelyek ennek az ellenkezőjét állítják.
Ami miatt mégsem szerettük
"A Szex és New Yorkot sok kritika érte egyrészt amiatt, hogy a hősei kizárólag fehér, jómódú, értelmiségi nők, tehát a nők reprezentációja nagyon egysíkú volt. (Még az is traumatizálta őket, ha el kellett hagyni Manhattant mondjuk egy vidéki esküvő miatt." - emlékeztet bennünket Hermann Vera.
Emellett ma már az is furcsának számít (bár kritikusai szerint akkor is erőteljesen kifogásolható volt), hogy hiába a szingliségről beszélt a sorozat, azért végcélnak mégiscsak a házasságot mutatta. Miranda volt az egyetlen bevallottan feminista szereplő, meg is kapta a magáét, karaktere sokszor parodisztikusan volt ábrázolva. Ha az eredeti sorozat most forogna, tuti, hogy ő lenne a főszereplő.