A név, amit ideje megjegyezni: Interjú Szőke Abigéllel, az HBO első magyar gyártású sorozatának fiatal tehetségével

Nagyon más mindegyik. A színházba azért komolyabban nem tudtam belekóstolni, hiszen a Pesti Magyar Színházban csak statisztáltam, ráadásul a koronavírus miatt nem is volt lehetőség sem.

A színháznak van egy családias hangulata: bemész mindennap ugyanoda, ugyanazok az illatok, ugyanazok az emberek fogadnak, és valahogy kialakul egy rutin, vagy pontosabban egy társulat. Emberek előtt játszani is nagyon jó érzés, hiszen az akkor és ott van, így nincs több esélyed és abban a pillanatban kell kihoznod a legjobbat magadból. Persze a filmnél is megvan ugyanez, de ott a többszöri felvételek miatt újra és újra kell a legjobbat nyújtani, míg a színháznál minden este csak az a három órád van, hogy megcsináld. Nagyon varázslatos a színház, de játék szempontjából is más, mint a film. Egyrészt elemeltebb és stilizáltabb, mert real time-ban van, de közben sűrítik az időt. Másrészt mivel ott vagy hús és vér, ezért sokkal igazabb vagy, mint egy film.

Én nem érzem úgy, hogy annyira felkaptak volna. Volt egy pár dolog, ami megtalált utána, de az inkább a németországi ügynökömnek köszönhető. Odáig még nem jutottam el, hogy meg is kapjak egy külföldi szerepet. Remélem, hogy ez azért változni fog, hiszen nagyon dolgozom az angoltudásomon.

Talán a lényege mindig az emberség, hogy ki az az ember, aki ott van és hogy én hogyan tudok vele azonosulni. Én mindig is úgy tudtam megformálni karaktereket, ha értem, hogy mi van a karakterrel. Találok közös pontokat vagy éppen ellentmondásokat. A ruhák, díszletek és az így megteremtett hangulat is nagyon sokat segítenek. De a lényeg az mindig az ember. Tulajdonképpen ez a karakter sokban hasonlít hozzám, de sok mindenben meg nem olyan vagyok.

Attól függ. Nagyon érdekel a múlt, nagyon tetszenek a régi épületek is és a klasszikus stílusok. Közben társadalmilag nem gondolom, hogy akkoriban a nők jobb helyzetben lettek volna akkor, mint most. Ebből a szempontból nem bánom, hogy nem akkor éltem. Gondolom, a politikai helyzet sem volt jobb soha. Az is rossz lett volna, ha nem tudok fürödni minden este vagy nem tudom lehúzni a wc-t.

Sok olyan ember van itthon, akivel szeretnék dolgozni, de ha jönne lehetőség külföldről, annak nagyon örülnék. Nagyon szívesen megyek ki külföldre projektek miatt vagy rövid ideig lakni, de hosszú távon itt élnék. Nagyon szeretem Magyarországot. Viszont az nagyon lehangoló, hogy fiatalon azt kell éreznem, hogy állandóan le vagyok nyisszantva és azért kell harcolnom, hogy egzisztenciálisan megéljek. És nekem még szerencsém van.