A fenntartható divat jegyében nyílt kiállítás New Yorkban, ahol a japán kézművesipar ökonómiai okokból életre hívott boro technikával előállított textilkülönlegességeit mutatják be – a koronavírus miatt egyelőre csak virtuálisan.
A boro rövid története
A boro szó jelentése rongy, amely rávilágít a 19. századból származó tradicionális japán technika lényegére, ami nem más, mint a textilmaradékok összeillesztése, a megkopott, lyukas ruhadarabok foltozása sashiko tűzéssel. A praktikus technikát a tokiói székhelyű Issey Miyake divatház is alkalmazza, és vélhetően egyre több divattervező fogja a koronavírus világgazdaságra gyakorolt hatásai miatt. A felesleget így nem kidobják, hanem újrahasznosítják, ami a jövőben még inkább felértékelődik a divatiparban is.
A kiállított darabok között láthatunk kortárs és múlt századi alkotásokat egyaránt, amelyeket a tokiói Amuse Múzeum gyűjteményéből kaptak kölcsön. Jing Liu a kiállítás szervezője a megnyitó beszédében a boro textíliák üzenetét hangsúlyozta, hogy itt az ideje újra megtanulnunk valódi értékén becsülni ruháinkat.
Jing Liu bizakodó, akárcsak a divat nagyasszonya, Li Edelkoort is. Mindketten ugyanazt vallják, hogy a karanténban tölött idő lehetőség arra, hogy lassítsunk mértéktelen fogyasztásunkon, és rendet tegyünk a gondolkodásunkban, hogy egy fenntarthatóbb gazdaságot építsünk újjá.
Boro & Sashiko technikával készült textilek a fenntarthatóság jegyében
Az amerikai országos Allergia és Fertőző Betegségek Intézetének (NIAID) kutatóimegállapították, hogy a koronavírus jobban kedveli kemény felületeket, mint a puha szöveteket és anyagokat, de ez nem jelenti azt, hogy a ruháink tisztítására nem kell kiemelt figyelmet fordítani...