Andy Warhol és Chagall szomszédságában - Anton Molnar-interjú

InStyle: A nyolcvanas évek végén ment Franciaországba. Tehetsége ellenére, gondolom, nem volt könnyű a kezdet.

Anton Molnar: Szerencsés voltam, mert még a Hungaroringen megismerkedtem és összebarátkoztam a Porsche-Yamaha csapattal, így amikor megérkeztem Franciaországba, tőlük szinte azonnal meg is kaptam az első megrendelést. Legújabb motorjukat kellett megörökítenem, a festmény a bemutatótermükbe készült. Megismertem Jean Todd Ferrari főnököt is és egyre jobb, egyre fontosabb felkéréseket kaptam. Párizs a világ kulturális központja, így azzal, hogy egy magángalériában kiállították a képeimet – nagy álmom vált valóra. Aztán 1990-ben a Grand Palais-ban, az Antikvitás Biennálén már az orleansi hercegnő keresett meg és Pierre Cardin is felfigyelt rám, aki még Dalit és Picassót is ismerte. Az ő meghívására állíthattam ki az Espace Pierre Cardin galériában és színházban. Mondhatni, befutottam... Ekkor már az Opera Gallery-ben Andy Warhol, Chagall festményei mellett szerepeltek az enyéim. A nevem miatt kerestek nagyvállalatok, jótékonysági szervezetek. Az egyik ilyen alkalommal – (egy gyermekbetegségek kutatásának javára rendezett Hennessy konyak árverésen) – odalépett hozzám Christophe Navarre, az LVHM elnöke, hogy gratuláljon. Azóta több nagy munkát is kértek a székházuk számára. Készítettem egy olyan festményt is, amely az egész céget átfogja. A mű leleplezése a versailles-i kastélyban volt. Számomra ez azért bír különleges jelentőséggel, mert az én festményem volt az első kortárs alkotás, amit beengedtek a világhírű kastélyba. A Louis Vuitton márkával egyébként a mai napig szoros a kapcsolatom. Amikor a budapesti üzletet készültek megnyitni, megkérdezték a tapasztalataimat a várossal kapcsolatban.

IS: Hogyan talált önre a modellvilág?

AM: Még itthon sokat dolgoztam Gáspár Bernadettel, Sütő Enikővel, Bíró Ilonával, aztán egyszer csak jött, hogy fessem meg Cindy Crawford portréját... Szeretem azt a természetes szépséget, ami Cindy védjegye. Könnyen egymásra hangolódtunk. „Anton festménye a lelkemet mutatja meg, nem olyan, mint egy címlapfotó” - mondta Cindy Crawford. Cindy után maguktól kerestek a modellek, divatba jöttem náluk. Adriana Karembeu és Petra Nemcova is modellt álltak nekem. Petrával azóta is sokat dolgozunk együtt, nagyon szoros barátság fűz hozzá. Petra érintett volt a cunamitragédiában, elveszítette szerelmét. A szomorú esemény után volt ereje, felállt és létrehozott egy alapítványt a cunami utáni rekonstrukcióra.

IS: Mi a legkedvesebb divatkelléke?

AM: Odavagyok a cipőkért! Szinte mániákusan. Vannak állandó márkáim, mint a Louis Vuitton, vagy a Berluti (mindentől függetlenül Olga Berluti, a cég alapítója is rendelt tőlem képet), de szívesen kipróbálok újdonságokat is. Egy-egy jobb darabot képes vagyok a világ másik feléről is megszerezni. Amikor a Louis Vuitton először nyitott a kiegészítőkre, én megfestettem az egyik magas szárú cipőjüket, amit a Louis Vuitton elnöke szeretett volna megvásárolni a L.V. Múzeum részére, de egy genfi galériában már megvásárolta egy gyűjtőm.

IS: Világlátott ember, de térjünk kicsit vissza a gyökerekhez. Milyen volt Budapest, milyen volt a kiállítás visszhangja?

AM: Azt hiszem igazán jól sikerült minden. Megmozdult a hazai művészvilág és a műértők, eljöttek a barátok és néhány komoly, külföldi gyűjtőm is, nekik megmutattam a várost, elvittem őket az Operába... Jó volt itthon! Kicsit szentimentális, kicsit időutazós. Hiába jártam be a világot, Szingapúrtól Los Angelesig volt már kiállításom, a Városmajori gesztenyefákat, a Normafát, Badacsonyt, a Balatont semmi sem pótolja.

Nézd meg a galériánkat - 10 kép
InStyle - Andy Warhol és Chagall szomszédságában - Anton Molnar-interjú

Még több képért kattints!