Lakatos Márk: Urald a világot a ruhatáraddal – hírességek, akiktől tanulhatunk!

Ahogy a korábbi cikkeimben is meséltem, a divatdiplomácia egy nagyon összetett dolog, amelynek alapja a protokolláris dress code-ok betartása, tágabb értelemben viszont azt jelenti, hogy egy (általában) politikai szereplő a tudatosan épített ruhatárával árnyalt üzenetek küld. A főszereplőnk azonban lehet egy fontos társadalmi témában megszólaló közszereplő is vagy épp valamelyik királyi család tagja.

Az öltözéknek, ahogy sejtitek, sokoldalú a szerepe: nemzetközi utazás során egy gesztus a fogadó ország felé, viselője támogathatja a helyi ipart, a kereskedelmet, és persze diplomáciai kapcsolatokat építhet, gondozhat. Láttunk erre jó és rossz példákat is az utóbbi évszázadban – aki olvassa a híreket, biztos emlékszik egy-két alkalomra, hiszen a sajtó imádja ezeket szenzációként tálalni, főként, ha olyan érdekes személyekről van szó, mint mondjuk az angol királyi család vagy az amerikai first lady.

Kitől tanult a világ?

A legbefolyásosabb hölgy a témában kétségkívül II. Erzsébet királynő, aki számtalanszor bizonyította, hogy a ruháin keresztül olyan üzenetet is tud közvetíteni a népének és akár az egész világnak is, amit szavakkal nem mondhat el, hiszen mindig semlegesnek kell mutatkoznia.

De mit is kell figyelembe vennie egy királynőnek? Kulturális tényezőket, vallási előírásokat (nem csak a saját vallásáét, hanem más vallásokat is egy külföldi utazás alkalmával), időjárást, politikai helyzetet és még számtalan dolgot. Ahogy Sir Norman Hartnell, az egyik legismertebb udvari szabó és a királynő esküvői ruhájának tervezője fogalmazott: „a királynőnek nem trendeket kell diktálnia, azt meghagyják a kevésbé fontos munkát végző embereknek”. Amit a királynő művel, az power dressing a javából!

forrás: Chris Jackson/Getty Images

A királynő szinte mindig színes viseletekben pompázik, hogy már messziről felismerhető és észrevehető legyen az embereknek

Lehet túltolni a dolgot?

A királynő által ügyesen felépített szabályokat Katalin hercegné is betartja – nagyon visszafogott, mégis egyértelmű gesztusokat tesz, akármerre is jár. Ars poetica-jának egyik pillére az „újrahasznosítás”, bizonyos kedvenc darabok többszöri viselése, ami nem túl eltejedt ezekben a körökben. Meghan hercegné, aki mostanra teljesen kilépett a hercegnéi szerepkörből, egy kicsit bevállalósabb volt rövidke karrierje alatt – hiszen rá nem várt királynői szerep, ahogy Katalinra –, amiért meg is kapta a sajtótól a pofonokat, szerintem indokolatlanul.

Természetesen a jószándéknak is vannak határai, erre jó példa Justin Trudeau kanadai miniszterelnök indiai látogatása, amelyen családjával egy egész gardróbnyi indiai lookot felvonultatott. A fogadtatás meglehetősen vegyes volt – sokan lehengerlőnek találták a sármos politikust és bájosnak a családot, mások úgy érezték, kosztümös bulit csináltak a kultúrájukból, hiszen a legtöbb indiai nem öltözik így, még Bollywoodban sem.

Is it just me or is this choreographed cuteness all just a bit much now? Also FYI we Indians don’t dress like this every day sir, not even in Bollywood. pic.twitter.com/xqAqfPnRoZ

— Omar Abdullah (@OmarAbdullah) February 21, 2018

Mi a helyzet itthon?

Többször nyilatkoztam, hogy szerintem kicsit szomorú, hogy még napjainkban is érezhető a szocializmus hatása, ami a ruházkodást illeti, és az is, hogy milyen kevés politikus tudja ügyesen kiaknázni a ruhákban rejlő lehetőségeket. Két példa a legjellemzőbb: a státusszimbólumok átgondolatlan használata, úgy mint méregdrága órák vagy markánsan logózott táskák, vagy a karakternélküliség.

A legemlékezetesebb elnökfeleség az utóbbi száz évből Kádár Jánosné, de ami a ruhákat illeti, ez sem egy túl kellemes emlék, még ha szerencséje is volt, hogy a személyes igényei és az átadni kívánt politikai üzenetek megegyeztek: a megfelelő öltözködés egy szükséges dolog, de hangsúlyt nem fektetünk rá; nem hordok drága darabokat, mert egy vagyok közületek.

És hogy azóta mi történt? Nem sok: még mindig nagyon kevés a női vezető a politikában, bár az utóbbi években javuló a tendencia, de ők sem találják a hangjukat az öltözködés terén, és elképesztően ritka, hogy támogatnák a rendkívül tehetséges és sokszínű hazai márkákat. Megkérdeztem a női politikusok és a divat kapcsolatáról egy kedves barátomat, Stephan Rabimov díjnyertes amerikai újságírót és divatkritikust is:

Tökéletesen elmond mindent a világról, hogy mekkora hangsúlyt kapott egy kicsit merészebb, de semmiképp sem olcsó, vagy a pozícióját degradáló szett, amelyet ráadásul egy magazinban, nem hivatalos eseményen viselt az illető, csak azért, mert női politikusról van szó. Még Finnországban is, amiről sokan azt gondoljuk, nyitottabb gondolkodásúak a lakói. A kettős mérce tehát nagyon is jelen van, a világon mindenhol, és a politikus nőknek ezzel is meg kell küzdeni: legyél nőies, de ne túlságosan, legyél magabiztos, de ne annyira, mint egy férfi.

Sanna mellett azonban ott van a szlovák elnök, Zuzana Čaputová, aki a járványhelyzet kezdetén összehangolt maszk-ruha kombóban jelent meg (zseniális ötlet volt), Alexandria Ocasio-Cortez amerikai képviselőnő, aki élénk színű rúzsaival és fiatalos viseleteivel motiválja követőit, de nézhetünk még Új-Zéland, Dél-Korea vagy Argentína felé is – világszerte egyre többet látunk erőt adó női példaképeket.

Azok pedig, akik úgy gondolják, az, amit viselsz, eltereli a szót arról, amit mondani akarsz, félreértik a koncepciót: az üzenet legyen egyértelmű, támogassa az elveidet, mint vezető, és ez már önmagában fél siker.

Kattints a galériába, és tanulj a hírességektől!