Az Egynyári kaland, A Tanár és az Ízig-vérig gyönyörű szereplőnőjével egy tízoldalas anyagot találhattok a májusi InStyle-ban. Sára első divatanyaga volt, de teljesen profin mozgott a kamera előtt, látszott, hogy a tánc és a színészkedés magabiztossá és testtudatossá tette Sárát. Mindezt ő teljesen másképp látja, és a vele készült interjúból ki is derül, hogy mit gondol magáról, mikor és mitől érzi magabiztosnak magát, valamint azt is elárulta, miért nehéz szabadúszó művészként az üres járatokat megélnie.
Ha továbbgörgetsz, egy részletet olvashatsz az interjúból, folytatásért lapozz a májusi InStyle 126. oldalára.
„Rendben vagyok magammal, de ez azért nem mindig van így. Viszont abban az időszakban megtapasztaltam, hogy a magabiztosság megszépít.”
- Schmidt SáraAz Egynyári kalandban a karaktered, Zsófi nagyon hasonlít rád, ugyanaz a kedves, kicsit zárkózott, tiszta lány, mint te. Jó, hogy ennyire hasonlít rád?
Egyáltalán nem zavar, de nagyon eljátszanék valami egészen mást is. Egyszer meg kellett formáznom egymás után egy flegma és egy precíz álláskeresőt, folyamatosan váltogatni kellett a karaktereket – ezt nagyon élveztem, és a készítők azt mondták, hogy a pimasz csaj jobban passzolt hozzám.
Mit játszanál még szívesen?
A Broad City sorozatban mondjuk nagyon eljátszanék valakit, ők egyébként youtuberekből nőtték ki magukat sorozatfigurává. A produkció igazából egy nagy állatság, de a színészek hihetetlen szórakoztatók. Ha kicsit befeszülök, akkor őket nézem, és rögtön jobban érzem magam. Megmutatják, hogyan kell magasról tenni a dolgokra.
Ha már itt tartunk, mit gondolsz a közösségi médiáról?
Az Instám privát, de tulajdonképpen mindenkit visszaigazolok, a Facebook-profilomat viszont már alig használom, és hamarosan le is akarok állni vele.
Miért?
Túl sok időt töltöttem vele és stresszel, folyamatosan pörgettem. Egyetértek azzal a meglátással, hogy beszűkíti a látókörünket a közösségi média, mert nyilván azokat az oldalakat, profilokat követjük, amikkel szimpatizálunk, ahol hasonló értékrenddel találkozunk. Az is zavar, hogy mindig elöl van a telefonom: bárkivel ülök le, az első, hogy kirakom a mobilt, hogy rögtön lássam az értesítéseket – ezzel a „rögtönnel” van bajom.