A legújabb szerep, amibe bele kell tanulnod az az apaság. Miben változtatott meg a szülővé válás?
Ez egy újjászületés, nemcsak egy gyermek születik meg, hanem abban a pillanatban megszületik egy felnőtt ember is. Nagyon sok olyan dolgot csinálok, amin régen csak nevettünk a barátaimmal. A mindennapok része lett, hogy apukákkal barátkozok a játszótéren. Vagy hogy megeszem azt, amit a gyerekem kiköpött. Amiben csak tudok segítek a feleségemnek, én vagyok például az alvás felelős, megtanítottam, és rászoktattam a gyereket arra, hogy hogyan kell végig aludni az éjszakát.
Ezt talán oktathatnád is, hiszen nagyon sok szülő panaszkodik amiatt, hogy évekig nem alszik, amíg kicsi a gyereke.
Persze, de éppen ezért hoztam létre a Kisapám című podcastomat, amiben kendőzetlenül beszélek az apaság nehézségeiről is. A kritikus alvás kérdésre pedig majd egy teljes részben fogok beszélni.
Nagyon környezettudatosnak vallod magad, ez a hétköznapokban miben nyilvánul meg, és mi indított el ezen az úton?
Az én generációmnak és mivel fiatalokkal vagyok körülvéve, náluk is azt látom, hogy az utánam következőknek már ez az alap. Évek óta kényszeresen szelektíven gyűjtöm a szemetet és bevásárolni is mindig saját táskákkal megyek, soha nem kérek nejlonzacskót. Igyekszem maradék mentesen étkezni, hogy soha ne kelljen kidobni semmit, nagyon sokat barkácsolok és még esőben is inkább biciklivel közlekedek. Arra törekszem, hogy fenntartható és önálló életet éljek, de ezt 100%-osan sajnos nem lehet megvalósítani. Ez nagyon sok szorongást okozott a múltban, ma már el tudom fogadni, hogy mindig lesz valami apróság, ami miatt nem tudok teljesen fenntarthatóan élni. Elszomorít, hogy a Balatonon, ahol a gyerekkoromban még stég volt, ott ma már beton van. Szerintem csak az az ember él fenntarthatóan, aki képes közösségben gondolkodni.
Az Index YouTube csatornáján látható Márkó és Barna Síkideg című műsort, ami podcastként indult, Turai Barnabással vezeted. Hogyan ismerkedtetek meg a Barnával, hogy jött a műsor ötlete?
A pandémia alatt megkerestem Barnát, hogy csináljunk egy közös számot, és mivel karantén volt és nemigazán lehetett mit csinálni, tulajdonképpen folytattuk a közös munkát. Kitaláltuk, hogy csinálunk egy podcastot. Így született meg a Márkó és Barna síkideg, aminek most egy videós formátuma is látható az Index csatornáján. Nem is sejtettük, hogy rövid időn belül ilyen nagy sikere lesz, de valószínűleg az a siker titka, hogy egyrészt a rádió és a podcast között van, hiszen izgalmasabb, mint egy rádióműsor, de sokkal rövidebb, mint egy átlagos podcast, másrészt jól rezonál a magyar átlagemberek mentális állapotával. A legtöbben csak mások háta mögött durrognak, ez viszont az a platform, ahol szabad másokat szidni és kibeszélni. A magyar idegeskedés mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Mindig mindenkinek van valami oka arra, hogy éppen síkideg legyen. Magyarország szerintem azért is egy nagyon fura hely, mert van benne valami nyugati, hiszen mára ideértek az újítások, de a balkáni odaszólogatós természet is ugyanúgy jelen van, és ez a kettő keveredik össze egymással. Gyakran röhögünk magunkon is, hogy ez mennyire ciki. Alapvetően mi ketten egyáltalán nem vagyunk szimpatikusak, de igazából nem is akarunk azok lenni.
Te mitől leszel síkideg?
Egyértelműen a tahó parkolástól, amikor valaki nem zár az út szélére.
A mi a TikTokod? kvázi egy tehetségkutató a TikTokereknek. Mi a célotok a műsorral?
A TikTokon szó szerint mindenki ott van, aki már sem a Facebookon, sem az Instagramon nincs jelen, csak itt. Szerintem egyértelműen ebben van a jövő. Nem csak a műsorvezetője, de a kreatív producere is én vagyok a műsornak. Alapvetően szeretném bemutatni a TikTok világát, hogy azok is megismerjék, akik eddig valami miatt nem találkoztak vele.
Vannak személyes kedvenceid?
Persze! Több kedvencem is van, de a Nasziustok-nál ér össze az én kedvenceimnek és a versenyzőknek a sora, hiszen ő el is indult a versenyen, és egészen a döntőig jutott. Nagy rajongója vagyok a videóinak.
Te mennyire tartod fontosnak a saját jelenlétedet ezen a platformon?
Engem nem igazán hoz lázba, hogy aktív felhasználó legyek. Túléltem már, hogy megjelent az IWIW, a MyVip, MySpace, majd azt is, hogy ezek megszűntek. Aztán megjelent a Facebook, és az Instagram, valószínűleg megélem azt is, hogy ezek is megszűnnek. Most negyven évesen már nem akarok megváltozni ahhoz a trendhez, ami perpillanat meghatározza a közösségi médiát. Van néhány videóm, de nem érzek rá kényszert, hogy napi szinten jóllakassam az algoritmust.
Többféle munkát végzel szinte egyszerre, hogy lehet összeegyeztetni ezeket a családdal?
Hát nagyon nehezen. Már nincs az, hogy hetekig vagy hónapokig dolgozom egy soha el nem készülő albumon. Sokkal fókuszáltabb vagyok, mint fiatalabb koromban. Amikor családja lesz az embernek, akkor időben is sokkal összeszedettebbé válik, és nem csinál felesleges dolgokat.
A The KOLIN együttesednek, aminek köszönhetően megismertünk viszonylag hamar vége lett. Most Antilope Kid néven futsz és a Szia urammal robbantál be. Milyen érzést vált ki belőled a sziauramozás?
Fulladozok és tikkelek tőle.
Ezeket a pszichoszomatikus tüneteket kellett feldolgoznod ebben a számban?
Igazából ezt olyan sokszor hallja ezt az ember, hogy muszáj voltam belőle számot csinálni. Azóta is nagyon sok vicces alternatíváját hallom ennek. A kedvenceim között van a fáraóm, mesterem. Szerintem roppant szórakoztatóak ezek az elnevezések.
Egy helyen azt mondtad, hogy borsot akartál törni a vegánok orra alá, mert szeretted volna felpaprikázni őket, mert azt akarod, hogy a szöveged legyen kicsit bántó, de mégse legyen az. Szerinted csak azzal lehet hatást kiváltani, ha okozunk egy kis fájdalmat?
Provokálni szeretek, és provokálok is. De a vegán wok egyáltalán nem a vegánok ellen szól, sőt, vannak, akik megírták, hogy vegánként mennyire jól szórakoztak rajta. Sokkal inkább annak akar görbe tükröt tartani, hogy sokan csak divatból vegánkodnak, de abba nem gondolnak bele, hogy az avokádónak az idejutása mennyire nem környezetbarát.
Nem titkolod, hogy a Kolin miattad szűnt meg, mert eléggé elszálltál magadtól, önmagad paródiája lettél. Ma viszont azt mondod, hogy nem a lájkok érdekelnek. Mi okozta ezt a váltást?
Amikor megcsináltam a Kolint, akkor nagyon szerettem volna megfelelni a közönségnek. Tíz év azzal telt el az életemből, hogy azt üvöltöttem bele az éterbe, hogy: szeressetek! Nagyon sok munkát és energiát tettem bele ebbe a zenekarba, és már belátom, hogy túl sokat képzeltem bele. Mindig kell egy nagy bukás, hogy az ember észrevegyen az életben fontos dolgokat. Nekem ez volt az. Minél jobban akartam, annál inkább nem ment, és amikor egyre kevesebb ember jött el a koncertjeinkre, akkor leesett, hogy senkit nem érdekel az, amit csinálok. Az hozta el a váltást, hogy elkezdett benőni a fejem lágya.
Mit üzennél az akkori önmagadnak?
Akkoriban nagyon sokan szerettek volna segíteni, és kaptam több kedves és baráti jótanácsot is. De teljesen feleslegesen osztogatták, mert nem fogadtam meg egyiket sem. Ha üzenhetnék magamnak, akkor talán azt mondanám, hogy vizsgáljam meg jobban, hogy hova teszem az energiát, mert a legtöbb esetben kidobott munka lett mindenből. Kívánni pedig azt kívánnám, hogy sokkal hamarabb jöjjön el a nagy kudarc. Mert a kudarc ugyan nagyon fájdalmas élmény, de rengeteget lehet belőle tanulni. Mindig csak a saját sérüléseinkből tanulunk, és hiába figyelmeztet mindenki arra, hogy mit kellene, vagy mit nem kellene tennünk, úgyis csak akkor jövünk rá, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg. Éppen a napokban történt, hogy körülbelül tizenhatszor mondtam el a gyerekemnek, hogy ne nyúljon hozzá a gyertya lángjához, mert megégeti a kezét. Nyilván belenyúlt, és utána következett a keserves sírás, mert fájt neki. De így tuti, hogy soha többet nem fog hozzányúlni.
Úgy tudom, hogy a terveid között szerepel az is, hogy a szerinted idegesítő kutyásokról is írsz egy dalt. Miért idegesítők a kutyások?
Szerintem mindenki idegesítő. Nem csak a kutyások, hanem a macskások is, mindkettőről tervezek számot készíteni. Különböző csoportokat figyelek meg és róluk csinálok egy paródiát, karikatúrát. Mindig az a jó paródia, amiben magunkat is megtaláljuk, és amellett, hogy tudunk rajta nevetni, rájövünk, hogy adott problémákkal nem vagyunk egyedül.
Végezetül áruld el, hogy te hogyan készülsz a karácsonyra?
Tényleg igaz az, hogy felnőttként akkor kap új értelmet a karácsony, amikor a gyerekével ünnepel az ember. Nagyon komolyan veszem ezeket a dolgokat, tavaly és idén is beöltöztem Télapónak, de már a karácsonyt is nagy izgalommal várjuk. Igaz, hogy a gyerek még csak másfél éves, fel sem fogja fogni, hogy mi ez az egész, de azért mindent megteszünk, hogy varázslatos legyen.