Exkluzív interjú Lana Del Rey kedvenc tervezőjével

Megfoghatatlanul elegáns, stílusa az ötvenes évek amerikai szexszimbólumait idézi, lángvörös rúzsa pedig gyorsan nyomot hagy a teás csészén maga után. Nem csoda hát, hogy a Le Meridien bárja felé sétálva a lobby-ban minden tekintet az extravagáns kreátorra szegeződik. Hoschek kisasszony zöld teát rendel, de megjegyzi: ez azért nem túl gyakori.
LH: Elvonóra utaltam be magam: kevesebb kávé, kevesebb cigaretta. Igazából mindig ezt csinálom, mikor szükségét érzem: egy hét detox, aztán jöhet a retox (nevet). A hétvégén a születésnapomat ünnepeltük a barátaim és egy heavy metal banda társaságában. A régi motorosok híve vagyok.

DM: A zenei ízlésedből már értem, miért pont Vivienne Westwood műhelyében kezdted a gyakorlatod.

LH: Igazából véletlen volt. Mikor végeztem a bécsi akadémián és Londonba felvételiztem, nem leveleztem hetekig, hanem egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Vivienne irodáját. Nem cicóztak, a következő hétfőn már munkába indultam. Ha akkor nem lettem volna elég vakmerő, kitudja hol lennék most.
Felejthetetlen délelőttöt tölthettünk Lena Hoschekkel az Österreich Werbung jóvoltából (a nagy képen főszerkesztőnk, Szűcs Péter mosolyog Lenával, a bal felső fotón kollegánk, Dávid Máté kérdezi)

DM: Tudtad hasznosítani az egyetemen tanultakat?

LH: Mikor szabásznak jelentkeztem, azt mondtam: senki sem taníthat meg arra, hogy hogyan legyek kreatív, ellenben a szakma alapjaira igen. A játék azonban Vivienne műhelyében vette kezdetét, ez pedig mind a mai napig tart. A sziluettjeim nem igazán változnak, viszont az életérzés, az attitűd szezonról-szezonra megújul és átalakul. Piknik, vagy épp femme fatale…

DM: Most épp minden szem minket néz. Szerinted fontos, hogy az ember ma ki tudjon tűnni a tömegből?

LH: Számomra mindig is fontos volt. Mikor egyenruhát kellett hordanunk az iskolában, akkor is mindig rövidebbre vágtam a szoknyám hosszát. Egyszerűen jól érzem magam, ha azért néznek meg az emberek, mert jól érzem magam a bőrömben.

DM: Bécsben könnyű kitűnni ?

LH: Semmi kétség.

DM: Mint város, inspirál?

LH: Nincs szükségem arra, hogy a hely, ahol élek, inspiráljon, mert nagy álmodozó vagyok. Ha egy nap vidékre költöznék, akkor is képes lennék olyan ruhákat készíteni, amiben nők tárgyalásokat nyerhetnek. A jövő nyári kollekciót Afrika köré építem, még akkor is, ha sosem jártam a kontinensen.
Lena Hoschek a berlini divathéten mutatta be 2015-ös tavasz-nyári kollekcióját, Fotók: Europress

DM: És tervezed?

LH: Szeretném, de ősszel összeházasodom a párommal.

DM: Mi a tanácsod a leendő aráknak?

LH: Először is: nyugalom. Ha nincs időd, akkor inkább csúsztasd el egy évvel. Én például, miután megalapítottam a márkámat, több évig még csak szabadságra sem mentem, hanem éjt nappallá téve, egy személyes vállalkozásként hajtottam.

DM: A sok munka tehát a sikered titka?

LH: Részben. Másrészt a magas minőség. Mindig is úgy gondoltam, ha sok pénzt szeretnék elkérni a ruháimért, akkor nagyon magas minőségű darabokat kell előállítanom, hogy megérje a vásárlóimnak. Nézd meg ezt a szoknyát, nem egy mai darab, mégis remek állapotban van (mondja, s szemrebbenés nélkül emeli fel a szoknyája alját, hogy a mind a mai napig merőlegesen álló szegéseit megmutassa). Az embereknek rá kell jönniük, hogy sokkal jobb befektetés egy drága darab, mintsem egy olcsó előállítású, aminek még csak az eredetét sem ismeri az ember.

DM: Számomra a minőséget a nagyszüleim generációja testesíti meg. Mi az amit tőlük tanulhatunk szerinted?

LH: Az igényességet. Az én nagyszüleim mindent kivasaltak például, még a zsebkendőiket is. Ismersz ma valakit, aki az ingein kívül bármit is vasalna? Na ugye, hogy nem. Pedig az önmagunk iránti figyelmesség a stílusosság alapja.

Az InStyle.hu exkluzív webfashion divatanyagában is sok ruhát használtunk Lena Hoschektől - nézzétek csak!