Hogyan hatnak gyermekkori élményeink a személyiségünkre?

Forrás: Photo by Nik Shuliahin on Unsplash
2020. február 18.
Szerző: InStyle

A felnőtt korban jelentkező depresszió sok esetben a gyermekkori bántalmazás következményeként alakul ki. Ebben a cikkben erről a témáról lesz szó.

Elfogadni önmagunkat

Ahhoz, hogy elfogadjuk önmagunkat, meg kell ismernünk és el kell fogadnunk élettörténetünket, nem szabad elfojtani a negatív érzéseinket sem. Fontos, hogy tudatában legyünk annak a ténynek, hogy minél kevesebb törődést, elfogadást, szeretetet kaptunk gyerekkorunkban, annál inkább fogunk függeni szüleinktől vagy mástól felnőtt korunkban is. Hiszen hatalmas űr maradt bennünk, és felnőttként csak arra várunk, hogy ezt az űrt valami, vagy valaki betöltse.

Azonban mástól nem, csak magunktól kaphatjuk meg azt, amire vágyunk. Szembe kell nézni gyermekkori sérelmeinkkel, hogy tisztelni, szeretni tudjuk önmagunkat. Ez rendkívül nehéz, mert gyermekként erősen függünk a szüleinktől, őket idealizáljuk. Ezért, amikor valakit bántalmaznak, akár testileg, akár lelkileg, a túlélés érdekében a bántalmazót jónak, míg saját magát rossznak látja.

Hogyan betegíti meg a lélek a testet?

Testünk életünk minden tapasztalatát magában hordozza, sejtjeink mindenre emlékeznek. Amikor fizikai tüneteket észlelünk, testünk jelez, hogy lelkünkben valami nincs rendben.

A legtöbb szülő nem is tudatosan bántja a gyermeket, inkább csak az empátia és a tudatosság hiányzik a viselkedéséből. Általánosságban elmondható, hogy nem is a gyerekre haragszik, hanem önmagával nincs egyensúlyban. Tény, hogy saját érzéseinkért mi magunk vagyunk felelősek.

Sajnos a mai társadalmunkban az erőszak szinte a mindennapi életünk része, ami tovább nehezíti azt, hogy szembenézzünk az igazsággal.

Sokaknak a gyermekkor szó emlegetése is szorongást okoz. A legtöbb esetben felmentik a szülőt, aki megpofozza a gyermekét, vagy bántó, sértő módon beszél vele. A múlton nem lehet változtatni, de ha nem nézünk vele szembe, sosem fogunk tudni felnőni. Ráadásul, ha elfojtjuk érzéseinket és ezek nem kerülnek felszínre, később agresszióban, vagy túlzott félelmekben fognak kitörni belőlünk.

Ne féljünk szembenézni a múlttal és megélni szenvedéseinket.

Sokan úgy gondolják, hogy meg kell bocsátani szüleinknek a bántalmazást, de valójában ez korántsem ilyen egyszerű. Ha a megbocsátás álarca mögé bújunk, a negatív érzések nem múlnak el, sőt, adott szituációban fel is erősödhetnek. Ezek az érzések testileg betegíthetnek meg.

Ha úgy érzi változtatnia kell, mert a negatív érzései hatalmába kerítették, kérheti szakértő segítségét is!

Fontos, hogy szabadon ki tudjuk fejezni érzéseinket, mert ha eltávolodunk valódi érzéseinktől, személyiségünk károsodik. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy szeressük és fogadjuk el önmagunkat. Ezáltal testi egészségünk is jó irányba változik.