Első lépésként nagyon fontos, hogy pontosan megértsd, mit is jelent az asszertivitás. Ha eddig azt gondoltad, hogy ez a folyamatos konfliktuskereséssel egyenlő, amit támadó hangnem kísér; felejtsd el.

Leginkább egy tárgyaláshoz hasonlít, ami a résztvevő felek érdekét kell, hogy szolgálja. Lényeges, hogy az asszertív kommunikáció azt is jelenti, hogy a sajátunk mellett figyelembe vesszük a másik fél szempontjait is, illetve képesek vagyunk kiállni az álláspontunk mellett anélkül, hogy passzívak vagy agresszívek lennénk.

Legyen pozitív és építő jellegű kommunikációd. Nemet mondani anélkül is lehet, hogy az durvának, sértőnek hasson a másik fél számára. Ha felállítasz egy határt, ahol „véget ér” a segítséged; egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem segíted ki a csapatodat, amikor épp arra van szüksége.

A főnököddel átbeszélheted a feladataidat, a rád osztott munka mennyiségét. Az ő érdeke is, hogy az egyensúlyok lehetőség szerint ne billenjenek meg a csapaton belül. Távolabbról nézve a munkátok közös; összeadódik. Nem szükséges állandóan extra terheket magadra venned, nemet is mondhatsz néha nyugodtan.

Ha találsz egy olyasvalakit, akire felnézel, ki is kérdezheted, mit gondol az asszertivitásról és hogy ő hogyan érvényesíti az érdekeit. Majd próbáld meg te is ezeket a gyakorlatban megvalósítani úgy, hogy a módszereket közben magadra „szabod”.

A cél az, hogy egy olyan segítőkész, támogató csapatjátékos legyél; aki ugyanakkor arra is képes, hogy reálisan felmérje, mennyit tud bevállalni. Figyeld meg, milyen következményei vannak, ha túl sok munkát vállalsz, s hogyan tudnád ezt optimalizálni saját magad és a csapatod érdekében.

Végül de nem utolsó sorban tedd föl magadnak ezt a kérdést. Mert ha megpróbálod megérteni, miért viselkedsz így; az is közelebb vihet ahhoz, hogy felismerd és megtanuld érvényesíteni a saját érdekeidet, önnön jóllétedet. Ennek pedig, ha jól csinálod, a társas kapcsolataid látják majd a legnagyobb előnyét.