Forrás: Kendall Jenner modell„Nem leszek ideges, de megvisel, amikor nem engem választanak. Néha csak emlékeztetnem kell magam, hogy a tervezőnek van egy víziója – talán már konkrét kép volt a fejében a válogatásnál. Olyasmiket kell mondanom magamnak, mint: nem arról van szó, hogy nem vagy cuki, csak alacsonyabb lányt akartak. Mindenki más dolgokat, más hatást akar elérni. Ebben a szakmában különösen fontos, hogy ne vegyél semmit a szívedre, különben nagyon durva tud lenni.”

Forrás: Elizabeth Gilbert író„Vicces, hogy az elutasítás igazából nem rossz dolog. Azt hiszem, ezt a férfiak mindig is értették – azt, hogy egy dicsőséges bukás néha sokkal életigenlőbb, mint az óvatos győzelem. Ezért kérnek a férfiak folyton olyat, amit lehet, hogy meg sem érdemelnek, vagy nem teljesen képzettek az elvégzéséhez. Ezt nem sértésnek szánom, azt kívánom, bárcsak több nő is így tenne! Mert néha kapsz egy igent és még ha nem is vagy teljesen kész arra az igenre, felnősz a feladathoz. Először nem vagy kész, aztán egyszer csak kész leszel. Irracionális, de varázslatos dolog.”

Forrás: Jessica Alba színésznő„Az emberek csak azt látták, hogy itt ez a lány aki bikiniben rúgja szét a seggeket a filmekben – nem lehet valami okos. Három és fél évig kaptam a leereszkedő bólogatásokat és hátba veregetéseket, hogy „sok szerencsét” meg hogy „menj és reklámozz valamit, legyél egy parfüm arca”. De szükségem volt arra, hogy az emberek nemet mondjanak. Szükségem volt arra, hogy ne értsék és keresztbe álljon a szemük, ahhoz, hogy kitalálhassam valójában mit is akarok csinálni és hogy fogom csinálni.”

Forrás: Tavi Gevinson szerkesztő, színésznő„A napokban hallottam egy interjút Julianne Moore-ral, amiben arról beszélt, hogy a húszas éveiben mennyit járt olyan szerepek meghallgatására, melyeket nem kapott meg. Ez számomra biztató, tudni, hogy az elutasítás olyasmi, amivel mindenkinek meg kell küzdenie, akár ír, akár színészkedik, de még annak is, aki nem kreatív területen dolgozik. Szeretek olyan interjúkat hallgatni, melyekben általam csodált emberek beszélnek arról, hogy ők is keresztülmentek ezen. Tényleg inspirálónak tartom, amikor az embereknek szenvedniük kellett, ahhoz, hogy eljussanak valahová.”

Forrás: Cheryl Strayed író„A legfurcsább az volt a Vadon sikere után, hogy az emberek miylen gyorsan vontak le téves következtetéseket velem kapcsolatban. Azt feltételezik, hogy az írás könnyen megy nekem és soha többé nem utasít el senki. De persze, hogy nem könnyű és persze, hogy kapok elutasításokat. Azt kellett újra és újra megtanulnom, hogy soha, de soha ne feltételezd, hogy megkapsz valamit – legyen az megjelenés, jelölés egy díjra, nyeremény, lakhatás vagy ösztöndíj. De azt se feltételezd, hogy nem kapod meg. Az írói karrier nem egyenes vonal mentén mozog. Minden pontján voltak sikereim és utasítottak el, és ezután is lesznek. Nem az elfogadások és az elutasítások határoznak meg engem. Mindkettő része az írói létnek. Nekem annyi a feladatom, hogy továbbra is dolgozzak, mint - hát tudod - az állat.”

Forrás: Sofia Coppola rendező, forgatókönyvíró„Inkább csinálok olyasmit, amihez néhány ember kapcsolódni tud, néhány pedig elutasítja, minthogy valami középszerűt hozzak létre.”

Forrás: Misty Copeland, balerina„Hallottam sztorikat az általam mentorált fiatal táncosokról arról, hogy szemtől-szemben azt mondták nekik, ezt nem csinálhatják. Hogy másfajta táncot kellene választaniuk, mert a balett rendkívül nehéz barna bőrrel. Azt mondják nekik, hogy csak „meg akarják védeni” őket attól, hogy a jövőben elutasítsák őket. Nehéz ennyire fiatalon ilyesmit tapasztalni. Nehéz körülnézni és azt gondolni: Miért vagyok itt? Én vagyok az egyetlen, nem illek ide… Annyira tradicionális és történelmi művészet a balett, hogy az emberek félnek megváltoztatni. Félnek attól, hogy fejlődhet. De szerintem muszáj neki, ha életben akar maradni a mai világban. Nehéz megváltoztatni valaki véleményét, amikor talán nem is tudatosul benne, hogy rasszista, vagy rasszista gondolatai vannak, csak mert a balett többszáz éve olyan, amilyen.”

Forrás: Cara Delevingne modell, színésznő„Színészként a visszautasításon túljutni nagyon fontos. Számomra ez volt a legrosszabb, mert előbb kezdtem el meghallgatásokra járni filmekhez, mint modellkedni és nem tudtam feldolgozni az elutasítást. Amikor nem kaptam meg egy szerepet, amit nagyon szerettem volna, hetekig nem tudtam feldolgozni.”

Forrás: Yoko Ono művész, énekes, dalszövegíró„Azért tudtam tovább és tovább menni abban, amit csináltam, mert elutasították, amit csináltam. Ez tulajdonképpen egy áldás, bármilyen furcsán is hangozzék. Mert ha teljesen elfogadták volna, amit akkoriban csináltam, - tudod, azt mondták volna rá, hogy: Yoko, csináld újra azt! Imádjuk! – akkor művészként halott lennék, olyasvalaki, aki egy helyen rekedt. Nem tudtam egy helyben maradni, mert az emberek tovább ostoroztak, így minig azt mondtam magamnak: Folytasd, csinálj valami mást!”

Forrás: Jill Soloway, rendező, forgatókönyvíró, producerA legfélelmetesebb dolog hinni magamban az elutasítás után is. Rengetegszer utasítottak el. Három éve próbáltam bekerülni a Sundance Filmfesztivál rendező és forgatókönyvíró programjába is, mindkettőt elutasították, gyűlöltem és bénának gondoltam magam. Aztán ennek ellenére mégis megcsináltam a filmem… Felébredek az éjszaka közepén (mostanában már nem, de régebben sokszor) és olyanok jutnak eszembe, hogy ne csináld, ne csináld meg azt a filmet, a jelenet nincs kész, elrontod, hibázni fogsz. Rájöttem, hogy ezekből a kis éjszakai üzenetekből több jut a nőknek, mint a férfiaknak. Azóta ha eszembe jut ilyesmi, már csak annak tudom, be hogy ezt jelenti patriarchális kultúrában felnőni, amikor a kultúrád elidegenít. Így valahogy próbálom biztonságossá tenni a világot a transzneműek számára, illetve próbálom olyanná tenni, hogy a nők otthon érezzék benne magukat.”

Forrás: Nora Ephron író, forgatókönyvíró, rendező„Már három éve riporterkedtem a New York Postnál, ahova rövidebb-hosszabb cikkeket írtam, amikor Helen Gurley Brown felhívott. Akkor kezdett dolgoznia a Cosmopolitannél és gyorsan szüksége volt néhány sztorira, már ismert újságíróktól. Írtam egy gagyi kis cikket egy copacabanai táncosnőről – ez volt az első szabadúszó íróként szerzett pénzem. Korábban is próbáltam eladni a cikkeimet, de mindet elutasították, már jóval azelőtt, hogy egyáltalán elkezdtem volna dolgozni a Postnál. Néhányat közülük – teszem hozzá – gorombán utasítottak el. Az egyiket visszaküldték egy megjegyzéssel, amin annyi állt, hogy soha többé ne küldjek nekik semmit…jó lenne, ha soha nem hallanának felőlem. Azt hiszem, ezt nyugodtan nevezhetjük gorombának.”