Forrás: Az emberek ebben a korban ritkán mostak hajat, többek közt azért is, mert ekkoriban ez a folyamat bonyolult és kellemetlen volt.

A nőknek ekkoriban azt tanácsolták, hogy hígítsák fel a tiszta alkoholt meleg vízben, majd ezt az oldatot dörzsöljék be a fejbőrükbe és a hajukba. Az ammónia bár eltávolította a hajról a nem kívánt szennyeződéseket, de sajnos a fejbőrt teljesen szétmarta. Emellett volt egy kevésbé traumatikus alternatíva is, a hagymalé. Nem volt olyan hatékonyan, mint fentebb említett társa, ettől függetlenül többen meg voltak győződve arról, hogy ez a szer fényessé teszi a tincseket és hozzájárul az erőteljesebb hajnövekedéshez - hogy milyen illata volt így a frizurának, arról nem szól a fáma.

Forrás: A 19. században az orvosok adtak választ a higiéniai kérdésekre is, így többek közt azt tanácsoltak a nőknek, hogy havonta egyszer vagy kétszer vegyenek meleg fürdőt. A hölgyeknek fontos volt figyelniük a hőfokokra is, ugyanis a túl magas- vagy alacsony vízhőmérséklet olyan egészségügyi problémákat okozhatott az orvosok szerint, mint a különféle kiütések vagy maga az őrület. A fürdések közti szünetekben a nők hideg vízbe és ecetbe áztatott szivaccsal mosták meg testüket.

Forrás: A vezetékes vízellátásának kiépítése előtt nem volt annyira elterjedt a fürdőszoba, így az emberek gyakran a ház legmelegebb helyiségében, a konyhában fürödtek. A vizet a tűzhelyen melegítették, majd egy fém kádba öntötték, és az egész család ugyanabban a vízben fürdött meg szépen egymás után.

Forrás: Arcbőrük hosszan tartó rugalmasságának megőrzése érdekében a nők lefekvés előtt maszkokat készítettek maguknak vékony nyers marhaszeletekből, illetve a viktoriánus korban azt gondolták, hogy bármely állati zsír az arcra kenve, egyik napról a másikra visszaállítja annak fiatalos rugalmasságát.

Forrás: A női testideál akkoriban vékony, de enyhén kerekded volt. Az emberek tehát különféle módszereket vetettek be a túlsúly ellen. Orvosi javallatra például citromos vizet ittak, ha pedig ez nem vált be, akkor speciális, gyakran életveszélyes összetevőket tartalmazó gyógyszerek szedtek.

Egy másik módszer hívei arra esküdtek, hogy az étkezés után állni kell. „Egy híres orvos azt mondta, hogy az, aki evés után 20 percig áll, soha nem lesz túlsúlyos” – írták az újságok. Továbbá elterjedt diéta volt az akár több naposra húzódó alvás is, amit nyugtatókkal értek el, hiszen amíg aludtak, nem akartak enni sem, de sajnos az erős, sokszor nagy dózisban adagolt pirurák hosszútávon egészségkárosodást okoztak.

Forrás: A vékony nők élete sem volt sokkal könnyebb, nekik azt javasolták, hogy félhomályban feküdjenek mozdulatlanul, kerüljék a stresszt, és igyekezzenek közömbösek lenni minden érzelemmel szemben.

Forrás: A 19-20. században népszerűvé váltak a tisztítókúrák, és az egyik legmeglepőbb módszer a homok evése volt.

A Nemzetközi Egészségügyi Szövetség vezetője, William Windsor Ph.D. 1902-ben azt mondta: „Nem eszünk piszkot. Mi homokot eszünk. Csak olyan kerek homokszemeket, amelyeket gondosan kiválasztottak, tisztítottak, sterilizáltak és megtisztítottak".

Forrás: Az emberek nem csak házastársuk anyagi helyzetét tartották szem előtt. Kifejezetten jó dolognak gondolták, ha egy potenciális partner külsejét tekintve teljes ellentétje volt a menyasszonynak. Például, ha egy férfinak sötét haja volt, akkor a jó szerencse érdekében az volt az ideális, ha egy világos hajú nőt vett feleségül.

Forrás: A régens- és viktoriánus kor nem csak a drága és kényelmetlen ruhákat viselő hölgyeket és urakat takarta, ahogy manapság a filmekben látjuk. Ugyanis ott volt a munkásosztály is, amiről kimondottan kevés szó esik a mai napig képernyőre álmodott történetekben.

Ez a társadalmi réteg például hihetetlenül sok energiát ölt abba, hogy a mindennapi élete gördülékenyen menjen. Gondolunk itt arra, hogy a férfiaknak volt, hogy 10 kilométert kellett gyalogolniuk a munkahelyükre. A nők a napjuk nagy részében talpon voltak és/vagy házimunkát végeztek, vagy a különféle műhelyekben, gyárakban dolgoztak.

Forrás: Ekkor még nem léteztek antibiotikumok és hatékony kezelések, az emberek így olyan betegségek okozta kényelmetlenségtől szenvedtek, amelyeket ma már könnyen orvosolhatók. A különféle betegségek gyakran észrevehető nyomokat hagytak a testükön, melyeket akkoriban szégyenteljesnek tartottak.

Például A fajok eredete című könyv szerzője, Charles Darwin serdülőkora óta bőrkiütésektől szenvedett - az ajka megdagadt, az arca pedig kipirosodott. A tudós állandó borotválkozása irritálta a bőrét, így felesége azt javasolta neki, hogy inkább növesszen szakállat.

Forrás: A 19. században egészen érdekes módszereket hittek tökéletesen hatásosnak a különféle betegségek megelőzése érdekében.

Például a tuberkulózis terjedésének egyik fő oka a női ruházat volt, az orvosok ugyanis azt állították, hogy a nők a hosszú szoknyájukkal összeszedik az utcán rejtőző fertőzések és akarva akaratlanul hazaviszik őket. A szűk fűzőt pedig a tuberkulózis egyik kiváltó okának tekintették, mivel összenyomták a tüdőt. A betegség terjedésének megállítása érdekében a szoknyákat tehát lerövidítették, a fűzőket pedig lazábbra vették.

Forrás: A járdán való átkeléskor egy hölgynek a jobb kezével kellett felemelnie a ruháját a bokája fölé. A ruha két kézzel való felemelése már közönségesnek számított, és ez a cselekedett maximum csak akkor lehetett mentségük, ha nagyon nagy pocsolyán vagy sáron próbáltak átmenni.