Forrás:

Akkoriban a műszakok előtt, a légilégitársaságok lemérték stewardessek súlyát, és felfüggesztés járt akkor, ha nem a várt eredményt mutatta a mérleg.

„Adott volt, hogy egy bizonyos magassághoz, milyen az ideális testsúly. Régen borzalmas volt. Híztál néhány kilót, és folyamatosan méregetnek kellett magad, mert ha nem ment le az a kis felesleg, akkor levettek a fizetési listáról.”

Forrás:

„A stewardesseknek egyedülállóknak kellett lenniük, a légitársaság pedig ellenőrizte is ezt az alkalmazott otthonában, hogy nem él-e együtt egy férfival" - mesélte.

Forrás: Bette Nash bár szabadon választhatott bármilyen útvonalat, de karrierje nagy részében hűséges volt a New York-Washington-Boston járathoz, ugyanis jobban szereti ezt az utat, mert így minden este otthon lehet a fogyatékkal élő fiával, akit a mai napig gondoz.
65 év után pedig esze ágában sincs nyugdíjba menni, és amíg bírja csinálni is fogja.

Forrás: Bette azt meséli, hogy egyszerűen magával ragadta őt az utazás öröme, és annak a lehetősége, hogy milyen sokféle emberrel találkozhat. Akkoriban még a repülés és maga a nyaralás ténye is luxusnak számított, így valóban megtisztelő feladat volt légiutaskísérőnek lenni, és bár mára már sokat változott ez az iparág, ő a még mindig nagyon szereti a munkáját.