Forrás: Az ókori Görögországban, a vastag, erős szemöldökű nők az intelligencia és a tisztaságot testesítették meg. Így akinek nem adott a természet dús szemöldök, az csinált magának, ráadásul leginkább összenőtt kiadásban. Lehetőségeikhez képest pedig leggyakrabban szénnel oldották meg a dolgot.

Forrás: Az ókori Rómában (és egyébként sok más kultúrában akkoriban) a nők a szőke árnyalatait először vizelettel próbálták előhozni, majd később ezt a "hajfestési" módszert a borkő, az ecetélesztő, a hamulúg, és a timsó váltotta. És bármilyen meglepő a hagyományos szőke mellett a kék színben pompázó frizuráért is bolondultak.

Forrás:

A japán nők évszázadokon át festették feketére a fogaikat. A hagyományra bár nincs magyarázat, de sokan úgy tartják, hogy a rizsporral fehérre festett arc mellett a fehér fogak sárgának hatottak, így jött a haj színével harmonizáló fekete fog ötlete.  Eredetileg az arisztokrácia kiváltsága volt ez, a szépséget és a vagyont szimbolizálva, de az 1500-as évektől a gésák mellett a legszegényebbek is átvették ezt a szokást. A fogfeketítésre kikevert kencében többek közt volt ecet, vasreszelék, lereszelt dióból és bogáncsból származó festékanyag, és bármilyen meglepő, ez a mixtúra a fogszuvasodás ellen is tökéletesen védett. Végül 1870-ben Meidzsi császár betiltotta ezt az eljárást!

Forrás: Itt rögtön két érdekességet is mesélünk! Amíg az ókori görögök mindent megtettek annak érdekében, hogy a látványos szemöldököt varázsoljanak magukra, addig a reneszánsz korában a szőrtelenség hódított. A szempillák a szexuális szimbólummá váltak, így a nők gyakran teljesen eltávolították szempilláikat. Ohh, ez eléggé fájdalmasan hangzik!
A magas homlok nagyon hódított akkoriban, így arra is találtak gyorsan egy megoldást. Volt, aki leborotválva, más pedig szimplán csak kitépkedte elől a haját, így varázsolva nagy, ívelt homlokot magának.

Forrás: A 17. századi Angliában a ruhák nyakkivágása egyre mélyebb formákat öltött és előtérbe kerültek a mellek. Ugyanakkor a már-már látványos sápadtság is pont ekkor volt divatban, hiszen a nemesi származást sokszor ezzel hangsúlyozták. Így annak érdekében, hogy a púderek által elért sápadtság az arctól a dekoltázsig hatásossá tegyék, a nők kék ereket rajzoltak a mellükre, hogy ezzel "utánozzák" az áttetsző bőrt.

Forrás: A 18. században az erős sminkek mellett, egyre elterjedtebb váltak a különféle szépségpöttyök is. Ezeket a leginkább, csillag, kör és négyzet alakú apró szövetdarabokat az arcra ragasztották és még elhelyezkedésük is sajátos jelentéssel bírt.

Forrás: A nők az ókortól egészen a 19. századig lelkesen használták a nadragulyából készült készítményeket. A szemcseppel például igéző, hatalmas szemeket varázsoltak maguknak, ám ez a módszer hosszútávon szemkárosodást okozott. Emellett pedig arcpirosítóként is bevált annak ellenére, hogy a ránk maradt források alapján már akkor is tudták, hogy egy méreggel van dolguk, ami hallucinációkat, görcsöket és idővel halált okoz. Durva!

Forrás: A második világháború alatt a nejlon hiány a harisnyákat is érintette. És mivel a harisnya nem hiányozhatott a nők ruhatárából, így több tucat, a nejlon hatású festék került a piacra, amiről azt írták akkoriban, hogy annyira jól sikerültek ezek a kencék, hogy a férfiak se tudnak különbséget tenni, hogy ez most harisnya-e a hölgy lábán, avagy sem?!

Forrás: Az Edward-korabeli nők rajongtak a fűzőért, annak ellenére is, hogy teljesen abszurd formát kölcsönzött nekik, de akkoriban ez a mondjuk úgy, "tomporos" megjelenés volt a sikk. Bár a fűzők enyhítették a nők derekára mért nyomást, ám úgy tervezték meg, hogy a csípőt túlzott szögben dobta hátra. A gerincet tehát természetellenes helyzetbe kényszerítették emiatt a szépségtrend miatt, melynek komoly és néha maradandó egészségügyi károsodást okoztak.