Forrás: A 12. században ismertté vált crakow, vagy más néven poulaine, elég kitalálható módon bizony Krakkóról kapta a nevét, ugyanis annak idején a lengyel nemesek tették népszerűvé Angliában. Mai szemmel nézve hihetetlen, de annak ellenére is hatalmas rajongás övezte ezt a darabot, hogy sokszor akár 15-60 cm hosszúra is nyúlhatott. A komfortos élet nem éppen legékesebb példái komoly társadalmi státuszt töltöttek be, ugyanis minél hosszabb volt a cipő orra, annál magasabb rangú volt a viselője. És bár láncokkal és tömésekkel próbálták kicsit emelni a kényelem és a praktikum érzetét, idővel ez a trend is végleg eltűnt.

Forrás: A 15-16. században terjedt el, hogy a férfiak díszes és látványos ékekkel kezdték el díszíteni egyik legbecsesebb kincsüket, amit elneveztek codpiecenek. Ezek a kiegészítők gyakran párnázott- vagy hímzett szövetből készültek, de volt arra is példa, hogy egy fémdarabbal oldották meg a dolgot. A gombokkal, zsinórokkal, vagy kendőkkel tartották zárva na meg a helyén a férfiasságukat. 

 

Forrás:

A 16. században a nemes hölgyek megőrültek ezekért az extrém platformos cipőkért. A főleg fából vagy parafából készült, bőrrel, brokáttal, és ékszerekkel díszített, bársonnyal borított darabokat a crakow-koz hasonlóan a társadalmi státusz jeleként viselték, ugyanis úgy tartották, minél magasabb a cipő talpa, annál magasabb rangú a viselője. Nem is kérdés, hogy mennyire lehetett kényelmes ez a lábbeli, ha a nőknek sokszor segítség kellett ahhoz is, hogy járni tudjanak benne.

Forrás: I. Erzsébet uralkodása alatt vált divattá és nemcsak réteges volt, de hatalmas és fullasztó is ez a gallér. Az arc keretezése és a dekoltázs eltakarásának céljából hozták létre, ám annyira nehéz volt viselni, hogy sokkal inkább büntetés volt a nőknek, mint áldás ez a darab. Emellett pedig fontos még megemlítenünk a szintúgy eltúlzott testtöméseket is, amik a férfiak és a nők körében egyaránt hódítottak. Pamutot, gyapjút, vagy akár fűrészport is használtak a ruházat, különösen az ujjak térfogatának növelésére. Sőt! A férfiak néha kipárnázták vádlijukat is, hogy izmosabbnak tűnjenek.

Forrás: 1700-as évektől úja divatba jött az abroncsszoknya, ami akkor már oldalirányba terjeszkedett. Neve a francia panier, azaz kosár szóból ered. A nők ruhájuk alá kétoldalt egy kosárformaszerű részletet erősítettek, ez pedig kiszélesítette a szoknyák és ruhák szélességét, erősen kiemelve a derékvonalat. A különféle méretű kosarak bálnacsontból, fából, fémből, és néha nádból készültek. A komfort persze itt is másodlagos volt, a nemesasszonyok csak oldalazva tudtak bemenni sok helyre, és egymás mellé se nagyon tudtak ülni egy-egy vendégség alkalmával az abroncs miatt.

Forrás: Az 1760-as években az arisztokrata brit férfiak sokat utaztak Európában. Ahogy ők mondták, hogy elmélyítsék kulturális ismereteiket. Így ragadt rájuk ez a stílus, amit makaróninak neveztek el. Az előkelő, fiatal férfiak nagy parókákat öltöttek, melyek tetején egy kis kalap, vagy toll volt, és szűk ruhában jártak.  És bár mai szemmel nézve kimondottan vicces, akkoriban a kifinomultság és a nagyvilági szemlélet egyik ismertetőjegye volt.

Forrás: A 19. században a zöld színű ruhák hódítottak a nők körében. A gyönyörű zöld árnyalat eléréséhez az anyagot nagy mennyiségű arzénnal festették, ami sok nőnél hányingert, látásromlást, különféle bőrreakciókat, esetleg rákos megbetegedéseket okozott. Mivel nagyon drága volt egy ilyen darab, így csak különleges alkalmakkor viselték, éppen ezért senkinek se tűnt fel, hogy a ruhában lévő festék okozza a testi tüneteket, amik szépen lassan ölte meg a hölgyeket, a ruhák készítőiről nem is beszélve.

Forrás: A 19. században terjedt el a férfiak körében ez a hajlíthatatlanná keményített, vagy pár szegeccsel rögzített gallér, ami sokszor már halálosan szorosan ölelte körbe az erősebbik nem nyakát.

Forrás: Ez a szűkített, sok nő által csak sebességkorlátozónak csúfolt szoknyatrend 1908 és 1914 között élte fénykorát. A szűk szabás összeszorította a lábakat, így járni is nehéz, valamint kényelmetlen volt benne. A férfiak pedig annyira nem szerették ezt a darabot, hogy sok munkahelyen egyenesen megtiltották a nőknek, hogy ilyen szoknyában menjenek dolgozni.

Forrás: Az 1920-as években a fiúsabb stílus vált népszerűvé a nők körében, háttérbe szorítva a szűk fűzőket és a merev alsószoknyákat. A szabások bővebbek lettek, így elrejtve a női alakot, emellett pedig divatba jöttek azok a kiegészítők, amik a mellek leszorítását szolgálták, ezzel is erősítve a fiúsabb stílus trendjét. Mai szemmel nézve a maszkulin stílus bizony már egészen mást jelent!