Diana nem szeretett volna többet, mint anya lenni. Édesapja, John Spencer egy interjúban úgy nyilatkozott, lánya már kicsi korától kezdve erről álmodozott, és mindig is nagyon szerette a gyerekeket. Eltérően más uralkodókkal, akik a kötelességeikre fókuszáltak, a hercegné mindig tett arról, hogy legyen ideje fiaira, és minden fontos pillanatban jelen legyen, illetve maga gondoskodjon róluk. Annak ellenére, hogy a protokoll nem buzdítja, a család tagjait arra, hogy túlzottan ölelgessék és puszilgassák gyerekeiket, ő számára ez elképzelhetetlen lett volna.
Egy újabb úttörő szemlélet, hogy a királyi csemetéknek állami iskolába kellett járniuk. Diana ezért komoly harcokat vívott, és ezzel Vilmos herceg lett az első trónörökös, aki nem otthon kapott magánképzést, ezt a hagyományt pedig már saját gyermekeivel viszi tovább.
Mikor Diana hercegné elvitte a 9 hónapos Vilmos herceget a Károllyal közös ausztráliai körútjukra, egy régi hagyományt szegett meg. A királyi csemetéket korábban otthon hagyták szüleik, ha a hivatalos ügyek akár hetekre elszólították őket, ma már Vilmos és Katalin is magukkal viszik az ilyen utakra gyerekeiket.
Diana hercegné a gyermekek iránti hatalmas szeretetéről nemcsak beszélt, hanem éreztette is. Az egyik szokásos gyakorlata az volt, hogy lehajolt, leguggolt, hogy szemmagasságban legyen a gyerekekkel, amikor beszélt hozzájuk, és ezt nem csak Harry-nél és Vilmosnál alkalmazta. Ő volt az első előkelőség a királyi család történetében, akitől a világ ilyet láthatott.