A film jelmeztervezői tartózkodtak attól a divattörténet szerint farthingale néven ismert abroncsos szoknyától, amit ebben a korban a ruhájuk alatt hordtak a nők. Ennek viselése ugyanis felér egy kínzással annyira megnehezíti a mozgást, szóval ehelyett inkább egy egyszerűbb krinolint alkalmaztak a szoknyák térfogatának megnöveléséhez. Így viszont olyan sziluetteket láthatunk viszont, amik csak a később századok ruháira voltak jellemzőek.
Mindennél viszont sokkal nagyobb baki a zöld szín, aminek felbukkanása meglehetősen szokatlan a Tudorok korában. A 19. század előtt a szövetgyártásban ugyanis kétféle színezéket kellett használni a zöld szín eléréséhez - a kéket és a sárgát, ez a módszer viszont rendkívül tompává tette a zöld szín erősségét. Boleyn Anna smaragdzöld ruhája valóban mesés, de hogy abban a korban ilyen gyönyörű zöld textília nem létezett, az is biztos.
A jelmezek, amelyeket Keira Knightley karaktere, Elizabeth viselt a filmben, szinte tökéletesen megegyeznek az adott kor divatjának, na de a cipők... Itt bukik meg ez a történet. Sok jelenetben láthatjuk, ahogy Elizabeth Wellington csizmát visel, amit csak közel 40 évvel azután alkottak meg, hogy Jane Austen regénye megjelent.
Jennifer Grey beleégette magát a filmtörténetbe, ahogy magas derekú farmernacijában táncol, milyen kár, hogy a jelmeztervezők nem vették figyelembe, hogy a 60-as években (amikor a film játszódik) a divatos mindennapi ruhák nem farmerből készültek. Akkoriban a farmer még sokkal inkább munkás ruha volt, mintsem mindennapi viselet.
A dán lány története 1926-ban kezdődik, ám a film első felében látható karcsúsított ruhák nem felelnek meg a 20-as évek divatjának, hisz ekkor a nők nem hangsúlyozták a derekukat. Ez volt az egyenes szabású, zsákruhák évtizede, bár magyarázhatjuk ezt azzal, hogy Einar és Gerda szellemiségükben messze meghaladták a korukat.
A film cselekménye a 16. században játszódik Skóciában, ám a jelmezek nagy része farmerből készült, ami valójában csak a 19. században jelent meg. Alexandra Byrne jelmeztervező szerint ez a durva szövet azonban jobban kifejezi a karakterek személyiségét, azokról az aszimmetrikus fülbevalókról nem is beszélve, amik Saoirse Ronan fülében láthatók. Nem is kérdés, hogy nagyon vagány, de korhűnek semmiképp sem neveznénk.
Az Anna Karenina az 1870-es években játszódik, ezért logikus lett volna erre a korszakra jellemző ruhákat bemutatni a filmben. A gazdag díszítettség, redőzések, hajtások, fodrok, rojtok helyett viszont a jelmeztervezők inkább az 50-es évek haute couture kollekcióit vették alapul. Ennek eredményeként a rengeteg díszítéssel feltuningolt remekművek helyett a nézők egyszerűbb krinolinos ruhákat láttak, amiket nem terheltek felesleges részletekkel. Sőt, a hölgyektől elvették a kesztyűt is, ami nélkül annak idején kifejezetten illetlenség volt egy bálban táncra perdülni.