Milyen irónikus, hogy az a nő, akihez a történelemben a függetlenség, az erő, az elszántság és a hatalom szavakat társítják, olyan nevet viselt, melynek jelentése: az apa dicsősége, híres apa lánya. Évszázadokkal később Kleopátra még mindig elkápráztat bennünket. Sokat írtak már lenyűgöző szépségéről, ám valójában nem ez Kleopátra hagyatéka. Nem káprázatos megjelenésével nyerte el olyan férfiakat rajongását, mint Caesar vagy Marcus Antonius, hanem intellektusával: „Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná. Megkapó személyisége elbűvölő beszédstílussal párosult. Intelligenciája és mondanivalója megbabonázta a hallgatóságát. Már az maga volt az öröm, ha a hangját hallotta valaki. Mintha egy többhúros hangszeren játszott volna, úgy váltogatta a nyelveket, melyeken beszélt. Ellenállhatatlan bájjal csevegett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugárzása, amikor új emberekkel találkozott. Kedvesen csengett a hangja, amikor beszélt. És ezzel nem csak a férfiakat hódította meg. A nők istenítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő” - így mesélnek róla a történészek.
Rosa „Lee” Parks afroamerikai polgárjogi aktivista, az amerikai feketék polgárjogi mozgalmának egyik vezéralakja. A nő, aki csak ült, ám ezzel örökre megváltoztatta a világot. Rosa arról lett híres, hogy 1955-ben a buszvezető utasítása ellenére nem volt hajlandó átadni helyét a buszon egy fehér bőrű utasnak. Letartóztatása váltotta ki a montgomery-i buszbojkottot, a történelem egyik legsikeresebb faji megkülönböztetés elleni megmozdulását, ami a polgárjogi mozgalom vezetőjévé emelte Martin Luther Kinget. Parks az amerikai kultúra és a polgárjogi küzdelmek egyik legjelentősebb alakjává vált.
Mary 1792-es évben publikálja a feminista szakirodalom egyik alapművét, az A Vindication on the Rights of Woman (A nők jogainak követelése) cím alatt, melyben a nemek egyenlőségét hirdeti. Kikarikírozza azt a felfogást, hogy a nők kizárólag csinos, ám önállótlan teremtések, kifejtette, hogy megfelelő iskolázással a nők öntudatra ébrednek és szellemi teljesítőképességüket ki tudják használni. Bár ma is van még bőven miért harcolnunk, de ez is mutatja, hogy a 18. században Mary mennyire meghaladta a társadalmat, amiben élt.
Újságíró, esszéíró, drámaíró, forgatókönyvíró, regényíró, producer, rendező… egy zseniális tehetség. Nora Ephron küzdött a nemek közötti egyenlőtlenséggel egy olyan iparágban, amely még a mai napig hamisan ábrázolja a nőket a kamerák előtt és a színfalak mögött is. Ő jegyzi mindig idők talán egyik legjobb romantikus vígjátékát, a Harry és Sally-t, de ott van még A szerelem hullámhosszán, A szerelem hálójában, a Julie & Julia - Két nő, egy recept, a Féltékenység és a Női vonalak: "Igyekszem olyan történeteket írni a nőknek, amelyek olyan bonyolultak és érdekesek, mint valójában ők maguk".
Már szülei is a The Liberal Party tagjai voltak, és felszólaltak a rabszolgaság ellen és a nők szavazati joga mellett, a kis Emmeline pedig alig volt 14 évesen, amikor részt vett a nők választójogát támogató gyűléseken. 1999-ben a Time magazin Emmeline-t a 20. század 100 legfontosabb embere közé sorolta, mondván: „Korunkban ő vált a nők hangjává, a társadalomnak egy új mintát mutatott, ahonnan már nem volt visszaút". Emmeline 1903-ban alapította meg a Women’s Social and Political Union (WSPU) polgári radikális nőmozgalmat, amelyet kezdetben a passzív ellenállás jellemzett. Később azonban a brit nőmozgalom hírhedt, militáns szárnyává vált. Egyre több agresszív szüfrazsett keltett félelmet az angol politikusokban: megzavarták a választási gyűléseket, a börtönben éhségsztrájkba kezdtek, hogy kikényszerítsék szabadon bocsátásukat. „A tettek kellenek, nem a szavak" - ez volt állandó mottója. A mozgalomnak az első világháború vetett véget, majd 1918 novemberében a 21 éves nők passzív, a 30. évüket betöltött nők aktív választójogot kaptak. 1928. július 2-án, Emmeline halála után három héttel az általános választójogot kiterjesztették a nőkre is.
Malála Júszafzai Nobel-békedíjas pakisztáni születésű emberjogi aktivista, a lányok tanuláshoz való jogáért küzd. 2012. október 9-én tálib szélsőségesek merényletet követtek el ellene. Egy iskolabuszon utazott, amikor az egyik fegyveres megkérdezte a nevét, majd háromszor fejbe lőtte. A bűne? Beszélgetés a lányok oktatásáról. Ő az első pakisztáni Nobel-díjas, és egyben minden idők eddigi legfiatalabbja, aki megkapta ezt az elismerést. Mindeközben a tálibok továbbra is célpontnak tekintik és szerintük csak azért kapott Nobel-díjat, mert iszlámellenes a tevékenysége.
A radioaktivitás úttörő kutatója, aki a párizsi Sorbonne első női professzora volt, azonkívül elsőnek kapott kétszer Nobel-díjat a fizika, illetve a kémia területein végzett munkájáért. Marie egész karrierje során küzdött a szexizmussal: „Gyakran megkérdőjelezték, különösen a nők, hogy hogyan tudnám összeegyeztetni a családi életet a tudományos pályával”. A kritikák azonban sosem bizonytalanították el. Igazán bátor nő volt, aki a világháború alatt még a mentőket is segített röntgenberendezésekkel, a katonák jobb kivizsgálása érdekében, amiket maga szállított a frontvonalra.
1963-ban Valentina, a Szovjetunió egykori textilmunkása lett az első nő az űrben. Sőt! Az első, aki 48 alkalommal kerülte meg a Földet. Maga mögé utasítva ezzel az előző négy amerikai űrhajóst – mindannyian férfiak –, összesen 36 megkerüléssel. Több repülési időt jegyzett, mint az összes előtte repült amerikai űrhajós összesített ideje, és ekkor Valentina mindössze 26 éves volt. Amikor 1962-ben kiválasztották az űrprogramban való részvételre, ő volt az első, akit tesztrepülési tapasztalatok nélkül választottak ki űrrepülésre. A Holdon egy krátert neveztek el róla.
Amelia Earhart szárnyakat adott a nőknek. Szó szerint! Ő volt az első női pilóta, aki 1928-ban egyedül repült át az Atlanti-óceánt, ő volt a hatodik nő, aki pilótaengedélyt kapott a világon. 1929-ben vezető szerepet játszott a Ninety-Nines szervezet megalakulásában, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy minél több nővel ismertessék meg a repülést (a név onnan ered, hogy akkoriban 117 amerikai nőnek volt pilótaigazolványa, és közülük 99-en tagjai lettek a szervezetnek).
Coco Chanel nemcsak saját magánéletével és karrierjével ment szembe az akkori nemi normákkal, hanem ruháival szabaddá tette a nőket. Formabontó sziluetteket tervezett, könnyedebb viseletek, amik elmosták a férfi- és a női ruhák határait: breton felsők, környakú pulóverek, nadrágok, lapos sarkú cipők és öltönyök.
I. Erzsébet az egyik legrettegettebb király lánya volt, aki valaha Anglia trónján ült, és egy királynő, akinek lenyűgöző intellektusa és bája kettészakította az egyházat. Erzsébet Anglia egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő uralkodója lett (44 évig uralkodott), közben pedig helyreállította országában a stabilitást. És a legjobb? Mindezt úgy tette, hogy nem volt mellette egyetlen férfi sem. Ehelyett Erzsébet kijelentette, hogy ő Angliához ment feleségül.
Edith Cavell brit ápolónő, a belga ápolónőképzés megteremtője, akit az első világháborúban a Belgiumot megszálló német csapatok kivégeztek, mert segített több száz brit, francia és belga katonának megszökni. Edith minden megkülönböztetés nélkül segítette az első világháború katonáit, nem érdekelte, hogy ki melyik oldalon áll, valamint több mint 200 szövetséges katonát csempészett ki Belgiumból, mondván: „Nem tudom megállni, ha megmentendő életet látok”.