Forrás: Az 1958-as regény írója, Truman Capote mindenképpen Marilyn Monroet szerette volna Holly szerepében látni, ám a szőke színésznő tanácsadója, Paula Strasberg inkább lebeszélte Marilynt a filmről, mondván, nem éppen jó fényben tünteti fel őt, ha egy "éjszakai lány" szerepében tetszeleg. Capote utálta a stúdió végső döntését és úgy nyilatkozott, hogy az Álom luxuskivetelben a legrosszabb film, amit valaha látott. Egy későbbi, felmerülő remake esetében pedig úgy nyilatkozott, hogy szerinte Tuesday Weld vagy Jodie Foster lenne a legideálisabb választás a női főszerepre.

Forrás: Az akkor 26 éves Shirley MacLaine és a 27 éves Kim Novak neve is felmerült Holly szerepére. Később mindketten úgy nyilatkoztak, hogy már bánják, hogy akkor nemet mondtak.

Forrás: A rendező a 30 éves Steve McQueent szerette volna Paul szerepére, ám az akkoriban még feltörekvő színészt szerződés kötötte az egyik csatornához, és az éppen futó sorozata, a Wanted: Dead or Alive készítői hallani sem akartak arról, hogy mellőzniük kelljen McQueent a szériából. Így végül nemet mondott a szerepre. Ekkor került szóba az akkor 35 éves Tony Curtis neve, aki ekkor már túl volt egyik ikonikus alakításán, a Van, aki forrón szereti című filmben, és bár a színészt nagyon érdekelte Paul szerepe, a producereket annál kevésbé ejtette ámulatba a Tony lelkesedése.

Forrás: A film rendezője, Blake Edwards szinte már könyörgött a producereknek, hogy ne George Peppardnak adják Paul szerepét, ám a fohász süket fülekre talált. Végül az amerikai színész játszotta el Holly szerelmét, ami Audreynak szintúgy egy nehéz feladat volt, már-már idegesítette partnere személye, és az is, hogy mindent túlelemzett a forgatáson.

Forrás: Holly híres kis fekete ruháját Hubert de Givenchy tervezte. 2006-ban a Christie's aukciósháznál árverezték el, több mint 900 000 dollárért (akkori árfolyamon ez 176 millió forintot jelentett). Audrey Hepburn és Givenchy egyébként már korábban is együtt dolgozott, az 1954-es Sabrina, az 1957-es Funny Face, és a szintúgy 1957-es Délutáni szerelem című filmekben.

Forrás: Az 1837-ben alapított Tiffany & Co. több mint 100 éves fennállása óta először, kizárólag a film kedvéért nyitott ki vasárnap. 40 fegyveres őr őrizte az ékszereket a földön fekve a képkockák rögzítésekor, hogy egy jelentben sem látszódjanak véletlenül se.

A fotón Audrey mögött a Tiffany alapítójának dédunokája, Henry B. Platt látható.

Forrás: Holly lakásának belső jelenetei a Paramount stúdiójában forgatták, de a kültére jeleneteket az Upper East Side-on, az East 71st szám alatt található ház előtt vették fel, amit 2014-ben adtak el 7,4 millió dollárért (ami akkor árfolyamon több mint 1,6 milliárd forint volt).

Forrás: A korábban már említett Moon River című dalt Johnny Mercer dalszövegíró kezdetben Blue Rivernek nevezte el, aztán rájött, hogy már vannak más dalok is ezzel a címmel. A zeneszerző Henry Mancini egy hónapot töltött azzal, hogy kitalálja a megfelelő dallamot, később pedig úgy nyilatkozott, hogy ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha is írnia kellett, ugyanis nem tudott rájönni, hogy mit énekeljen Holly a tűzlépcső tetején. Egy történet szerint a Paramount Pictures elnöke, Marty Rankin a film első próbavetítése után azt mondta, ki kell venni a dalt az alkotásból, amire Audrey azt mondta, hogy csak a holttestén keresztül. Emellett pedig számos legenda kering még a dal körül, de a lényeg mégis az, hogy a Moon River maradt és Johnny Mercer az 1962-ben át is vehette érte a Legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat.

Forrás: A filmben látható kis összejövetel 6 napot vett igénybe a forgatáson. A vendégeket játszó statiszták mind a rendező barátai voltak, igazi pezsgőt ittak, és emellett körülbelül 454 liter üdítő, 60 karton cigaretta, és megszámlálhatatlanul sok virsli, felvágott, chips, mártogatós, és szendvics fogyott.

Forrás: A regény írója, Truman Capote egy 1968-as interjúban elárulta, hogy a szóbeszéddel ellentétben Holly nem volt call-girl. Nem volt munkája, így elkísérte a gazdag férfiakat a legjobb éttermekbe, éjszakai klubokba, azzal a feltétellel, ha az urak valamilyen ajándékkal, esetlegesen ékszerrel, vagy csekkel hálálják meg társaságát, és ha néhanapján úgy alakult, akkor akár még egy éjszakára is vele tarthattak. Az író ezt találóan az "amerikai gésa" jelzővel festette le.