"Bárcsak elmondhattam volna magamnak, hogy ne utáljam ennyire a küldőmet. Már kisgyermekként (különösen a lányok esetében) azt üzenik nekünk, hogy illeszkedjünk be a kor szépségideáljába. Ennek megfelelően készülnek a játékbabáink, rajzfilmfigurák, a reklámokban és filmekben pedig jellemzően fehér bőrű, selymes hajú, nagy mellű, vékony derekú nők szerepelnek, és csak rájuk mondják azt: gyönyörű. A fiúk és a lányok általában már igen hamar kezdik felvenni a mérgező nemi sztereotípiákat, még ha tudat alatt is. Fiatal korunktól kezdve a szüleink, a társadalom, az azonos és ellenkező neműek, a tanárok... Mindenki bírálja a megjelenésünket, a súlyunkat és sok más felületes tulajdonságot, amelyeknek semmi közük a teljesítményhez, az erkölcsi értékhez, és kompetenciához. Egy vizuális hazugságban növünk fel, miközben nem is ez számít igazán."

"Gyerekkoromban mindig fiús lány voltam. Játszottam a sárban, és szerettem mindenféle sportot. Ez később oda vezetett, hogy egy szókimondó, agresszív, versenyorientált, csípősnyelvű, sokszor igazán nem PC fejvadász lett belőlem. Soha nem engedtem, hogy mások véleménye az utamba álljon, hiába mondták rám, hogy főnökösködő, rámenős, és nyers vagyok. Tudom, mit akarok az élettől, és soha nem hagyom, hogy valaki megmondja nekem, mit és hogyan kéne. Azt csinálom, amiben rohadtul jó vagyok, és ezt tudom is magamról. Amíg nem követek el erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgot, senkinek nincs joga ítélkezni felettem. Menj bátorsággal és beszélj. Túl sok embert ismerek, akik soha nem mondja ki, amit gondol, akik mindig aggódnak, hogy mások mit gondolnak róluk. Bár úgy gondolják, hogy mások szemében szimpatikusak lesznek ezzel, valójában aki sosem mer konfrontálódni, azt sosem fogják eredetinek, érdekesnek, és emlékezetesnek tartani."

"A középiskolában és a főiskolán csak kézzel fogható tudást oktatnak, ezért is sajnálom, hogy el kellett telnie 22 évnek az életemből, mire először olyan könyvek kerültek a kezembe, amik a vonzás törvényéről, az önbizalomról és a magabiztosság kiépítéséről, mentális egészségről és életvezetési tanácsokról szóltak, melyek mind segítettek azzá válni, aki ma vagyok. Az irodalmi művek nem tudják megadni azt a hitet és önbizalmat ami igazából kell a mai világhoz. Stephen Covey, Dale Carnegie, Rhonda Byrne, Robert Kiyosaki, és Zig Ziglar - bárcsak az ő könyveik szerepelnénk a tantervben az Üvöltő szelek helyett."

"Az áldozat és a késleltetett kielégülés a hosszú távú siker, gazdagság és boldogság kulcsa. Nagy egóm van, ezért kordában kell tartanom. Ahelyett, hogy egy Ferrarit vezetnék, drága ruhákban járnék, igyekszem meglátni az élet apró szépségeit, utazom, és takarékosan étkezem. Egy használt Chevy Equinox-ot vezetek, ami nem minden. Minden erőmmel azon vagyok, hogy leküzdjem az állandó késztetésem a lustálkodásra és egész napos sorozatnézésre. Sokszor nyerek, máskor viszont rengeteg időt veszítek el hasonló haszontalan tevékenységek miatt. Minden nap megküzdök azzal, hogy korán felébredjek, hogy betartsam az edzésprogramomat, hogy kerüljem a fehér kenyeret és más szénhidrátokat, amelyek hátráltatna abban, hogy elérjem a vágyott alakot. Bármennyire is nehéz és szinte lehetetlen állandóan hatástalan önmagad ellen, ha a régi szokásaitól való függőséggel küzdesz, ne hagyd abba a próbálkozást. Továbbra is higgy abban a célban, amit kitűztél magad elé. Végső soron az élet nem bonyolult, csak az elménk zavarja, demoralizálja és kínozza. Győzd le az elméd, és megváltoztatod a valóságod."