Hollywood rendszerint biztos benne, hogy minden kézenfekvő történetet kicsit meg kell forgatni. Ez történt a kilencvenes években szárnyra kapó feljelentési hullám közepén: a sorozatos női bejelentések túl egyhangúak, képzeljük el fordítva! A Zaklatásban így a csábos Meredith (Demi Moore) veti ki a hálóját – azaz bombatestét – becsületes beosztottjára, a családos Tomra (Michael Douglas), egója pedig képtelen elviselni, amikor a férfi nemet mond neki. Az ügy a bíróságon köt ki, ahol hamarosan igazat adnak az egyik félnek, de persze kiderül, a játszma még korántsem ért véget… Ha nem is a világ legjobb filmjéről beszélünk, a Zaklatás igen szórakoztató thriller, amiben jó érzés egymás kíméletlen ellenfeleként látni az akkori idők filmiparának két legnagyobb csillagát, és az alapötletből valószínűleg a Förtelmes főnökök forgatókönyvírói is sokat hasznosítottak.
A szatirikus animációs sorozat harminchetedik epizódja az Amerikában betegesen elharapózott feljelentgetésmánia paródiája. A pereskedés nagy királyság, vallja az osztálytársát, Stant és saját iskoláját is kifosztó Eric Cartman, aki a seggnyaló szó használata miatt perel mindenkit gatyáig, igaz, saját pisztolycsöve nemsokára ellene fordul. A szakértő-felvilágosító Panda az agyatlan bürokratát karikírozza, a jogász gyorsabban megszedi magát, mint alig húsz évvel később Mészáros Lőrinc, a bírónő a gondolkodás bármiféle jele nélkül tudja le az abszurdnál abszurdabb ügyeket, a gyerekek az iskolába is ügyvéddel járnak, és a végén a törvényszék már a Mindenki kontra Mindenki üggyel kénytelen megbirkózni. Ahogy a sorozatban megszokott, a szörnyűséges felnőtt társadalommal szemben a koraérett nyolcévesek oldják meg a helyzetet, és igyekeznek az ésszerűséget megoltalmazni a nagykorúnak csúfolt világ torz túlkapásaitól.
Kevin Spacey súlyos molesztálási ügybe keveredett az utóbbi években, rá is ment a karrierje, de volt idő, amikor őt inzultálták. Legalábbis a filmvásznon. A harcos halálbüntetés-ellenes egyetemi tanár, David Gale szörnyű bűnténybe keveredik, nemcsak szexuális zaklatással, de gyilkossággal is megvádolják. Most a halálsoron vár az ítéletvégrehajtásra, meg arra, hogy az újságíró Bitsey (Kate Winslet) tegyen valamit az érdekében. Tesz is, bár Gale elvárásai egészen mások, mint amire a néző számítana. Furcsa mai szemmel nézni az egyébként remekbe szabott thriller-drámát: egyik tanulsága, hogy hiába igyekszünk függetleníteni egymástól a szerepet és a színészt, a szomorú valóságról való tudás komoly gátat szab az értelmezési horizontnak.
A 2017-es websorozat a tinédzserek kedvence lett, pedig egyáltalán nem könnyű témát dolgoz fel. Hannah Baker (Katherine Langford) öngyilkossága után barátja, Clay Jensen (Dylan Minnette) videokazettákat talál a lány lakása előtt, melyen Hannah halálának tizenhárom mozgóképesített oka szerepel. Az iskolai zaklatás megsemmisítőbb lehet, mint egy gyomorszájon rúgás, és számos platformon működik: házibulin, utcán, tanteremben, közösségi oldalakon, ölthet verbális, fizikai, vagy szexuális formát. Hannah mindegyikből masszív adagot kap, melynek akár a fele is elég lehet ahhoz, hogy egy érzékeny fiatal arra jusson, ilyen világban lehetetlen élni. Külön tanulságos, hogy a felnőttek mennyire lepöccintik magukról a problémát: vagy észre sem veszik, mi történik, vagy bagatellizálják, legrosszabb esetben pedig áthárítják a felelősséget az áldozatra, mintha a világon bárki is megérdemelné a kíméletlen és sorozatos bántalmazást.
Mészáros Eszter (Herr Szilvia) átlagos tinilány, aki lilára festi a haját, sok animét néz, és kicsit magányosnak érzi magát a világban. Egyedül az angoltanáránál (Polgár Csaba) talál megértésre, aki azonban váratlanul bejelenti, hogy elhagyja az iskolát és Londonba költözik. A kapcsolat mégsem szakad meg, sőt, gyökeresen új irányt vesz az interneten: majd hamarosan feltűnik a képben Peti, az iskola „lúzere” is (Vajda Kristóf). A Remélem, legközelebb… több szemszöggel dolgozó, komoly dramaturgiai meglepetést tartogató, találtfilmes stilben forgatott dráma, ami Mácsai Pál nyúlfarknyi jelenetével megnevetteti a közönséget, de alapvetően szívszorító hangvételben beszél a fiatalkorúak érzelmi bizonytalanságáról és útkereséséről. Ráadásul hitelesen mutatja meg, hogyan alakul ki a kóros érzelmi függés fokról fokra, milyen feneketlen szakadékot nyithat meg, ha valaki enged az irigységnek és a féltékenységnek. Érdemes elvinni rá gyereket, unokát, tanítványt, sokat tanulhatnak belőle, még akkor is, ha a thrilleres csavar valószínűleg ritkán fordul elő az életben.