Gyémántokat villogtató milliomosnő (Audrey Tautou) tévedésből egy egyszerű bármixert (Gad Elmaleh) vesz célba, de annyira, hogy az még a Francia Riviérára is utánamegy? Klasszikus komédia-alapanyag, méghozzá nem véletlenül, hiszen a rendezőt bevallása szerint az Álom luxuskivitelben ihlette meg a forgatókönyv írásakor. A cselekmény nem túl píszí: a női szereplők nyilvánvalóan csak akkor tehetnek szert sok pénzre és drága smukkokra, ha tudják, kit kell elszédíteni. De ami az Azúr-parton történik, az ott is marad.
Ízlés szerint fűszerezve (2018, Francesco Falaschi)
Szívmelengető, finoman szellemes alkotás egy impulzuskontroll-problémával küszködő sztárséf és egy fiatalember szinergiájáról. Arturo (Vinicio Marchioni) lusta kényszerből végez közösségi munkát, élete azonban megváltozik, amikor megismeri Guidót, az ambiciózus szakácstehetséget. Guido (Luigi Fedele) Asperger-szindrómája miatt nehezen illeszkedik bele a való világba, nem érti a humort, az iróniát, lexikális ismereteivel megszégyeníti a Google-t is, rítusaihoz görcsösen ragaszkodik és kerüli a testi érintkezést. Viszont tökéletes ízlelése van. A csodálatos toszkánai tájakon játszódó gasztro-, szerelmi és barátságtörténeten sokat mosolygunk, néha hangosan nevetünk: épp annyit teljesít, amennyit ígér, és azt száz százalékosan.
Shirley Valentine (1989, Lewis Gilbert)
A londoni háziasszony utcahosszal előzi meg a boldogulását mediterrán tájakon kereső asszonyhősök tucatjait mind időben, mind minőségben. Shirley (Pauline Collins) nem úgy néz ki, mint Julia Roberts, a pénztárcája laposabb, a férje kopaszabb, álomkarrier helyett pedig tojásrántottát süt, naphosszat takarít, és a lakása falával beszélget. Még egy rövid görögországi utazásra is olyan nehezen mond igent, mintha a Mount Everestre invitálnák. Ezt a depressziós és sótlan teremtést mégis megváltoztatja egy férfi, a napfény, a tenger, és legfőképp a nehezen megtalált, jól megérdemelt önállóság. A Shirley Valentine egész valószerű komédia egy középkorú asszony önmegvalósításáról, kézzelfoghatóvá téve az orbitális közhelyet, hogy a boldogságnak nem függvénye sem a karrier, sem a szerelem, egyesegyedül a függetlenség és a belső harmónia.
A tehetséges Mr. Ripley (1999, Anthony Minghella)
Tom Ripley (Matt Damon) Olaszországba utazik, hogy megkeresse egy milliomos elcsavargott csemetéjét. A könnyed, naplopó Dicky Greenleaf (Jude Law) aranyélete egy csapásra Tom legnagyobb álma lesz: hazacipelés helyett hűséges kutyaként szegődik a fiú és annak barátnője, Marge (Gwyneth Paltrow) nyomába, tudomást se véve róla, hogy lassan a párocska agyára megy. Amikor pedig Dickv egy tengeri csónakázgatás során értésére adná, hogy másutt kereskedjék, az események súlyos fordulatot vesznek… A Patricia Highsmith regényéből készült film a napfényes, gondtalan élet vetette árnyékban játszódik: feszült történet egy jól alkalmazkodó, de súlyosan labilis és látens homoszexuális sorozatgyilkosról, aki szerint még mindig jobb hamis valakinek lenni, mint egy igazi senkinek.
Vicky Cristina Barcelona (2008, Woody Allen)
Vicky és Cristina (Rebecca Hall, Scarlett Johansson) Barcelonába keveredett amerikai egyetemisták, akik maradéktalanul szeretnék kiszívni az élet velejét: egyikük racionális és intellektuális, másikuk szenvedélyes és felfedező módon. Persze nem Woody Allen filmjéről lenne szó, ha a mesebeli spanyol környezetben nem kuszálódnának össze teljesen a szálak és az érzelmek. Az amerikai lányok józanságát és mérlegelési hajlandóságát jól kiegészíti a spanyol Javier Bardem és Penélope Cruz vadóc kettőse, akik ugyan két lábon járó sztereotípiákat alakítanak, de azt legalább nagy örömmel és szórakoztató virgoncsággal teszik.