A Julia című filmben tűnt fel egy rövid epizódszerepben. Meryl jelenetei nagy részét kivágták, szerinte előnytelen parókát kellett hordania, legszívesebben otthagyta volna az egészet. Később azonban fontos tapasztalatként emlékezett vissza a forgatásra, különösen Fonda jelenlétére, aki nagy hatással volt rá személyesen és szakmailag is. „Valószínűleg több ajtót kinyitott előttem, mint amiről tudok” – mondta róla Meryl.
Meryl úgy érezte, hogy túl gonosznak lett ábrázolva a karaktere, és többször szóvá tette, hogy a valóságban nem így viselkedik egy nő, aki gyerekelhelyezési pert indít. Például a tárgyalótermi beszédét is ő, Meryl írta, miután kifejezte elégedetlenségét amiatt, hogy a szöveg „olyan, mintha egy férfi megpróbálná elképzelni, hogy beszél egy nő”. Ezért a rendező végül engedett neki, noha a partnere, Dustin Hoffman nem volt túl boldog ettől a fejleménytől.
New Yorkban látta a Mamma Mia musicalt színpadon, és annyira odavolt érte, hogy rajongói levelet írt a szereplőknek. A levél kézről kézre járt, végül eljutott a rendezőhöz, Phyllida Lloydhoz, aki később a filmváltozatot is készítette. Ez a levél adott bátorságot is a rendezőnek, hogy megkeresse Merylt egy szerepajánlattal. A színésznő, noha klasszikusan képzett hangja van, nem volt benne biztos, hogy el tudja játszani a szerepet, de végül rábeszélték.
Streep negyven éve él házasságban Don Gummer szobrásszal és négy gyereket neveltek fel együtt. De közvetlenül a megismerkedésük előtt egy másik színésszel, a nála jó tíz évvel idősebb John Cazale-lal élt együtt, akiről sajnos időközben kiderült, hogy tüdőrákja van. Meryl emiatt vállalta el A szarvasvadász egyik főszerepét (ebből a filmből való ez a kép is), hogy ne kelljen annyi időt Johntól távol töltenie. Közben rendíthetetlenül ápolta a szerelmét, aki végül 1978 márciusában hunyt el. Streep fél évvel később már Gummer felesége volt.
A színésznő ritkán beszél Cazale-ról, de egyszer egy interjúban elmondta, hogy sosem fogja túltenni magát a halálán.