Ha szóba kerül London, nekem biztos, hogy elsőként a Beatles, Katalin hercegnő, az eső és persze Harry Potter jut elsőként az eszembe. Pedig ez a város, ahogy ezt újra bebizonyította, ennél sokkal, de sokkal több.
Azok a tiszta utcák, az icipici és nem annyira pici könyvesboltok, a helyi designerek egyedi boltjai és a világmárkáktól zsúfolt bevásárló utcák, ahol a Bentleyk és Ferrarik úgy lepik el az utakat, mint a megboldogult '80-as években itthon a trabantok, mind egyedi és utánozhatatlan atmoszférával telítik a várost és mindenkit, aki épp, ha csak egy pár napra is, de benne él.
És akkor még meg sem említettem az egymást érő színházak világsztárokat felvonultató előadásait, ahol a szexi angol akcentus minden darabot felejthetetlenné tesz, és amitől minden annyival szofisztikáltabbnak és művészibbnek tűnik.
És nyakunkba vettük a várost…
A város maga egy olvasztótégely. Nincs olyan világkonyha, amit itt ne próbálhatnánk ki, és ez Londonban tényleg nem az olasz vagy kínai éttermekben merül ki. Itt nem kell vadászni a brazil, indiai vagy akár perzsa finomságokra, bármi bárhol elérhető és ez a bárok kínálatára is igaz. Csak nem bármikor.
Bár jártam már Londonban, még soha nem tűnt fel, hogy itt bizony éjfél körül minden bezár, és sem ételt, sem italt nem tudsz már szerezni. Persze vannak klubok, de ha valaki próbált már protekció nélkül bejutni egy ilyen helyre, tudhatja, ez a rokkant bagoly esete az erdőtűzzel. Bocs London, de az éjszakai élet nem az erősséged… Viszont szerencse, hogy ezt sok minden mással kárpótolod! Úgyhogy ha Londonban vagyunk tegyünk úgy, mint a londoniak: tervezzük az estét éjfélig és zsúfoljunk bele mindent ami belefér.
London Fashion Day
A londoni divat szerintem leginkább a férfiaknak kedvez (sehol nem lehet annyi klasszikusan elegáns, kifinomultan jól öltözködő férfit látni, mint itt).
A Jermyn Street a leghíresebb bevásárló utca a férfiaknak. Szabóságok, ingre, nyakkendőre, oxford cipőkre specializálódott kis butikok várják a férfiakat és a türelmesebb nőket már több száz éve. A kalapos mellett egy kis borbély üzlet, és ki gondolta volna, hogy pochettekkel is meg lehet tölteni egy egész üzletet. Az árak az egekben, de ilyet nem sok helyen látni, itt minden tényleg a férfiakról szól. Kihagyhatatlan.
A legegyértelműbb választás egy shopping túrára, ha csak nem egy lakás árát szeretnénk elkölteni, valószínűleg a Covent Garden és annak környéke lehet, ahol a nemzetközi brandek mellett egy-egy nagyobb angol cég is megtalálható, na meg minden, ami kicsit punk és cool, mint a Ray Ban, vagy a Dr. Martens.
Ha a fast-fashion márkákra vágyunk, irány az Oxford Street! Zara Home, H&M, Massimo Dutti, és még sokan mások háztömbnyi területeken várják a vásárlókat. Itt minden megvan ami egy turistának Londonról eszébe jut: tömeg, eső, emeletes buszok és taxik küzdenek egymással szüntelen forgatagban. Még jó, hogy mindenki kedves és segítőkész.
Ha csak kíváncsiságból is, de meg szeretnénk nézni hol vásárol a londoni upperclass, sehol nem találunk több luxusmárkát, mint a New Bond Sreeten. Az utca lehengerlően hangulatos, az üzletek nem hivalkodóak, barátságos méretük és barátságos eladóik senkit sem rettentenek el. Az utca különlegessége pedig egyértelműen a Victoria’s Secret négy emeletnyi paradicsoma, ami 1600 m2-en kínálja a márka összes létező termékét. Órákat lehet itt eltölteni.
Aztán ott van az alternatív London az alternatív tervezőkkel. Nem biztos, hogy ismertek, de biztos, hogy az angolság minden cseppje bennük van. A Sohóban és a Covent Garden környékén tökéletesen kiegészítik egymást a nagyobb amerikai vagy nemzetközi márkákkal is, mint a Diesel, vagy az Urban Outfitters, a hangsúly itt tényleg az egyediségen van. Ha épp nem esik az eső, városnézésnek is tökéletes, fel sem tűnik a sok-sok kilométer amit megteszünk. A fáradalmakat forrócsokira szakosodott kis bárokban, vagy épp egy asztroboltban is kipihenhetjük.
V. Henrik, vagy amiért valójában jöttünk
Ez az egész hétvége nem valósulhatott volna meg Jude Law nélkül. Miatta szerveztük meg az egészet, és leírhatatlan, mennyire megérte.
Már maga a londoni színházak hangulata, az a miniatűr, de annál magasabb tér, ahol az ember biztos, hogy 10 méter távolságon belül ül a színpadtól, ha 6 emelet magasan is. Itt nincs kiöltözés, feszengés, mindenki a darab miatt jön (na jó, vagy inkább Jude miatt) és nem azért, hogy egymást méregesse.
Cukorka és üdítő a nézőtéren, feszült figyelem, hogy legalább a negyedét megértsd a shakespeare-i angolnak (amit amúgy a britek sem értenek nagyon) és aztán Jude és a szerelmi jelenet, ahol hirtelen mindent értesz (tudtam, hogy egyszer hasznát veszem a sok csöpögős filmnek, amiben eredeti nyelven néztem őt!).
És jöhet a 40 perc feszült várakozás a művészbejárónál, szigorúan lábujjhegyen, mert hát az a pletyka járja, hogy nem túl magas, és mi van ha lemaradok. De megérte!
Amikor végre kijött azon a kék ajtón, majdnem sikítottam. A mosoly szinte ráfagyott az arcomra, és furakodtam a lopott “közös” képért. De hát egy igazi rajongó mindent megtesz, úgyhogy elkészült a kép és én a 7. mennyországban voltam és vagyok azóta is.
ide!