Egyszer és utoljára leírjuk, milyenek az Y generáció tagjai a nagykönyv szerint. (Elöljáróban megjegyeznénk, hogy mi, a szerkesztők is ide tartozunk.)
- magabiztosak
- optimisták
- szeretnek csapatban dolgozni
- van véleményük
- vágynak az újdonságokra
- nem tárgyi dolgoknak örülnek
- élményeket szeretnének halmozni
Itt jegyeznénk meg, hogy elég röhejes a digitális bennszülöttek elnevezés csak azért, mert jobban kezeljük a telefont, meg a számítógépet, mint azok, akik kitalálták. Továbbá visszautasítjuk Oleksinski fiatalokra tett jó néhány megjegyzését. Az, hogy csak az okostelefon érdekel minket, hogy kritizálunk mindent, hogy csak online identitásokat hozunk létre, a való életben pedig nem boldogulunk, nem igaz.
Az Akadémiának valamit ki kell találnia, mert az egy dolog, hogy most az Y generáció tagjait alig érik el, de mire a Z odaér korban, már azt se fogja tudni mi az az Oscar.
Az Y gen értetlenül áll a díjátadó előtt
Tény és való, hogy járnak moziba az emberek, mert ez egy jó program. De kedves olvasók, tegyétek a kezeteket a szívetekre. Hány filmet néztetek meg illegálisan online? Hány sorozatot töltöttetek le és hány reggel ébredtetek arra, hogy a Netflixre aludtatok el? Ha összeszámoljuk, hogy digitális platformon mennyi filmet nézünk, akkor az olyan sokszor nagyobb szám lesz, hogy a mozizás lehajtott fejjel elbújhat. Vannak, akik rendszeresen járnak moziba, de mi a helyzet azokkal, aki fáradtan hazaérnek és az ágyban jólesően bekapcsolják a laptopon a kedvenc filmjüket?
Ahha-ahha
Jó lenne őket is elérni – gondolhatják a fejesek az Akadémián –, de ez a jelenlegi kondíciókkal lehetetlen lesz. Szuper, hogy live is nézhetjük, még az is lehet, hogy pár percre majd belelesnek a lelkesek, de mi fog történni? Emberek órák hosszat beszélnek? Semmi sértés a kérdésben, az Y generációt tolmácsojuk. Azt írják az okos fórumokon, hogy az ipszilonok képzik az átmenetet az offline és az online között, de ennek mi köze a fogyasztási szokásainkhoz? Ha a tudósok azt szeretnék hallani, hogy olvasunk könyvet és magazint, hajlandóak vagyunk elmenni egy kiállításra vagy megbámulni egy plakátot, akkor tessék, elmondtuk. Ugyanakkor a közösségi médián éljük a napjainkat és nem kizárólag azért, hogy frusztráltak legyünk és mehessünk a pszichológushoz. Válaszokat keresünk és itt fórumozunk. Ez pedig úgy kapcsolódik jelen díjátadóhoz, hogy amikor a sztárok előre felrakják a ruhákat, amikben megjelennek, amikor live közvetítik az érzéseiket, nem tudjuk elhinni, hogy a vörös szőnyegen még történik valami.
A konkluzió
Hogy ne csak egy, az online térbe küldött felütés legyen ez a vélemény, megkérdezzük: mi lenne, ha az Oscar túllépne a tévé, meg a live csodáján? Mi lenne, ha a social csatornán is csodát tennének és meglepnének végre minket? Mi lenne, ha sikerülne oda olyan tartalmat feltenni, amitől eldobjuk az agyunkat? A legfőbb pedig, mi lenne, ha olyan filmeket jelölnének nagyobb arányban, ami a mi élethelyzeteinkkel kapcsolatos? Ami a mi jelenlegi képi világunkra is reflektál? Innen, a távolból üzenik az Y generáció tagja, hogy nem véletlenül a Netflix köt le minket.
(Most szórjatok meg minket kővel. Tudjuk, hogy a Roma című, rengeteg jelölést kapott filmet csak a Netflixen lehetett megnézni és ez volt az első olyan mozivászonra szánt film, aminek végül a Netflixen volt a premierje.)