Exkluzív: Lakatos Márk a lisszaboni divathétről blogol #1

"Azért szuper az idei influenza vírus, mert istenien kitart az egész szezon alatt. Alig van a baráti körömben olyan, akit hosszabb-rövidebb időre ne kapott volna el. Persze én is az ünnepek után két napra ágynak dőltem, de nem engedtem magamnak igazán időt arra, hogy nyugalomban végig izzadjak egy hetet. Pedig már a régiek is tudták: gyógyszerrel hét nap alatt elmúlik, kezelés nélkül vagy egy hétig is eltart.
Így aztán az elmúlt két és fél hónapban néha búvópatakként fel-felütötte a fejét bennem az féltérdre kényszerített kórság, ezért kicsit aggodalommal néztem a lisszaboni utazásom elé. Múlt hétvégén fájt minden tagom, gyengének éreztem magam, a fejem összes nyílásából…na azt hiszem ennyi épp elég is. Mégis csak divatról és stílusos életről szeretnék itt értekezni.

Lisszaboni tetők szikrázó tavaszi napfényben. Entretanto Bar a Hotel do Chiado legtetején

Extra C- és D-vitamin adaggal felszerelve (számítottam a napsütésre), mindenféle gyógyszerrel felpakolva felszálltam a repülőre… és végigszenvedtem a majd’ négy órás utat. Nem kívánom senkinek! Még az ellenségeimnek sem. Mint az a bizonyos kicsavart felmosórongy hagytam el a repteret és belegondoltam, hogy milyen jó ötlet is volt 2 nappal a Moda Lisboa divatbemutatói előtt érkezni. A repülőjegy foglalásakor még jó ötletnek látszott.

Taxiban a Moda Lisboa helyszínére

Azt terveztem, hogy a legújabb portugál divat bemutatása mellett a kedvenc lisszaboni helyeimről is írok. A vagány cuccok mellett a menő éttermek, szexi boltok és izgalmas helyszínek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a portugál fővárosba bárki első látásra beleszerethessen. Ahogy velem is megtörtént első alkalommal. Persze nem csak a városba szerettem bele. De ez egy másik poszt témája lehetne. Kedves emberek, romantikus dombok, sok-sok titokkal teli épület, szöglet, ablak, ajtó és padlás. Hihetetlen panorámába botlok a város legelrejtettebb részein is. A Tagus folyó partján, a Barrio Alto vagy a Chiado emelkedőin és az azokon felkapaszkodó, levegő után kapkodó, kopott villamosokról is a csillámló vízig guruló utcákat látom vagy a régi cserepekkel, kék mázas csempékkel díszített házak, templomok, kolostorok csoportjait. Rendetlenül sorakoznak a szűken kanyargó, meredek utcákon vagy dekadens társaságot alkotnak a pezsgő terek kioszkjai körül.

Az Avenida Liberdade forgalmában egy kis paradicsomi hangulat: Hotel Valverde koktél party drága újságíró barátaimmal

Ilyenkor márciusban, kis szerencsével, már ezerrel süt a nap, csillogó hullámokban táncol a folyó, friss a levegő és midenki bizsereg a tavaszi zsongástól. Ki így, ki úgy. Egyéni vérmérséklet szerint. Az én vérem jelen esetben forró volt, de inkább a hőemelkedésnek tudtam be. Gondoltam, gyorsan ágyba bújok és kialszom magam másnapra. Megcsörrent a telefon. Carlos barátom hívott, hogy pattanjak taxiba és szuper titkosan érkezzek meg hozzá egy meglepetés baráti vacsorára. Próbáltam kimenteni magam, de nem hatotta meg a közép-európai influenza virus kegyetlenségéről tartott kiselőadásom. Köhécseltem, elhaló hangon lamentáltam, de ez is hidegen hagyta. Majd bedobta a tutit: Ő is ott lesz. Mármint az az Ő. Az a bizonyos, akibe a város mellett belszerettem néhány éve az első találkozás alkalmával. Na jó, ez övön aluli volt, Carlos!

Ikonikus kép a Hotel Barrio Alto teraszáról. A legjobb reggeli kávé és egy pohár peszgő. Indulhat a nap!

Megittam a nem “nem mondom meg milyen márkájú” forró italomat, lezuhanyoztam, felöltöztem, majd levert a víz, újra lezuhanyoztam és új outfit került elő a bőröndből. Aztán kicsit lenyugodtam és elindultam. Meu Deus! Nem tudtál volna várni a találkozással addig, amíg egy kicsit jobb formában leszek? Tényleg ezzel a zombie fejjel kell a meglepetés vacsin megjelenjek? Kösz! Titkos ezoterikus üzenetet véltem felfedezni ebben a váratlan fordulatban, de aztán ezt is betudtam a hőemelkedésnek. Végül is ezt a szálat már elvarrtam, megsirattam, elraktam a fájóan kellemes emlékek közé.

2015-03-13 20.36.10

Akkor mi ez a furcsa bizsergés? A nosztalgikus portugál népnek van egy olyan szava, ami más nyelvben nem létezik: Saudade. Ezt a legjobban a “kellemesen fájó hiányérzet” szörnyen hangzó kifejezésével fordíthatnánk le, de ha valaki hallgatott már fado énekest, akkor nyelvtudás nélkül is pontosan megérti, miről van szó. Semmit nem kellett várnom ettől a találkozástól, de mégis, a taxiban feltűnően hangosan próbáltam a sofőrrel portugálul beszédbe elegyedni, csacsogtam, marhaságokat mondtam félig spanyolul, félig olaszul. Néha eltaláltam egy-két portugál kifejezést is. Csodálatos társaság lehettem.

Luis Camoes tér és a víz felé guruló utca

Aztán jött a Sorpresa!!!! Kiugrottam, mint influenzás nyúl a cilinderből, mindenki hahotázott, Carlos sunnyogott a nemlétező bajusza mögött, örültünk egymásnak, tálalhatták a spéci kolbásszal töltött citromos csirkét vele sölt zöldségekkel. Kifejezetten jó volt. Egy kis fehérbor és friss citromlé a sütés közben mennyeivé varázsolja ezt az egyszerű fogást. Csillogó szemmel vices sztorikat meséltünk, mindenki dohányzott csak én nem, de ezt nem rótták fel bűnömül. Hálás voltam érte.
És hogy mi történt ezenkívül meg a három üveg finom Duoro vörösboron kívül? Hát nagyon őszintén megmondom, semmi. Viszont Ő vitt haza kocsival és megbeszéltük, hogy másnap együtt ebédelünk a kedvenc kis japán éttermében. Na tessék! Lisszaboni láz folyt.köv."

A következő részben a legjbb kifutós pillanatokat is megmutatjuk, Fotó: modalisboa.pt

MÉG TÖBB BLOGBEJEGYZÉS LAKATOS MÁRKTÓL TESTVÉRLAPUNK, A JOY WEBOLDALÁN!