Szégyellem magam a bennem lakozó lázadó tinédzser miatt, de nem akarok olyan lenni, mint anyám. Nem jön be a humora (van egyáltalán neki?), a világról alkotott nézete se egyezik az enyémmel, de ami még ennél is jobban riaszt, hogy úgy fog a külsőm megöregedni, mint az övé.
NEM AKAROK OLYAN LENNI MINT Ő.
És mégis, bármennyire erősen is koncentrálok, látom, nem fog menni ha a természetre hagyom a dolgot.
A lelki részén évek óta dolgozom, tudatosan figyelek bizonyos hangsúlyok és viselkedésformák elhagyására, és határozottan nem nyomok el olyan poénokat, amiktől mások a falra másznak (ahogy ő teszi).
Ami még a pszichológusnál is többe kerül, az viszont – be kell vallanom – , a fizikai felszín módosítása. Amióta elolvastam a kutatást, miszerint 33 évesen a nők vészesen hamar elkezdenek az anyjukra hasonlítani, mindent megteszek a számomra nem sok jóval kecsegtető jövő miatt, amit csak lehet.
A tanulmány
A kutatás, amire utaltam, megállapította, hogy az emberek 52%-a 30 és 35 év között kezd el az anyjára hasonlítani, 26%-uk 40 évesen, 22%-uk pedig 50 éves kora után. (Utóbbiak micsoda mázlisták!)
Én bizony örököltem a rossz kötőszöveteket, aminek hála hamarabb elkezdett az arcom lefelé elmozdulni és, bár nem sokan veszik észre, én tudom, hogy mi lenne, ha nem járnék esztétikai orvosi központba.
Ha nincs gyereked, el sem tudod képzelni, mi történik a női testtel akkor, ha a kötőszöveteidet nem a mázlisták egy tagjától örökölted. Mehetsz rádiófrekvenciás kezelésre, meg hullámmasszázsra és egészen hosszú nevű feszesítő kezelésekre, hiába a sport és a helyes táplálkozás. Nem haragszom, de nem akarok olyan lenni 40 éves koromban, mint anyám: és nem azért, mert ő nem szép nő, hanem azért, mert nekem van lehetőségem szkippelni az ő "hibáit".
A legmenőbb anya-lánya párosok
Trendi instamamik