„Sosem kívánnék többet, csak azt, hogy ez így maradjon” - interjú Epres Pannival

Nem tudtam nem észrevenni két visszatérő hashtaget az Instagram-oldaladat böngészve: #nekemavilagon-alegjobb és #benedeknevagyok. Kezdjük az elsővel! Mitől neked a legjobb?

Biztos, hogy elsősorban a családomtól. Mindennap azt érzem, hogy jól vagyunk. Nagy a családunk: van két gyönyörű gyerekem, a testvéremnek pedig öt, élnek a szüleim, mindenünk megvan. Sosem kívánnék többet, csak azt, hogy ez így maradjon.

A hashtag olyan, mintha ezt mindennap nyomatékosítanád magadban.

Törekszem arra, hogy ne felejtsem el. Dühít, amikor valaki azt gondolja, ez jár neki. Jár neki az egészséges gyerek, a sikeres férj, és mindez teljesen természetes. Úgy érzem, eljutottam oda, hogy meg tudom élni a pillanatokat, de ez nem volt mindig így. Fiatalabb koromban sokszor úgy éreztem, hogy kimaradok valamiből, vagy jobb lenne máshol lennem, de ez már elmúlt.

Ha végignézel a húszas, harmincas éveiden, mit látsz, hogyan változtál?

Visszafogottabb lettem, ami egyrészt kor kérdése is, de Tibornak is köszönhető. Azelőtt hangosabb, harsányabb voltam, gyereknek és kamasznak kimondottan idétlen. Sokat változtam, egyre kevésbé számít, mit gondolnak rólam, ma már el tudok engedni dolgokat és embereket, akik nem fontosak a számomra.

Tibor mennyire formált téged?

Sokat formáltunk egymáson. De úgy gondolom, akit az ember közel enged magához, az mind képes arra, hogy formálja őt. Most, negyven felett jöttem csak rá, hogy milyen nagy hatással volt rám néhány ember, például az általános iskolai tanáraim. Meg is említem őket, a Danku házaspárról van szó, utólag visszagondolva egész életemben visszacsengtek az ő szavaik, és azok a gondolatok, amiket tőlük tanultam.

Amúgy milyen gyerekkorod volt?

Nagyon kerek, nagyon szép. A szüleim ugyan elváltak, de akkor már húszéves voltam, hangos szót sosem hallottam otthon.

A teljes interjúért szerezd be az InStyle
magazin szeptemberi számát!