Veled kapcsolatban mindig az jut eszembe, hogy pontosan tudod, mire van szüksége a rajongóidnak: műfajban, témában, a közösségi médiában. Ez ösztönös, vagy kutakodsz, hogy mi találna be?
Kettős dolog. Először is minden napomat zenehallgatással kezdem és azzal is fejezem be. Emellett folyamatosan tájékozódom, csak iszom az infókat, pörgetem az Instagramot és hagyom, hogy kivetüljön a számaimban. Harmincas vagyok, így amiket például a USNKnek írok, már nem lenne hiteles a számból. Ért olyan kritika, hogy a rapper fiúk szájába adom a gondolataimat, pedig nem így megy a közös munka: megírom a számot, de ha az nem tetszik a USNKnek, megy a kukába. Volt is erre példa, mert szerintük slam poetryt írtam.
Bírod a kritikát?
Mindig azt mondom, hogy jobb, ha taps mellé kővel is dobálnak, ez a hosszú távú siker titka. Lehet, hogy nem én vagyok a legnépszerűbb előadó ebben az országban, de hogy az egyik legismertebb, az biztos. Folyamatosan meg kell dolgozni azért, hogy az ember neve fennmaradhasson.
Mit tippelsz, az elkövetkező tíz évben fel tud mutatni az ország egy énekes világsztárt?
Nem hiszem. Mindig meg lehet próbálkozni Amerikával vagy Nyugat-Európával, nekem kétszer sikerült a közelébe férkőzni: a Kedvesemmel (amivel az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe jutott – a szerk.) és a Kors reklámzenével. De ott mi csak porszemek vagyunk, Nyugaton ByeAlex egy takarító lenne, mert ott ezerszer több tehetséges ember van. Nem azt mondom, hogy a tudásom nem lenne kamatoztatható külföldön, de megvannak a Nyugatnak a ByeAlexei, USNKi vagy WellHellói. Nem hiszek abban az álomvilágban, hogy külföldön kiugróbbat lehetne csinálni pop formációként, de mondjuk egy dalszerző lehet sikeres.
SZAVAZZ A 2019-ES ÉV INSTYLE STYLE AWARD JELÖLTJÉRE ITT!
Az idézett interjú az INSTYLE magazin 2019. január-februári számában jelent meg.