Az egyedülállóan kreatív író/producer/rendező, Baz Luhrmann legújabb filmes adaptációja A nagy Gatsby, mely F. Scott Fitzgerald azonos című regénye alapján készült. Luhrmann feldolgozásában ötvöződik a képi elegancia, a rendkívül különleges hangzásvilág és előadói stílus, méghozzá 3D-ben. A főszerepben Leonardo DiCaprio brillírozik.
A nagy Gatsby a leendő író, Nick Carraway történetét követi nyomon, attól kezdve, hogy 1922 tavaszán elhagyja Közép-Nyugatot, és megérkezik New Yorkba, egy olyan időszakban, amikor az erkölcsök lazák, tombol a jazz, virágzik az alkoholcsempészet, egekbe szöknek az értékpapírok. Miközben Nick a saját „amerikai álmát” kergeti, megismerkedik a szomszédságában élő titokzatos particsászárral, Jay Gatsbyvel, s találkozik unokatestvérével, Daisyvel, valamint annak szoknyabolond férjével, Tom Buchanannal. Nekik köszönhetően Nicket beszippantja a gazdagok magával ragadó világa, az illúzióik, szerelmeik és cselvetéseik. És ahogy Nick bekerül ebbe a világba, tolla megelevenedik, és mesél az elérhetetlen szerelemről, a megvesztegethetetlen álmokról és óriási tragédiákról, tükröt tartva ezzel saját modern világuknak és küzdelmeiknek.
„Egyedül a te képzeleted szülte mindezt a csodát?”(Daisy Buchanan)
Nick Carraway, az elbeszélő – aki a történet szerint megírja A nagy Gatsbyt (The Great Gatsby), s aki önmagát alakítja a regényben – így jellemzi a látszólag sötét és korrupt, de alapvetően jóra törekvő és inspiratív Jay Gatsbyt: „Rendkívüli érzékkel ismerte fel az élet kínálta lehetőségeket, és a sors megáldotta azzal a képességgel, hogy mindenben a legjobbat lássa, úgy, ahogy azt senkinél nem tapasztaltam eddig, és már nem is igen fogom többé.”
Majdnem egy évszázada, 1923-24-ben írta a Gatsbyt F. Scott Fitzgerald Long Island, New York és a francia St. Raphael között ingázva. Baz Luhrman rendező/producer/író 1974-ben találkozott először a történettel, de a mozivásznon, Ausztráliában, ahol apja egy benzinkutat és egy mozit üzemeltetett. A Jack Clayton által rendezett moziverzióban Robert Redford játszotta a címszereplőt.
A következő találkozás a történettel 2004-ben következett, mégpedig a zord Észak-Oroszországban, egy zakatoló vonaton. „Éppen befejeztem a Moulin Rouge-t, és próbáltam feltöltődni – emlékszik Luhrmann. – Elég őrült ötlet volt, de elhatároztam, hogy a Transz-Szibériai Expresszel végig utazom Pekingből Észak–Oroszországot, majd Párizsban találkozom a feleségemmel és újonnan született lányommal, Lillyvel.” Még Szibériában történt, egy aprócska kabinban, hogy Luhrmann újra találkozott A nagy Gatsbyvel, ezúttal hangoskönyv formájában.
„Töltöttem egy kis bort, bámultam ki a jégvirágos ablakon, néztem, hogy száguld el mellettem a szibériai táj, és elkezdtem hallgatni a könyvet. Reggel 4 óra tájban aludtam el – emlékszik vissza Luhrmann. – A következő napon alig bírtam kivárni az estét, hogy elővehessem újra a kis dobozom, megbontsam a második üveg borom, és meghallgassam az utolsó részt. A végén 3 dologra jöttem rá: 1.: nem igazán ismertem A nagy Gatsbyt, 2.: végtelen tömör a könyv szerkezetileg, 3.: egy nagyszerű film lehetősége van benne. Természetesen hatalmas kihívás rejlik abban, hogyan fejezzük ki a Nick Carraway bensőjében zajló indulatokat, érzelmeket, de ez akkor is hihetetlenül filmszerű könyv. Arra gondoltam, hogy egy napon szeretném megcsinálni ezt a filmet.” Így, ahogy a vonat haladt a síneken, születtek meg Luhrman első elképzelései A nagy Gatsby megfilmesítéséről.
Végül Luhrmann összefogott Douglas Wick és Lucy Fisher producerekkel, akik Luhrmannhoz hasonlóan, próbálkoztak már egy ideje a filmes jogok megszerzésével. „Az egyik nap kopogtattak az ajtónkon, bejött Baz Luhrmann, és azt mondta: ’Én is megszeretném filmesíteni A nagy Gatsbyt’. Nagyon izgatottak lettünk, mert nála jobb rendezőt nem is kívánhattunk volna. Olyan volt ez, mint egy valóra vált álom. Hirtelen megtaláltuk a módját, hogy csöppenjünk bele a húszas évekbe. Hiszen, amikor Bazzal dolgozol, az olyan, mintha időgépbe ülnél, és egy másik világba repülnél” – magyarázza Fisher.
A jogok megszerzése volt az első lépés, de Luhrmann tudta, hogy a film elsősorban a címszereplőn múlik. Meg kellett találni azt a színészt, aki képes Gatsby összetett személyiségét kifejezni, aki egyik pillanatban megnyugtatóan mosolyog, a másikban úgy néz, mint aki megölt egy embert.
„Nem akartam rögtön elárulni, kit képzelek a szerepre – mondja Luhrmann. – Bár nem volt egy nehéz kitalálni. Hát, nem is tudom, bonyolult, romantikus, sötét, elbűvölő, hatalmas színész…” Ki más lehet ez a színész, mint Leonardo DiCaprio, akivel Luhrmann már dolgozott együtt a Rómeó + Júliában…
„Középiskolában olvastam a regényt, és nagyon meghatott a története – ecseteli Leonardo DiCaprio. – Legközelebb akkor került a kezembe, amikor Baztól megkaptam azzal a megjegyzéssel, hogy ’megvannak a jogok’. Nagyon ijesztő volt hirtelen, mert óriási felelősség egy ilyen filmet elkészíteni, ami örökre összekapcsolódik minden idők egyik legnagyobb regényével.”
A regény New York világát tárja elénk, azét a városét, amit Fitzgerald „tündöklő káprázatnak” nevezett, azét a városét, ahol Fitzgerald korán sikeres lett, és ami inspirálta őt a regény megírásakor. Luhrmannék kivettek egy irodát az Ace Hotel Midtown Manhattanben, a Canal és a Broadway sarkán, és itt kezdte meg munkáját a kreatív csapat: Catherine Martin, a rendező felesége, Oscar-díjas jelmez- és látványtervező, Anton Monsted, társproducer és zenei vezető, Craig Pearce forgatókönyvíró, aki Luhrmann barátjaként és írótársaként szintén számos produkciójában közreműködött.
New York City inspirálta őket, a város, ahol minden este kalandok várják az embert, ahol vibrál a levegő férfiak és nők között. „New Yorkban rengeteget olvastunk azokról az időkről, különösen a gazdaságról, a tőzsdéről – mondja Pearce. – Hiszen a világgazdasági válság közepén tartottunk… vagy hát, éppen lábaltunk ki belőle.”
„Úgy gondolom, A nagy Gatsby ma időszerűbb, mint bármikor – fejtegeti Wick. – Abban az időben tündöklő, de rendkívül kiszámíthatatlan volt a gazdaság, és azt érezték az emberek, hogy a jól bejáratott utak eltűntek. Akár tegnap is írhatta volna a regényt Fitzgerald. De nem akkor írta. A könyv egy másik helyre és időbe visz el, a vakító varázslatosság letűnt világába, ami extravaganciából, nagyratörő reményekből és összetört álmokból épült. S ennek a világnak a bemutatására Baznál jobban senki sem ért.”
„Azt hiszem, Fitzgerald nagyon jól ráérzett a húszas évek morális válságára, hogy a dolgok nem lesznek egyre csak jobbak és jobbak, hanem egy idő után elromlanak – mondja Luhrmann. – És szerintem a 2008-as világválság ugyanezt példázza. Ugyanaz történik, mint amiről A nagy Gatsby szól. Azért jöttünk New Yorkba, hogy megértsük és megismerjük azokat a párhuzamokat, amiket a mai kor mutat kulturálisan és gondolkodásmódban a Jazz korszakkal.”
„Mindig gyűjtéssel kezdem a munkáimat – írja körül Luhrmann a munkamódszerét. – Fényképeket gyűjtök, kollázsokat készítek, össze-vissza firkálok.”
„Nagyon boldogok voltunk, mert a húszas években rendkívül elterjedt és népszerű volt a fotózás és a filmezés – teszi hozzá Martin. – Így aztán nemcsak illusztrációkból, rajzokból és karikatúrákból meríthettünk, hanem kiterjedt fotóarchívummal dolgozhattunk. Ez rendkívül érdekes volt, hiszen láthattuk, hogyan született meg a modern kortárs kultúra.”
Mindezek mellett Luhrmann és csapata aprólékosan elemezte Fitzgerald szövegét és egyéb írásait, különösen A nagy Gatsby első vázlatát, aminek Trimacho (Trimalcho) a címe, és konzultáltak a Pennsylvania State University professzorával, a híres Fitzgerald-szakértővel, James L. Westtel is.
A csapat azokra a helyekre is ellátogatott, ahol Daisy felnőtt és élt, Long Island nagy palotáihoz, az Astoria sztrádáira, Louiswille hatalmas zöld gyepjeire, ahol Daisy először találkozott Gatsbyvel. Luhrmann elment a princetown-i egyetemi könyvtárba, ahol Fitzgerald diákként tanult, és ahol a hozzá kapcsolódó gyűjteményeket, dokumentumokat őrzik.
„Baz mindig a saját képzeletének megfelelően készíti el a filmjeit, de ebben az esetben nagyon kötődött a könyvhöz – mondja DiCaprio. – Sokkal kevesebb szabadságot engedett meg magának. A sztori és Fitzgerald szövege végig meghatározó volt.”
Luhrmann hű akart maradni a regényhez is, a korhoz is, de azt is szerette volna, hogy a történet érthető legyen az új generációk számára. Hogy ezt elérje, a kortárs zenét is a film szerves részévé tette, együttműködött Shawn „Jay Z” Carterrel, a híres rapperrel, dalszerzővel.
„Azt akartuk, hogy az emberek érezzék, milyen lehetett azokban a hihetetlenül modern időkben élni, amikor megszületett ez a világ, és mindenki olyan fiatal és szép volt, és megrészegülten s kicsit őrülten élt, no, és gazdagon – magyarázza Pearce. – Azt akartuk, hogy érezzék, milyen elmenni a világ legcsodálatosabb éjszakai partijába, és milyen a leggyorsabb autót vezetni. És a zene megfelelőképpen támogatta ezt a szándékunkat.”
- Mozibemutató: 2013. május 16.
- Műfaj: romantikus
- Gyártó: Warner Bros
- Játékidő: kb. 140 perc