"Kedves InStyle olvasók! Péntek délutáni csúcs…ismerős, nemde? Épp az Andrássy úton csücsültem a dugóban és már harmadjára váltott vissza a lámpa pirosra. Erre Én persze csak annyit tudtam mondani, hogy: “Ó, már megint az a piros…” (No meg persze még egyéb más nyomdafestéket nem tűrő szavakat, amelyeket bizonyára Ti is mindannyian előszeretettel használtok az ehhez hasonló helyzetekben. )
Fokozódott a feszültség, egyre sűrűsödtek a káromkodások és duda szók, amik valamiért egy idő után mégsem dühítettek fel, mert egyszercsak azon kaptam magam, hogy a vörös szín magával ragadott, és elgondolkodtam.
Hogy min? Nem az amsterdami piroslámpás negyeden, hanem azon, hogy minket, férfiakat mennyire vonz ez a szín. És hogy miért. Mítoszok és legendák zengenek arról, hogy mi, hímek jobban felfigyelünk azokra a nőkre, akik magukon viselik (legyen az rúzs, táska vagy éppenséggel magassarkú) , de Hölgyeim, félreértés itt ne essék, ezt nem direkt csináljuk, ez ösztönös dolog. Fura nekünk is, mert mi valójában ennek nem vagyunk tudatában. Azt hisszük, hogy mi hoztuk a döntést, pedig ez egy jóval mélyebben gyökeredző érzés.
Hogy alátámasszam a fent leírtakat, két filmet hoznék fel példának, ahol erősen megjelenik a “kedvenc színünk” , az egyik a jól ismert American Beauty, a másik pedig Roger Waters: The Wall című filmje. Az a közös ebben a két filmben, hogy a nézőt hatalmába keríti a vörös szín. Tény és való, hogy mindenkiből mást vált ki, legyen az vonzalom, félelem, agresszió vagy bármilyen egyéb érzés, egy biztos: kikerülhetetlen.
Éppen ezért csínján kell vele bánni, ha öltözködésre kerül a sor. Ugyanis itt is a “kevesebb néha több” elv érvényesül. Elég egy aprócska vörös rúzs a monokróm szettünkhöz, egy piros magassarkú az esti randihoz, vagy egy piros sapka a reggeli favágáshoz.
Na jó viccet félretéve, ha pontos szeretnék lenni, akkor szerintem egy piros estélyi ruha, vagy ugyanebben a színben tündöklő téli kötött sapka-sál kombó is nagyon dögösebbé tudja tenni a hétköznapi fakó árnyalatokat. Mint mindnyájan szeretnénk kitűnni sorstársaink közűl, s erre a legalkalmasabb szín szerintem a piros/vörös.
Én is sokat használom, persze tudatosan, mivel a vonzó kategóriába szeretnék maradni, nem pedig átesni a ló túloldalára, amikor már tényleg annyira sok, hogy már bántja az ember szemét. Nos ennyit mára, zárásképp csak egy dolgot kérek: használjátok bátran a vörös színt, de csak mértékkel. ;) "
Oti korábbi bejegyzéseit ide kattintva olvashatjátok.